Movie Tank

Jo Nesbo: A megváltó

2014. március 01. - Sparrow

Jo Nesbo egy egész világot hódított meg páratlan minőségű krimitörténeteivel. Nemcsak a rendszerint érdekes és merész témaválasztások és a részletgazdag, csavaros cselekményvezetés okán vált planéta szerte imádottá a szerző életműve, hanem önpusztításra hajlamos, alkoholista, cinikus főhőse, Harry Hole főtiszt miatt is. A megváltóban Hole a kronológiai rend szerint hatodszorra száll harcba, hogy egy újabb megrendítő gyilkossági ügyet göngyölítsen fel.

megváltó.JPGKözeledik a karácsony, és ezért Oslóban a szokásosnál is jobban mozgolódni kezd az Üdvhadsereg, hogy a számtalan éhező, koldus, és drogos életébe legalább egy egészen kicsi boldogságot vigyen a szeretet ünnepén. December derekán a hadsereg éppen nyilvános koncertet tart, amikor egy rejtélyes elkövető, aki piros szalagot visel a nyaka köré kötve, a nyílt utcán agyonlövi az egyik tisztet, Robert Karlsent. Habár jó pár potenciális szemtanú akad, az emberek valamiért képtelenek normális személyleírást adni a gyilkosról, egyedül a piros kendőben biztosak. Harry Holénak a szürke, nyomasztó, oslói december kellős közepén kell az elkövető után erednie, aki azonban csak eszköz, nem több, mint báb egy sokkal nagyobb játszmában, és ahogy az ügy részletei fokozatosan kezdenek kirajzolódni, Hole előtt összeáll a minden ízében hátborzongató kép, a gyomorforgató igazság.

Hangulat, hangulat, és atyaúristen, micsoda HANGULAT!!!! Nesbo most sem hazudtolja meg önmagát, és elvezeti az olvasót egy olyan Oslóba, ami a karácsony közeledtével boldogságba és békességbe öltöző főváros helyett leginkább egyfajta fagyos Pokolra hasonlít. A rideg, szürke, nyomasztó atmoszféra csontig hatol, miközben mi is érezzük a csövesek bűzét, elborzadunk az utcákon összeverődő, céltalanul, belőve bolyongó heroinfüggőkön, és betekintést nyerünk az Üdvhadsereg jótékonykodó munkásságába.

A megváltó gyakran emlékeztet a sorozat harmadik kötetére, a Vörösbegyre. Ezúttal is nagyon sokszor követhetjük az eseményeket a gyilkos szemszögéből nézve, és vannak háborús visszatekintések is, ezúttal a Délszláv vérengzés idejéből. Illetve maga a légkör is hasonlóan szürke, lidércnyomásszerű. Ráadásul akad még egy párhuzam, egy tragikus csavar a történetben, amit nem akarok lespoilerezni, aki olvasta már a regényt, az tudja, hogy miről van szó. A cselekmény szép fokozatosan bontakozik ki, a nagyon hosszúra nyújtott, funkcióval csak részben rendelkező bevezetés után Nesbo érdekfeszítően kezdi elszórni a részleteket, amelyekről biztosan tudjuk, hogy lesz még jelentőségük. A norvég krimikirály ezúttal sem a gyenge idegzetűek számára írt könyvet, ugyanis kendőzetlenül beszél olyan dolgokról, mint a brutális, perverz gyilkosság, a szexuális erőszak, és a lelki terror. Az adrenalint gazdagon termelő finálé során egymást érik a durvábbnál durvább fordulatok, és Nesbonek még egy olyan slusszpoénra is futotta, gyakorlatilag a legutolsó oldalon, aminek hatására jó időre elnémultam, és csak tátogni tudtam csodálattal vegyes döbbenetemben.

Jo Nesbo pazar karakterrajzokat állított össze, talán még a szokásosnál is több figurát ismerünk meg, és nem, egyikük sincs elnagyolva, talán egyedül az Üdvhadsereg parancsnokáról tudunk meg elég keveset, de ő nem is olyan fontos szereplő. Viszont Jon Karlsent, Martinét, Ragnhildet, Mads Gilstrupot, és a többieket rendkívül részletesen mutatja be az író. A főhőst leszámítva nekem mégis a rejtélyes, felismerhetetlen gyilkos figurája jött be leginkább, aki az egyik legérdekesebb figura, akivel valaha találkoztam, beszéljünk akár regényekről, akár filmekről, akár képregényekről, akár zenékről, vagy akármi másról.

És természetesen itt van a jó öreg Harry Hole is. Akinek nem jött össze. Akinek ismét romokban hever az élete. Aki végre elkezd járni az anonim alkoholisták közé. Küzd a démonaival, szembeszáll a világgal, és lassacskán kezd megbékélni a ténnyel, hogy őt az Isten - akiben amúgy nem hisz - is arra teremtette, hogy nyomozzon, hogy elkapja a gyilkosokat. Csak ehhez ért. Képes úgy gondolkodni, mint az elkövetők. Megvan benne az, ami közveszélyes bűnőzük, elmebetegek, és aljas vadállatok kézre kerítéséhez szükséges, ám az átlagember normális élete nem az ő műfaja, de az az igazság, hogy ezt lassacskán ő maga is kezdi belátni. Néha-néha felcsillan valami aprócska reménysugár, de Harry már nem olyan naiv, hogy eszetlenül rohanjon felé. Inkább kivár. Az az igazság, hogy nem is szabad az átlagemberek életét élnie, ugyanis Harry Hole nem tartozik az átlagemberek közé. Ő valami más, valami több. Egy igazi harcos a mocsoktól bűzlő, vérben ázó oslói utcákon. Lenyűgöző karakter!

A megváltó című regény képében immáron hatodik alkalommal bizonyosodik be előttem, hogy ez a megátalkodott norvég csirkefogó, akit Jo Nesbo néven ismerünk, a krimiirodalom egyik, ha nem a legnagyobb alakja, és főhőse, Harry Hole a műfaj talán leginkább meghatározó figurája. 9/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr695838506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.03. 08:08:52

nagyon rámentél az olvasásra. ;)

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2014.03.03. 08:26:37

@doggfather: Inkább az olvasmányokról való írásra. :D Az olvasással eddig sem volt gond.

doggfather · http://dogg-n-roll.blog.hu/ 2014.03.03. 11:51:55

@Sparrow: így gondoltam, hogy a mozis blogon mostanában a bejegyzések többsége könyvről szól. ;)
süti beállítások módosítása