" Még egyszer harcba szállok

Megvívom az utolsó nagy csatát

Ma élek és meghalok

Ma élek és meghalok "

             ( Korábban a fenti idézet másféle fordítása volt itt olvasható, de aztán úgy döntöttem, hogy átírom a hivatalos magyar szinkron verziójára. )

Mire gondol az ember, miután megnézte a Fehér pokol előzetesét? Valószínűleg valami ilyesmire: Jó kis pörgős túlélőfilm farkasokkal és Liam Neesonnel, egy megnézést talán megér. De mikor az illető már a gyönyörű zene kíséretében gördülő stáblistát tanulmányozza, tudja, hogy ez sokkal, de sokkal több, mint egy egyszerű túlélőmozi. Főhősünk lelki pokoljárásának megtestesülése a cselekmény, és mikor végső elkeseredésében felveszi a harcot a vezérhímmel, tudjuk, hogy valójában saját lelkiismerete akarja szétmarcangolni, felzabálni. A küzdelmet nem mutatják meg, csupán a stáblista után egy rövid kép erejéig láthatjuk a két kifulladt felet, hiszen a történet egy olyan harcról szól, amit nem lehet vizuális effektekkel bemutatni, ám tökéletesen tönkre lehet velük tenni. Épp ezért, oly bölcsen, Joe Carnahan inkább vág egyet, hogy minket magunkra hagyjon a sötét szobánkban, a tátva maradt szánkkal.

A történet egy olajfúrócég néhány munkásáról szól, akiket repülőgéppel szállítanak egy másik helyszínre. Csakhogy a kívánt úti célt nem érik el, mert egy szörnyű baleset következtében az alaszkai, végtelen hómezőn találják magukat, az Isten háta mögött, körös-körül a gép roncsai és társaik hullái. A maréknyi túlélő hamarosan útnak indul, ugyanis egy farkastanya kellős közepén értek földet, a fenevadak pedig vadászatra indulnak, és nem titok, hogy kik képezik a prédát.

A narrációval egybekötött nyitójelenet tökéletes bevezetés, és még a kezdést megelőzően bizonytalan nézőt is végleges maradásra bírja. A repülőgép baleset után pedig egy fantasztikus jelenetben láthatjuk, ahogy Neeson karaktere mindössze néhány mondattal könnyíti meg egyik társa halálát. Az időnként megjelenő, a film szerves részét képező emlékképek végig áthatják a hangulatot, de igazi jelentőségükre csak a zárójelenetben jövünk rá, akkor viszont akkorát üt a felismerés, mint Ivan Drago. A különböző filozófiai eszmefuttatások, és mögöttes tartalmak hatalmas előnyét képezik a Fehér Pokolnak, az egész cselekménynek szimbolikus jelentősége van.

Mindemellett Liam Neeson nagyon magasan élete legjobbját nyújtja, elképesztő módon fekszik neki a karakter, mesterien kelti életre. Maga a figura is illik a képbe, hiszen az alaszkai pokolban az ő saját lelki szenvedése testesül meg. A helyszínválasztás tökéletes, a pazar fényképezés pedig tovább fokozza a hangulatot. Természetesen nem igazi farkasokat látunk, de ezt is kiválóan oldották meg az alkotók, hiszen ritkán láthatjuk a bestiákat, és általában akkor is csak fenyegető árnyakként vannak jelen, mint Michael Myers, teljes pompájukban nem igazán csodálhatjuk meg őket, és ez így van jól.

A Fehér pokol egy profin megrendezett, az átlagnál sokkal inkább összetett túlélőfilm, melyben Liam Neeson parádézik. Nagyon, de nagyon erős teljesítmény, kiemelkedő darab.