Tim Burton és Johnny Depp egyaránt arról híresek, hogy a rendezői, illetve színészi munkát mindig a saját egyedi, elvont stílusukban művelik. Mindkettőjüktől csupán néhány filmet láttam eddig, sosem éreztem kényszert életműveik komolyabb megismerésére, és ez az Éjsötét árnyék megtekintése után sincsen másképp, annak ellenére, hogy a két művész idei közös produkciója kifejezetten tetszett.

Egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne tegyem itt közzé az Amerikai pszichó zárómonológját. Ez a film utolsó 3 perce, ami magyarul se kutya, de angolul az igazi. Már csak az írásba bemásolt négy sor miatt is.

Az egyik legnagyobb horror klasszikus Tod Browning rendezése, mely a műfaj néhány legfontosabb alaptörténete közül képvisel egyet, nem mást, mint Drakula gróf, az erdélyi vámpír históriáját. Egy valami biztos: Tod Browning nagyon tudott rendezni, hiszen a hangosfilm hajnalán készült produkció még ma, több, mint 80 év elteltével is fantasztikusan félelmetes hatással bír.

Habár bolti ára 2000 forint, a pár hete megesett huszonsokadik képregénybörzén olcsóbban, mindössze 500 pénzért hozzá lehetett jutni a Kingpin kiadó által itthon megjelentetett Vampirella - Vérszomj című kötethez ( ha lehet egy 48 oldalas képregényt egyáltalán kötetnek nevezni ). Több ezerért nem érte volna meg, már csak a kevés oldalszám miatt sem, viszont a történet és a festett képek, továbbá a magyar kiadás pazar minősége miatt érdemes volt végül beszerezni.

A történet egy nagyon szórakoztató, és igazán véres horrorsztori, mely a bevezető előzmény összefoglalás után a sorozatból kiragadva is érthető. Főhősnőnk az elképesztően szexi Vampirella, aki halála után a Pokolba, azon belül Drakulonba kerül, ami érdekes módon az otthona. Itt találkozik szerelmével, Adammel, aki emberi lény, szintén halott természetesen. Drakulon irányítója nem más, mint Lilith, Vampirella anyja, aki saját halhatatlansága megőrzése érdekében, elzárta a Sztüx folyó forrását, így halálra ítélve a vidék lakóit. Vampirella így döntésre kényszerül: Vagy a saját anyját ítéli halálra, vagy mindenki mást.

Persze, lehetne kötözködni a sztorival, hogy nem elég intelligens, meg túl sablonos cselekménnyel rendelkezik, stb. Viszont, rendkívül fantáziadúsan megtervezett elemekből épül fel, így az elég erőteljes sablonosságon gond nélkül túltesszük magunkat. A rövid terjedelem ellenére eléggé alaposan sikerül megismernünk a karaktereket is, felfedezzük Adam ambícióit, rálátást nyerünk Vampirella vívódására, továbbá megtudjuk, hogy Lilith sem feltétlenül gonosz, egyszerűen csak a halálfélelem vezeti.

Joe Jusko festőművész csodás képei erőteljes, dinamikus színvilággal rendelkeznek, a különböző akciójeleneteket pedig hihetetlen rugalmasságban ábrázolja a készítő. A szereplők kidolgozása is remek, Vampirella például hihetetlenül dögös, formás leányzó. Adam erős, kigyúrt Schwarzi-utánzat, de a muszklikat a még hihető tartományon belül tartja Jusko. Lilithnek pedig egyfajta Hófehérke-beli gonosz boszorkány külsőt kölcsönöz. Juskot érdemes megdicsérni még a vér elképesztően, pokolian hatásos ábrázolásáért.

A Vampirella - Vérszomj című képregényt a könyvesboltokban 2000 forintért vesztegetik, ami egyszerűen irreális, viszont különböző képregényes rendezvényeken a kiadó általában ad rá jelentős engedményt. Ha így van, érdemes beszerezni, mert pazar minőségű kötetről van szó. 8/10.

Mary Harron rendezésének legnagyobb különlegessége leginkább abban rejlik, hogy lényegének meglátása rendkívül nehéz, és lankadatlan nézői figyelmet igényel, hiszen Patrick Bateman különös pokoljárása mennyei élvezetekkel keveredik, az összhatás, és a végkifejlet pedig nemcsak groteszk, elgondolkodtató, és fajsúlyos, de mérhetetlenül hátborzongató is. Mi rejtőzik egy látszólag tökéletes, jómódú állampolgár tudatának mélyén, és mennyit lát meg ebből a környezete? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az Amerikai pszichó, és meg is találja őket. Ám a megoldás mindkét esetben lehangoló, és nagyon, de nagyon ijesztő.

Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb tévésorozata a tengerentúlon a népszerű képregénysorozat alapján készülő The Walking Dead. Jelenleg a harmadik évad elején járnak az aktuális részekkel, ezúttal azonban a nagyon rövid, mindössze hatepizódos első szezonról essék szó.

Habár az elmúlt két évben nem ünnepelte a Movie Tank a Halloweent, hiszen én ezt nem tartom teljes értékű magyar ünnepnek, idén úgy gondoltam, hogy ez azért mégiscsak egy filmes blog, márpedig horrorprodukció annyi van a filmvilágban, mint égen a csillag, és feltételezem, hogy közületek is sokan vannak, akik ilyenkor ezt a műfajt részesítitek előnyben. Október 30.-tól, 31.-én át, november 1.-ig olvashatjátok a halloweeni posztokat. A blog Halloween-Programja hasonló szisztémájú lesz, mint a Movie Tank-karácsonyok: Filmelemzések, kritikák horrorfilmekről, évadkritikák egy mostanában aktuális horrorsorozatról, képregényes Rendhagyó-írások, továbbá erre az időszakra időzítem a Jason X bemutatómat is.

Tartsatok velem!

John McClane Moszkvába érkezik, és nincs túl jó hangulatban. Főleg mikor néhány rossz fiú rárobbant egypár személygépjárművet. Persze, szokásához híven, ezúttal is meglátja a dolgok pozitív oldalát: Szétrúghat és lőhet néhány orosz segget!

Az utóbbi 15 évben hatalmas divatja van a kézi kamerás, ál dokumentarista stílusban készített filmeknek. Eleinte még leginkább a horrorműfaj foglalkozott ezzel a módszerrel, azonban idővel más műfajok is csatlakoztak a repertoárhoz, jó példa erre az idén óriási sikert aratott Az erő krónikája. Az Odaát alkotói úgy gondolták, éppen itt van az ideje, hogy ők is kipróbálják a kézi kamerás filmezést. Többször azért ne, légyszi...

Az első rész jó volt, viszont számomra a második epizód már kiadós csalódást nyújtott. A harmadik rész előzetesét nézve azonban könnyen elkaphatja az embert a hidegrázás, hatásos produkciónak ígérkezik, ráadásul Ben Kingsleyvel! Május elején premier!