Jo Nesbo egy egész világot hódított meg páratlan minőségű krimitörténeteivel. Nemcsak a rendszerint érdekes és merész témaválasztások és a részletgazdag, csavaros cselekményvezetés okán vált planéta szerte imádottá a szerző életműve, hanem önpusztításra hajlamos, alkoholista, cinikus főhőse, Harry Hole főtiszt miatt is. A megváltóban Hole a kronológiai rend szerint hatodszorra száll harcba, hogy egy újabb megrendítő gyilkossági ügyet göngyölítsen fel.
Közeledik a karácsony, és ezért Oslóban a szokásosnál is jobban mozgolódni kezd az Üdvhadsereg, hogy a számtalan éhező, koldus, és drogos életébe legalább egy egészen kicsi boldogságot vigyen a szeretet ünnepén. December derekán a hadsereg éppen nyilvános koncertet tart, amikor egy rejtélyes elkövető, aki piros szalagot visel a nyaka köré kötve, a nyílt utcán agyonlövi az egyik tisztet, Robert Karlsent. Habár jó pár potenciális szemtanú akad, az emberek valamiért képtelenek normális személyleírást adni a gyilkosról, egyedül a piros kendőben biztosak. Harry Holénak a szürke, nyomasztó, oslói december kellős közepén kell az elkövető után erednie, aki azonban csak eszköz, nem több, mint báb egy sokkal nagyobb játszmában, és ahogy az ügy részletei fokozatosan kezdenek kirajzolódni, Hole előtt összeáll a minden ízében hátborzongató kép, a gyomorforgató igazság.
Hangulat, hangulat, és atyaúristen, micsoda HANGULAT!!!! Nesbo most sem hazudtolja meg önmagát, és elvezeti az olvasót egy olyan Oslóba, ami a karácsony közeledtével boldogságba és békességbe öltöző főváros helyett leginkább egyfajta fagyos Pokolra hasonlít. A rideg, szürke, nyomasztó atmoszféra csontig hatol, miközben mi is érezzük a csövesek bűzét, elborzadunk az utcákon összeverődő, céltalanul, belőve bolyongó heroinfüggőkön, és betekintést nyerünk az Üdvhadsereg jótékonykodó munkásságába.