Habár a blogon még nagyon nem volt szó róla, egyáltalán nem vagyok oda a néhány évvel ezelőtti nagy filmslágerért, A bombák földjénért. Nem tetszett benne a háborúpárti hangulat és az igazságtalan Amerika-ajnározás. Épp ezért voltak aggályaim az előbbi produkciót is jegyző Kathryn Bigelow új filmjének megnézése előtt, amely, mondhatni, témakörnél marad. A Zero Dark Thirty a terroristavezér, Osama bin Laden üldözésének, majd végső soron bekövetkező lelövésének történetét mutatja be. Le vagyok nyűgözve, amiért Bigelow ismét tudott egy ilyen filmet csinálni, de teljesen más felfogásban, mint a Bombák földjén esetében.
2001. szeptember 11.-én becsapódnak a repülőgépek a World Trade Center ikertornyaiba, és kitör a káosz. Az amerikai titkosszolgálat innentől kezdi igazán komolyan venni a terroristafenyegetést, melyet Osama bin Ladennel tesznek egyenlővé. Így az elsődleges feladatnak az al-Kaida vezérének felkutatását tűzik ki. A CIA egyetemeken zajló toborzóprogramjából az ügynökséghez kerül a fiatal és csinos Maya ( Jessica Chastain ), aki az életét teszi fel az ügyre, és tíz éven át üldözi bin Ladent.
A cselekmény valóban tíz évet ölel fel, a szeptember 11.-ei merénylettől egészen 2011 májusáig, bin Laden haláláig. Haladva a játékidőben, láthatjuk, hogy szinte minden évre jutott valamilyen nagyszabású merénylet, ami sok ártatlan civil halálát okozta, miközben a CIA egy helyben toporgott, nyom nélkül a terroristavezér tartózkodási helyét illetően. Habár nyilván ezrek dolgoztak bin Lasen felkutatásán, a forgatókönyv ügyesen hiteti el velünk, hogy miközben mindenki lemondani látszik a sikerről, Maya egyfajta egyedül a világ ellen mentalitással küzd a célért. Gyakorlatilag ahogy felnőtt, bevonta őt az ügynökség, így nem is ismer mást, jóformán ez az élete. Ez az elmélet végső bizonyosságot nyer a szívszorító, és zseniális zárójelenetben. A tálalás is nagyon ügyes, a remek szerkezettel kavargó események fináléjában Bigelow meglép egy nagyon fontos mezőt, amellyel emberközelivé hozza a látottakat.
A rendezőnő ezúttal pont ellenkező felfogásban dolgozott, mint a Bombák földjén esetében, hiszen most nem akarja letolni a torkunkon azt a marhaságot, hogy az amerikaiak mindent jól csinálnak, és övék a világ. Tökéletesen érzékelteti a CIA berkein belül zajló embertelenségeket, bemutatja a kínzásokat. Érdekes jelenet az, amelyben főhősnőnk és csapata éppen a tévét nézik, aminek képernyőjén Obama elnök nyilatkozik arról, hogy az amerikai titkosszolgálat nem alkalmaz kínzásokat. Ekkor pedig mindannyian sokatmondóan lesütik a szemüket. Vagy meglehet még említeni Maya karakterének formálódását, ahogy jóformán tönkre vágja, ronccsá teszi a munkája.
Utóbbi nyilvánvalóan mit sem érne Chastain zsigerig hatolóan hiteles alakítása nélkül, mellyel most már tényleg sikerülhet igazán beindítania a karrierjét. Egyéb szerepek tekintetében Jason Clarke a kiemelendő alak, akinek figuráját már a film elején abban az állapotában ismerjük meg, amibe Maya kerül a cselekmény második felében. Remek színészi munkát nyújt ő is.
Amúgy Bigelow ezúttal, az esetek többségében legalábbis, nem a terepre kalauzol el bennünket, hanem a CIA elemzőinek feszültséggel teli munkáját láthatjuk, amelyhez csak néha vegyül akció. Aki nézi a Homelandet, tudja, hogy miről beszélek.
A Zero Dark Thirty kellemes meglepetés volt, remek filmélmény. Persze, nyilván szándékosan az Oscarra készült, de ez nem baj, ha a minőség ennyire jó. 9/10.
