Tartozom egy vallomással, amit valószínűleg sokan megfognak érteni. Az első négy évad alatt szerelmes voltam a The Walking Dead-be. Imádtam a merész vizualitást és a kőkemény, fajsúlyos és hiteles drámát. Aztán megérkezett az ötödik szezon és a lufi kipukkadt. Unalmas, nyögvenyelős, nehézkes sztori és időhúzás váltotta fel a korábbi zsenialitást. A hatodik szezon első részét még megnéztem, ám az olyan unalmasra sikeredett, hogy úgy döntöttem, kaszálom az életemből ezt a produkciót. Viszont akkora volt a hype az évad végén feltűnő Negan karaktere és a durva cliffhanger körül, hogy beadtam a derekamat és gyorsban pótoltam a kimaradt részeket. Összességében a hatodik felvonás nem is volt olyan rossz. Három héttel ezelőtt pedig megindult a legújabb etap, ami eddig három, egymástól igencsak különböző hangulati és narratív világot képviselt. Lássuk, eme első epizódok alapján hogy fest eddig az új évad!

Habár nem ígért túl sokat, a Szemfényvesztők végül 2013 egyik legnagyszerűbb filmjeként tündökölt, pedig elég jó volt az az év. Kreatív, pörgős és hangulatos akcióthriller kerekedett ki Louis Leterrier sztárparádéval fűszerezett rendezéséből.

Idén mutatták be a második felvonást, amelyben még Daniel Radcliffe is csatasorba állt. Ám ezzel még nincs vége a történetnek, ugyanis a lovasok karrierje trilógiává bővül. Elkezdték írni a forgatókönyvet, Neil Widener és Gavin James lesz a szerzőpáros. Kevés tapasztalattal rendelkező írókról van szó, de remélhetőleg veszik majd az akadályt, és izgalmas, csavaros szórakozást biztosítanak megváltott mozijegyeinkért cserébe.

Ritka jelenség, de a Mission: Impossible-franchise a bizonyíték rá, hogy léteznek mozisorozatok, amelyek részről részre egyre jobbak. Az első három, feledhető produkció után Brad Bird eszelősen jó akciófilmet rakott össze, szinte mindenki imádta a Fantom protokoll-t. A Titkos nemzet címre keresztelt ötödik epizód talán még jobban sikerült, így nem is meglepő, hogy a franchise történetében először visszatér a korábbi alkotás rendezője. Christopher McQuarrie dirigálja a hatodik lehetetlen küldetést is, amit Tom Cruise és csapata azért biztosan megoldanak valahogy, még ha az utolsó pillanatban is.

A Paramount közzétette a bemutató dátumát. A hír szerint 2018 nyarán, méghozzá július 27-én válthatunk először jegyet a produkcióra. Ez persze nem a magyarországi start időpontja, de vélhetően nálunk is ehhez közeli premierdátummal mutatják majd be a filmet. A bevételért folyó küzdelem jelen állás szerint nagy lesz, hiszen a Warner ugyanekkor tervezi vászonra küldeni az Aquaman című DC-szuperhősfilmet.

Tehát még szűk két év Ethan Hunt visszatéréséig. Vajon ezúttal milyen épületet vagy járművet mászatnak meg az akciózásból ki nem, inkább beleöregedő Tom Cruise karakterével?  

Képzeljétek, mit olvastam a Filmsor hasábjain! Úgy tűnik, a hamarosan leköszönő Agymenők, azaz a The Big Bang Theory című sitcom sorozat legérdekesebb főszereplője, Sheldon Cooper saját sorozatot kap.

Na de ez most jó hír? Alapvetően igen, hiszen az utóbbi tíz év televíziós komédiavilágának egyik legjobban megírt karakteréről van szó, viszont azt még nem árultam el, hogy az új produkció előzménytörténet lesz. Sheldon gyerekkoráról fog szólni. Ez pedig azt jelenti, hogy Jim Parsons méltán Golden Globe-díjas produktumától el kell köszönnünk. Nagyon kérdéses, hogy a készítők találnak-e majd olyan gyerekszínészt, aki viccesen, nem pedig irritálóan tud azonosulni a fiatal texasi csodagyerekkel.

Minden a jó castingon múlik, mert ha megtalálják a megfelelő kissrácot, egész pofás kis sorozat kerekedhet ki a tervezetből.

Az utóbbi hónapokban még a szokásosnál is nagyobb dőlésszögben fordítottuk tekintetünket és figyelmünket a nagy hatalmú nyugat felé, hiszen ha valami, akkor az amerikai elnökválasztás eredménye tényleg komoly hatással lehet az egész világra. A filmtörténelem során tehetséges alkotók egész sora gondolkodott el a témáról, több műfajban is születtek emlékezetes elnökábrázolások és értekezések. Én most Ivan Reitman jó hangulatú vígjátékát veszem elő, ami könnyed, ám semmiképpen sem ostoba attitűddel foglal állást a témában.

A Páncélba zárt szellem az animeművészet egyik legkiemelkedőbb darabja, ami a nemzetközi science fiction vizein is ott csapat a legjobbak között. Egyedülállóan összetett értekezés létezésről, halandóságról és a mesterséges intelligencia témaköréről. 

Jövőre érkezik az élőszereplős remake, amely kapcsán kimért marketing keretein belül csepegtetik a képkockákat. Most egy látványos szösszenet érkezett, amit mindenképpen érdemes megnézni. És közben gondolkodjunk el azon, hogy nagy eséllyel ez lehet 2017 egyik meghatározó mozis élménye.

Manapság már a csapból is szuperhősök folynak. A Marvel sikert sikerre halmoz, közben pedig a DC Comics is igyekszik felvenni a kesztyűt, építgetni saját univerzumát, még akkor is, ha ezek a művek általában csak kisebb rétegek tetszését nyerik el.

Köpenyt és álarcot hordó, a társadalom gonosszal szemben való bátor kiállását jelképező jó fiúk ők, akik lélegzetelállító, látványos kalandjaikkal újra és újra a moziba csalogatnak bennünket. Ám mindeközben nem szabad megfeledkezni azokról a képregény-adaptációkról, amelyek egy fokkal földhözragadtabban vagy komorabban értekeznek a világ dolgairól olyan karakterekkel a főszerepben, akik azontúl, hogy nem szuperhősök, gyakran egyáltalán nem is hősök.

Nézzük, melyek a legjobb nem szuperhősös képregényfilmek!

12. Constantine - A démonvadász (2005)

A rajongók nem annyira szerették ezt az adaptációt, hiszen nehezen tudták feldolgozni, hogy kedvenc szörnyvadászuk haja nem szőke, mint a képregényekben, hanem fekete, ám az egyszerű moziba járók azért jót szórakozhattak a pörgős, feszült produkción. Keanu Reeves jól nyomta az önpusztító, pokol és menny között sínylődő antihőst, akinek nem ritkán egészen rémisztő kalandját akár többször is érdemes elővenni. 

Nemrég végre megnézhettük a Logan első előzetesét, ami Hugh Jackman utolsó mutáns-kalandjaként remélhetőleg nagyot fog ütni. Az mindenképpen jó hír, hogy a produkció jelen állás szerint R-kategóriás lesz, tehát folyhat majd rendesen a vér Rozsomák karmai nyomán. Most a reklám kedvéért Jackman a film disztópikus hangulatához illő fekete-fehér átdolgozásban is megmutatja az adamantiumot, legalábbis néhány fotó erejéig.

Nem tudni, hogy a film milyen lesz, de az biztos, hogy a főszereplő keményebb, mint valaha!

Óriási mánia ma a mozis univerzumépítés. A Marvel, a DC és a Harry Potter nyomán a Universal stúdió is elhatározta, hogy újragondolja klasszikus szörnyeit, hogy benépesíthessen velük egy komplett, hátborzongató világot. A múmia következő feldolgozása Tom Cruise főszereplésével érkezik, de a blogon nemrég tárgyalt Egy amerikai farkasember Londonban is készülhet elkerülhetetlen sorsának fordulatára.

A remake rendezője Max Landis lesz, aki nem más, mint az eredeti produkciót dirigáló John Landis fia, így talán még nagyobb teher nyomja majd a vállát. Az Egy amerikai farkasember Londonban a klasszikus vérfarkastörténet újragondolása volt 1981-ben (a szereplők emlegetik is a Universal 1941-es A farkasemberét). A mű két srácról szól, akik a fenevad támadása után szörnyetegekké változnak: egyikük meghal és rothadó élőhalottként tér vissza kísérteni barátját, aki viszont magában hordozza a fertőzést, ami teliholdkor farkasemberré változtatja. 

Ez egy olyan horrorklasszikus, ami nemigen kiált újragondolásért, hiszen már eleve megelőzte korát kiváló vizuális effektjeivel, például a filmtörténelem talán legemlékezetesebb átváltozós képsorával. Ez utóbbit a tovább után meg is nézhetitek.

A remake-ek mellett manapság az életrajzi filmeknek is nagy divatja van, elsősorban azért, mert ezek a produkciók mindig szentimentális előnyből indulnak az Oscar-gálán. Hamarosan nem kisebb ember, mint J.R.R. Tolkien fog megelevenedni a vásznakon, hiszen a közeljövőben a nagy író is megkapja a maga mozgóképes biográfiáját. 

A Middle Earth munkacímen futó produkció 2019-ben érkezhet a filmszínházakba. Az alkotás rendezője James Strong lesz, aki leginkább a Ki vagy, Doki? című sorozat új szériája kapcán lehet ismerős. A történet a tervek szerint a zseniális mesemondó életének korai szakaszát fogja elregélni, kitérve természetesen Tolkien feleségére, Edith Bratt-re, és remélhetőleg azt is megtudhatjuk majd, hogy az író I. világháborús tapasztalatai mennyiben befolyásolták, alakították Középfölde népeinek sorsát.