Közolvasói Közlemény: Még egy toplistával bővül a program. Január 22.-én publikálom a TOP5 Legjobb Animációs Filmek 2012-ből listát délelőtt, így a TOP10 legrosszabb filmek lista délután kerül ki.

Most pedig jöjjenek a zenék!

Az eredeti zene sokféleképpen lehet jó. Lehet tökéletes aláfestés az akciójelenetekhez, hangulatfokozó hatású mondjuk egy motivációs beszéd alatt, de az is előfordul, hogy szerves részét képezi a történetnek. Többször találkoztunk már azzal a jelenséggel is, hogy a zene a legnagyobb pozitívuma az adott filmnek. 2012-ben rengeteg jó filmet láthattunk, melyek nézése közben sokszor kaptuk magunkat azon, hogy az épp aktuálisan szóló zene fokozatosan beissza magát a tudatunkba. Ez az a jelenség, amikor a produkció megtekintése után aktívan emlékszünk a zenére is, ami a sablonosabb scoreok esetében elszokott maradni. A zeneszerzők tavaly is alkottak maradandót. Lássuk a tíz legjobbat! A listában a teljes lemezek vannak rangsorolva tokkal-vonóval, minden számmal együttvéve.

Beértem magamat, úgyhogy néhány héttel korábban már megtudom ejteni a 2012 évértékelő toplisták publikálását! Toplistaözönnel lesz dolgotok, melyek publikálása szerdán kezdődik. Az évértékelés nagyon alapos lesz, ugyanis rengeteg 2012-es filmet láttam ( jóval többet, mint amennyiről írtam ). Viszont a korábban bejelentett program azóta megváltozott, bár inkább csak a bővülés irányába. Alább láthatjátok a véglegesített napi bontást!

Habár a blogon még nagyon nem volt szó róla, egyáltalán nem vagyok oda a néhány évvel ezelőtti nagy filmslágerért, A bombák földjénért. Nem tetszett benne a háborúpárti hangulat és az igazságtalan Amerika-ajnározás. Épp ezért voltak aggályaim az előbbi produkciót is jegyző Kathryn Bigelow új filmjének megnézése előtt, amely, mondhatni, témakörnél marad. A Zero Dark Thirty a terroristavezér, Osama bin Laden üldözésének, majd végső soron bekövetkező lelövésének történetét mutatja be. Le vagyok nyűgözve, amiért Bigelow ismét tudott egy ilyen filmet csinálni, de teljesen más felfogásban, mint a Bombák földjén esetében.

Nem vagyok feltétlenül rajongója Quentin Tarantinonak, sőt, van olyan filmje, amit egyenesen utálok, viszont azt meg kell hagyni, hogy az egyik legegyedibb stílussal rendelkező művész a filmvilág jelenlegi mezőnyében. Ez nem is annyira a rendezéseiben nyilvánul meg, hanem sokkal inkább a forgatókönyveiben, különös tekintettel a szövegekre, dialógusokra. Direktori munkájával pedig mindig elég beteg hatású fekete humorral tölti meg a rendszerint különös cselekményt. Különös, mert Tarantino filmrajongó fejjel készít mozgóképet, gyakorlatilag minden munkájával egy-egy nagy műfaj előtt tiszteleg. Túlzással akár még a paródia minősítéshez is eljuthatunk filmjei kapcsán. A gengszterfilmek, a szamurájos akciók, és a háborús hangulat után ezúttal Tarantino egyik kedvenc műfaját, a sokak által már évtizedek óta temetett westernt vette elő.

Egy külföldi videós csapat kérésére publikálom az alábbi kisfilmet, mely minden idők legnagyszerűbb fantasyeposzának bevételi adatait taglalja, ráadásul röviden, tömören, lényegre törően.

Itt pedig egy link, kérésre a forráshoz: http://www.onlinemba.com/blog/economic-impact-of-LOTR

Egyre inkább közeledünk az én saját többkategóriás évértékelésemhez, mely néhány héttel az Oscar-díjak átadása előtt lesz esedékes. Az idei mezőny rengeteg aranyszobrocskára érdemes művet tartalmaz, az elmúlt tíz esztendő egyik legjobb filmévével van dolgunk. A jelöléseket ma hirdeti ki a gála házigazdája, Seth MacFarlane és Emma Stone. És ha minden jól megy, alább, 14:25 körül élőben nézhetjük az eseményt!

A közvetítés véget ért, ide kattintva megtudjátok nézni a jelöltek listáját!

Habár a tavalyi év egyik nagy meglepetéseként elkönyvelt Dredd sokkal inkább hasonlít félfolytatásra, mint tényleges remakere, azért szerintem nyugodtan sorolhatjuk utóbbi kategóriába is, mert egy centiben sem kapcsolódik az első filmhez. Sylvester Stallone és Karl Urban. Lássuk, melyikük tudta magasabb szintre vinni Dredd bíró figuráját!

Nagyban úszom az évösszegzés előtti hajrát a 2012-es filmek tengerében, hogy minél alaposabban tudjam értékelni ezt a lenyűgözően jó filmévet. Ezúttal öt tavalyi produkcióról olvashattok, melyek mind aktuális magyar premierek is egyben.

The Perks of Being a Wallflower ( 2012 )

„ We are infinite. ”

Az egyik legjobb, ámde ennek ellenére kihasználatlan alapanyag a filmbe illő témák között a tizenéves gimnazisták világa, lelki állapota, gondolkodásmódja. A 2006-os, méltatlanul elfeledett 2:37 óta nem láthattunk különösebben jó filmet ebben a kategóriában, ám most végre megérkezett a The Perks of Being a Wallflower, mely jóval könnyedebb és pozitívabb darab, mint a fent említett műremek, de mégis benne van az a rengeteg fájdalom és sötétség, ami áthatja a fiatalok életét. A forgatókönyv ügyesen ragadja meg a lényeget: Egy tizenéves betegesen kicsinek érzi a világot, képzelt félelmek tartják rabságukban, melyek tengerében nem veszi észre a valós problémákat. Mosolygás, hülyülés, piálás mögé bújnak a szereplők, a sötétben kutatva a szabadság után. Ezt az érzést tetőzi be a siker élményét gerjesztve az alagutas jelenet, ahol elhangzik az amúgy szenzációsan jó narrációtól a fent olvasható zárómondat. Mert mindenkinek önmagának kell megtalálnia az utat, keresztül a sötét alagúton, a végtelenség felé. Három állatira tehetséges fiatal színészt láthatunk a főbb szerepekben. Tényleges főhősünket Logan Lerman alakítja, és meglepően remekül helyt áll. Nem azt mondom, hogy nincs már hová fejlődnie, de egész komoly aktor válhat még belőle. Emma Watsont jó végre a Harry Potter az utolsó részekben mérhetetlenül elcseszett világán kívül látni, és ő szintén meglepően jól alakít. Ezzel együtt akkor is azt mondom, hogy a prímet Ezra Miller viszi, aki nyugodtan elgondolkozhat egy gyümölcsöző karrieren, ami vár rá a jövőben, ha továbbra is ilyen jól választ szerepeket, és beiktat egy-egy ugródeszka-blockbustert, mert tehetsége van a srácnak, sőt, csodálom, hogy nem csordul ki belőle. A Beszélnünk kell Kevinről után hasonló szerepben láthatjuk, de azért kicsit másképp. A rendezést érdemes megemlíteni még, méghozzá nem másért, hanem egy kis dorgálás céljából, ugyanis gyenge lett. Ez a forgatókönyv, egy ilyen sztori sokkal erőteljesebb elbeszélésmódot kívánt volna meg. Ha ez a probléma nem lenne, a produkció a filmév élvonalában lenne. Azért így se marad el sokkal.

Ez a pillanat is elérkezett. A Movie Tank harmadszorra is átlép az újévbe. És habár az elmúlt közel két és fél év nem volt zökkenőmentes, sőt, néha egyenesen katasztrofális volt, szerintem ezért még inkább örömmel teli érzés, hogy a blogot ismét ereje teljében léptethetem át 2013-ba. Megfordult már errefelé jó pár ostoba ember, akiknek nem jár köszönet, viszont annál nagyobb tisztelet mindazoknak, akik hűen kitartanak mellettem ( durván 400-500 emberről van szó )!

És hogy mit tartogat 2013 a Movie Tank olvasóinak? Hát, legalább annyi, ha nem több mindent, mint 2012. Ha minden jól megy, befejezem a negyedik évadot, azaz hónapok után újra videókat láthattok tőlem. Még lesz kb. 5-6 bemutató ebben az évadban. Aztán persze hamarosan a Superman mozgásban rovat is folytatódik méghozzá egy átfogó Smallville-írással. Habár nem akartam, de ismét jó párujjnyi por rakódott a Merénylet vagy Reform rovatra, így ez a cikksorozat is frissítésen fog átesni, Dredd bíróval a középpontban. És persze lesz még sok más írás, toplista, stb...

És persze, február elején érkezik a 2012-értékelő toplistasorozat, ugyanis habár a naptári év véget ért, a 2012-es filmév azért még eltart szűk másfél hónapig, sok ígéretes tavalyi darab nekünk, magyaroknak csak mostanában lesz elérhető ( Django elszabadul, Lincoln, Napos oldal, stb... ). Alapos, nagyon átfogó évösszegzésre lehet számítani!

„ Egy szempár nézett le rám, mert megérkeztem. ”

Az ok, amiért csak bő egy héttel a premier után írok az idei év nagy Oscar-esélyeséről az, hogy a film megnézése előtt elolvastam Yann Martel Bestseller-listás regényét, amely egész egyszerűen lenyűgözött. Így nagyon nagy elvárásokkal ültem be Ang Lee rendezésére, és hál' Istennek nem kellett csalódnom a tehetségét már nem először bizonyító rendezőben.