Movie Tank

Szavazás - Első tematikus hétvége: Eredményhirdetés!!!!

2011. április 21. - Sparrow

Sziasztok!

Az első tematikus hétvégéről kiírt szavazásra összesen 31 szavazat érkezett. A győztes 13 vokssal a:

 

HORROR

Tehát a horror műfajról fog szólni az első tematikus hétvége. A második helyezett 10 szavazattal a sci - fi, így a második ilyen hétvége ezé a műfajé lesz. Harmadik lett 8 szavazattal az akció. Ennek a műfajnak a képviselői lesznek terítéken a harmadik tematikus hétvégén. A következő három műfajról is lesz szavazás a harmadik tematikus hétvége után.

A Horror - hétvége jövő héten lesz ( április 29. - május 1. )

Köszönöm mindenkinek a szavazatokat!

Sziasztok!

 

 

Papírsárkányok

Sziasztok!

EGY POSZTTAL LEJJEBB MÉG MINDIG LEHET SZAVAZNI AZ ELSŐ TEMATIKUS HÉTVÉGE KAPCSÁN!!!!

A Top10 legdrámaibb film bejegyzésemnél egy Atilye nevű kommentelő ajánlotta a Papírsárkányok című 2007 - es filmdrámát. Neki ezúton is szeretném megköszönni, ugyanis maradandó élménnyel lettem gazdagabb a film megnézése által.

http://filmbazis.net/covers/film156.jpgFőhősünk Amir ( Khalid Abdalla ), aki gyerekkorát Kabulban töltötte apjával ( Homayoun Ershadi ). Jómódúak voltak. A szolgájukkal, és annak gyerekével, Hassannal nagyon jó viszonyt ápoltak. Amir és Hassan legjobb barátok lettek. Azonban Amir és apja egy este szökésre kényszerülnek otthonról a szovjet megszállás elől. Amerikába utaznak, ahol Amir felnő, elvégzi az egyetemet, elkezd írni, és feleségül veszi Sorayat ( Atossa Leoni ). Azonban egyenesbe jött életét megváltoztatja egy váratlan telefonhívás a családja régi jó barátjától Rahim Kahntól ( Shaun Toub ). Amir kénytelen visszautazni Afganisztánba. Kiderül, hogy Hassant és feleségét a tálibok megölték, a gyereküket pedig szolgának magukkal vitték. Amirra vár a feladat, hogy kiszabadítsa a fiút, és magával vigye Amerikába.

A Papírsárkányok történetvezetése tökéletes. Rahim Kahn telefonhívásával kezd, majd visszaugrunk az időbe és láthatjuk Amir és Hassan gyerekkori barátságának alakulását. A filmben visszatérő motívum a papírsárkány, amit a szeretet és a barátság egyfajta metaforájaként láthatunk. A színészek kellően beleélik magukat a szerepükbe. Homayoun Ershadi és Shaun Toub különösen jól alakítanak. A film első felében, mikor a két kisgyereket követhetjük nyomon, több nagyon fajsúlyos párbeszéd is elhangzik, amik nagyon tetszettek. Sajnos a film második felére ezek száma erősen lecsökken. Talán az alkotók így akarták érzékeltetni a gyermeki őszinteséget a hazug felnőttkorral szemben.

https://m.blog.hu/as/asanisimasa/image/pap%C3%ADrs%C3%A1rk%C3%A1nyok/148161_1.jpgA Papírsárkányok elsődleges célja, hogy bemutassa az arab világban zajló kegyetlenkedéseket. Szívszorító érzés fogja el a nézőt, mikor gondolatban összehasonlítja azt a Kabult, amit a gyerekeknél láttunk, illetve a mai települést. Mintha a világ két ellentétes pontja lenne. Pedig egy és ugyanaz. A futballpálya kellős közepén, a meccs félidejében végrehajtott megkövezés egy házasságtörő asszonyon különösen megdöbbentő jelenet. Mindennek ellenére a film boldog véget ér, és ha Kabul megmenekülését nem is láthatjuk, egy kisgyerek megmentését a kegyetlen szolgasorstól igen, és ettől mosollyal, nem pedig könnyekkel az arcunkon fogunk felállni a képernyő elől.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

                                                                             

Szavazás - Első tematikus hétvége

Sziasztok!

Úgy döntöttem havonta egyszer tematikus hétvégét fogok csinálni a blogon. Mindig egy - egy stílus köré fog csoportosulni az adott hétvége. Az első alkalom április végére, május elejére várható. Szeretném, ha segítenétek, hogy melyik stílusnak szenteljem az első tematikus hétvégét.

 

A szavazás lezárult. Eredményhirdetés négy poszttal feljebb.


Bábel

Sziasztok!

A Bábel című filmet 2007 - ben több Oscar - díjra is jelölték, köztük a legjobb filmnek járó elismerésre is. Végül csak Gustavo Santaolalla vehetett át díjat legjobb filmzene kategóriában.

http://kulturka.hu/upload/webdisk/babel_01.jpgNem tudom egyértelműen egyik szereplőt sem főhősnek nevezni, mert a történet négy szálon fut, és ezek nagyjából hasonló hangsúlyt kapnak. Az egyik szálon egy marokkói pásztorcsaládot követhetünk nyomon. A családfő a film elején egy puskát vásárol, melyet aztán rábíz a gyerekeire, hogy azzal őrizzék a birkanyájat, és lőjék le az állatokra leselkedő sakálokat. Csakhogy a gyerekek megszeretnének győződni róla, hogy a puska tényleg ellő e 3 km - re ( ugyanis a férfi, akitől az apjuk vette a fegyvert, ezt mondta ). Így végül egyikük rálő az alattuk lévő úton közlekedő turistabuszra. A puskagolyó a buszon éppen pihenő Susant ( Cate Blanchett ) találja el. Egy másik szálon őt, és férjét, Richardot ( Brad Pitt ) követhetjük nyomon, ahogy küzdenek Susan életéért. Egy harmadik szál Susan és Richard gyerekeit ( Elle Fanning, Nathan Gamble ) illetve azok nevelőjét, Ameliát ( Adriana Barazza ), és viszontagságaikat mutatja be. A negyedik szál Japánban játszódik, főhősnője a süketnéma Chieko ( Rinko Kikuchi ).

A Bábel négy különböző történetből áll össze, amik egy külön, csak nekik szánt filmben is megállták volna a helyüket. Mindegyik szálból egyenlően kap a néző, kivéve talán Richard és Susan történetét. Belőlük lehetett volna több, kiváltképp, hogy Brad Pitt nagyon jól alakít. Mindegyik szál érdekes, nem tudnám megmondani, melyik tetszett a legjobban. Van, amelyik boldogan, és van olyan is, ami nagyon szomorúan ér véget. Mindenesetre a rendező, Alejandro González Inárritu szinte teljesen jól megtalálta az egyensúlyt a történetek között. Természetesen említsük meg Guillermo Arriaga nevét is, aki papírra vetette őket.

Színészi játékok szempontjából a film kitűnő, de a karakterek megírásával még foglalkozhattak volna többet. Brad Pitt alakítása nagyon jó, viszont ebből nem látunk eleget. Ugyanis a színész karaktere nagyon keveset van a képernyőn. A zene nagyon jó. Szép és illik a film hangulatához. Elgondolkodtatja a nézőt. Méltón kapott Oscart.

Ami viszont nem annyira tetszett, az a film vége. Egy ilyen produkciónak a végére kell egy csattanó, ami üt, és ami a stáblista alatt a székbe tapasztja a nézőt. Itt nem beszélhetünk ilyenről. A befejezés nem méltó a film egészéhez. Egyszerűen vérszegény. Ugyan a film végén kapunk egy idézetet a ( ha minden igaz ) rendezőtől, ami nagyon jó záróakkord. De kellett volna egy jelenet is, ami még üt egy nagyot a stáblista előtt.

Ettől függetlenül a Bábelt mindenképpen érdemes megnézni, nagyon jó dráma. Talán a legkülönlegesebb benne az, hogy milyen jól megtalálja az egyensúlyt a négy különböző történet között.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

Death Note - A halállista és Death Note - Az utolsó név

Sziasztok!

FIGYELEM!!!! KÉT POSZTTAL LEJJEBB MÉG MINDIG LEHET SZAVAZNI A KÖZÖS FILMNÉZÉS KAPCSÁN! A SZAVAZÁS SZOMBAT ESTE ZÁRUL!!!!

Először fordul elő, hogy egy írásban egynél több filmről írok, de szerintem elég hülyén nézne ki, ha a két Death Note film, melyeknek rendkívül összefüggő a története, két külön írásban kapna helyet. A filmek alapjául egy manga, illetve a belőle készült 37 részes anime - sorozat  szolgált. A mangát nem olvastam ( még ), de a sorozatnak nagy rajongója vagyok.

Death Note - A halállista

Kezdjük az első résszel. Ez a film két óra hosszú, és kisebb eltérésekkel követi a sorozat menetét.

http://image.hotdog.hu/_data/members0/292/387292/images/DeathNote_movie1.jpgFőhősünk, vagy antihősünk, ahogy tetszik, Yagami Light ( Tatsuya Fujiwara ), a fiatal egyetemista. Apja nyomdokait követve rendőr akar lenni. Ám amikor egy elmebeteg gyilkost a bíróság nem ítél el, Lightnak megrendül a hite az általa eddig oly nagyra tartott igazságszolgáltatásban. Eközben, Ryuk, a halálisten, saját fajtájának világából leejti a halállistáját ( A halálisteneknek van legalább egy halállistájuk, amibe ha beleírják egy ember nevét, az meghal. Az ember hátralévő évei hozzáadódnak a halálisten életéhez. Az áldozatokkal szívroham végez negyvenöt másodperccel a név beírása után, kivéve ha feltüntetik a név mellett a halál okát és/vagy körülményeit. ) a Földre. A füzetet Light találja meg, és miután megtapasztalja, hogy az tulajdonképpen egy gyilkos fegyver, elhatározza, hogy megváltja a világot. Sorban elkezdi megölni a bíróság által el nem ítélt bűnözőket. Célja, hogy megteremtse az Új Világot, és abban istenként uralkodjon. Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy a bűnözők tömeges pusztulásáért egy sorozatgyilkos a felelős, akit az emberek Kirának neveznek el. Eközben L ( Kenichi Matsuyama ), a híres mesterdetektív is rááll az ügyre, aki kezdettől fogva Lightot gyanúsítja, de bizonyítékot felmutatnia nem sikerül.

Death Note - Az utolsó név

http://cinemastore.hu/data/images/film/18452.gifAz első rész végén Light beállt L nyomozócsoportjába, ahol az apja ( Takeshi Kaga ) is dolgozik. Így közelebb kerül L - hez. Végső terve természetesen az, hogy megölje a fiatal detektívet. Ebben a filmben kap nagyobb hangsúlyt Amane Misa ( Erika Toda ) karaktere. Egy másik halálisten, Rem listájával a fiatal lány második Kiraként kezd el igazságot szolgáltatni, és célja, hogy találkozzon és " együtt dolgozzon" Kirával. Végül rá is talál Lightra. Az első Kira rögtön lehetőséget lát a lányban, és fegyvernek akarja használni L ellen, ugyanis Misa rendelkezik a halálisten szemével ( melyet a fél életéért cserébe kapott meg ), és így pusztán arc alapján is tud gyilkolni, mert a szemet használva megjelenik neki minden ember neve és hátralévő éveinek száma annak feje fölött. 

A két filmet együtt fogom elemezni, ugyanis egy teljes mértékben összefüggő történetről van szó, amit valószínűleg csak azért szedtek ketté, mert különben túl hosszú lett volna a játékidő. Az első film kettő, a második majdnem két és fél óra hosszúságú. A történettel semmi gond nincs, hasonlóan jó, mint a sorozaté, bár utóbbi nekem jobban tetszett. A karakterek nagyon jók, és a színészi játékok is. Az L - t alakító Kenichi Matsuyamának jutott a legnehezebb feladat, amivel nem is mindig tud megbirkózni. L karaktere annyira összetett, zseniális, és egyedi, hogy azt nagyon kevés színész tudná hibátlanul életre kelteni. Aki viszont a sorozatbeli karakteréhez képest jóval szimpatikusabb, az Amane Misa. Erika Toda karaktermegformálása néha még kicsit szimpatikus is a nézőnek.

http://filmfreak.freeblog.hu/files/deathnote-movie.jpg

A halálistenek meganimálása nagyon gyengére sikeredett. Úgy néznek ki, mintha egy középszerű grafikával rendelkező számítógépes játékból léptek volna elő. Ezt egy idő után megszokja a néző, főleg, hogy Ryuk beszólásai és stílusa gyakran mosolyt csal az arcunkra.

Hiányoltam a sorozatban elhangzó zenebetéteket, amik nagyon jók, és megadják az alaphangulatot. Ezenkívül a történet mondanivalója is sokkal erősebben jelentkezik a sorozatban. Dehát ezt nem róhatjuk fel negatívumként az alkotóknak, hiszen négy órában nagyon nehéz megfelelően visszaadni a sorozat tizennyolc és fél órás játékidejének minden lényeges részét. A film valószínűleg hiányérzetet fog hagyni azokban, akik látták a sorozatot, ennek ellenére én mégis azt ajánlom, hogy előbb az animét nézzétek meg. A történet utolsó negyedét és a finálét szinte teljesen megváltoztatták. Ez jobb megoldásnak is tűnik, megint csak a rövid játékidőt tekintve.

A Death Note mozifilmeket azok nézzék meg, akik olvasták már a mangát, vagy látták már az animét. Összességében ez a két film jó adaptáció, de korántsem adja vissza a sorozat mély, és fajsúlyos mondanivalóját.

http://image.hotdog.hu/_data/members1/909/179909/images/death-note.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

 

 

                                                                                                           
  

 

Ördög

Sziasztok!

FIGYELEM!!!! EGY POSZTTAL LEJJEBB MÉG MINDIG LEHET SZAVAZNI A KÖZÖS FILMNÉZÉS KAPCSÁN!

Ma az Ördög című 2010 - es filmről lesz szó ( rég volt már a Gyilkos felvonó, kellett egy liftes film :D ), mely M. Night Shyamalan ötletéből készült. A filmet John Erick Dowdle rendezte.

http://moviestudio.files.wordpress.com/2010/12/devil_ver2.jpgA történet fő cselekménye egy toronyház elakadt liftjében játszódik. A felvonó foglyai öt, egymásnak teljesen idegen ember. Egy idős és egy fiatal nő ( Jenny O'Hara, Bojana Novakovic ), egy matrac - ügynök( Geoffrey Arend ), egy fiatal férfi ( Logan Marshall Green ), és az épület kisegítő dolgozója (Bokeem Woodbine ). A pokol akkor szabadul el, mikor az első áramkimaradás bekövetkezik. Ugyanis ezt követően a fiatal nő testén ijesztő, leginkább harapáshoz hasonlító sebhelyet fedeznek fel, ami azelőtt nem volt ott. Mindenki a matrac - ügynököt gyanúsítja, ám amikor az egy újabb áramkimaradás alkalmával életét veszti, rájönnek, hogy más a tettes. Valaki közülük. Eközben nyomozásba kezd az ügyben Bowden nyomozó ( Chris Messina ). Nemsokára kiderül, hogy a foglyok közül valaki nagy valószínűséggel az Ördög.

Hát az alapsztori érdekes, bár sok meglepődést nem ígér. Mi más lehetne a film csattanója, mint, hogy kiderül, melyik szereplő az Ördög. És valóban, ilyen szempontból semmi extra, a film végén a lift öt foglya közül valaki felfedi a kilétét. Bár az igaz, hogy megtippelni sem tudtam volna, melyikük az. Tartogat egy másik csattanót is a film, ami azért már jobban sikerült, és valóban meglepődtem rajta.

A karakterek egész jól megvannak írva, kár, hogy ezt elcseszik a szájukba adott pocsék mondatokkal és párbeszédekkel. A film vége kifejezetten gyerekesre sikeredett, és egyáltalán nem reálisra. A zene nem rossz, de nagyon tucathatása van, semmi egyedi nincs benne.

Egy ilyen alapsztoriból sokkal jobb egy helyszínes filmet lehetett volna csinálni, ha jobban rámennek a szereplők lelki világára. Illetve, ha több idő játszódik a liftben, vagy akár az egész cselekmény, mint például a Buriedben. 

Összességében az Ördög nem sok mindenben jobb, mint a Gyilkos felvonó, mindössze annyiban, hogy a sztorija nem akkora baromság, és a karakterek jobban megvannak írva. A film elég unalmas, a párbeszédek borzalmasak, a befejezés pedig gyerekes.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

 

Pi

Sziasztok!

Darren Aronofsky az egyik kedvenc rendezőm. Olyan magas szinten műveli a filmkészítést, amire nagyon kevesek képesek. A rekviem egy álomért, A forrás, A pankrátor és a Fekete hattyú is zseniális alkotások. A felsorolásból kimaradt, de teljes mértékben beleillik jelen írás alanya, a Pi című film, mely szintén a filmkészítés magas iskoláját képviseli. Ez a mester első filmje, 1998 - ban látott napvilágot.

https://m.blog.hu/me/megneztem/image/pi%20darren.jpgMax Cohen ( Sean Gullette ) matematikus, aki elszántan próbál valamilyen rendszerre, mintára lelni a tőzsdében. Véleménye szerint ugyanis a matematika a természet nyelve. Minden élő szervezet valamilyen minta szerint működik. Márpedig Max úgy gondolja, hogy a tőzsde is egy élő szervezet. Emellett Maxet rendszeresen fejgörcsök gyötrik, amik egy gyerekkori baleset következményeinek tudhatók be. Az állandó keresés hamarosan mániává válik, amiről a fiatal matematikust még a mentora, Sol ( Mark Margolis ) sem tudja lebeszélni. Feltűnik egy zsidó rabbi is, Lenny Meyer ( Ben Shenkman ), aki azzal a kéréssel fordul Maxhez, hogy segítsen neki megtalálni egy bizonyos 216 jegyű számot a Tórában.

Aronofsky első filmje, legalább annyira súlyos dráma, mint a rendező többi műve. Egy egészen furcsa, vagy inkább érdekes karakterfejlődést láthatunk, ahogy Max végighalad a neki megírt, cseppet sem könnyű úton. A színészi játékok korrektek, a karakterek is nagyon jól meg vannak írva. A főhős Max karaktere a legbonyolultabb. Egy antiszociális, visszahúzódó ember, aki nem igazán szereti a társaságot, és leginkább egyedül szeret lenni a számokkal.

A forgatókönyvet is Darren Aronofsky írta, így nem meglepő, hogy az mennyire zseniális és eredeti. Az azóta jól megszokott kollégák nevei itt is elénk gördülnek a stáblistában. Mert ki fényképezte volna a filmet, ha nem Matthew Libatique. Emellett Clint Mansell dinamikus zenéje is óriási pozitívum. A film vége elég megdöbbentő, de mégsem nevezném egyértelműen negatívnak. Végső soron, ha a filmet teljesen lecsupaszítom, arra jutok, hogy a Pi a boldog tudatlanság adta örömökről szól, amiket Max is megtapasztal a film végén.

Aki szereti a fajsúlyos drámákat, és Aronofsky filmjeit, mindenképpen nézze meg a rendező első, zseniális alkotását.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

[REC]

Sziasztok!

Ma az utóbbi évek legnépszerűbb spanyol produkciója, a [REC] című film lesz terítéken.

http://filmhirek.files.wordpress.com/2008/04/rec_poster.jpgÁngela Vidal ( Manuela Velasco ) tévés riporternő és operatőre Pablo ( Pablo Rosso ) egy spanyol tűzoltóállomáson készítenek riportot a tűzoltók életéről. Mikor riasztás érkezik egy bérházból, a tűzoltókkal együtt indulnak a helyszínre, hogy mindent felvegyenek. A riasztás azért érkezett, mert a ház egyik lakója, egy idős nő valószínűleg rosszul lett. Mikor felmennek a lakásába, a nőt valóban elég furcsa állapotban találják. Mintha teljesen magán kívül lenne, a teste, ruhája csupa vér. A tűzoltókat felkísérő rendőrt megtámadja és meg is harapja. Innentől kezdve pedig elszabadul a pokol...

A film talán a legnépszerűbb ál - dokumentarista stílusban készített produkció. Az eseményeket végig Pablo kameráján keresztül követhetjük nyomon. Ezt a módszert viszonylag jól kihasználták, de nem olyan jól, mint a Cloverfieldben. A film talán legnagyobb negatívuma, hogy a játékidő háromnegyedéig kevés izgalmas dolog történik, a néző unatkozik. Az utolsó 20 percre bepörögnek az események, a filmnek a vége valóban nagyon jól sikerült.

Egy ál - dokumentarista filmnél sosem a színészi játékokon van a hangsúly. Itt sem kiemelkedők a színészek, sőt kifejezetten gyengék.http://logout.hu/dl/upc/2010-04/63098_rec.jpg Igaz, a főhősnő, annak ellenére, hogy a film elején irritáló, a játékidő második felére szimpatikussá válik. A zombik megformálása kellőképpen ijesztőre sikeredett, de maga a film korántsem bővelkedik a félelmetes jelenetekben. Néhány ijesztőbb képsort leszámítva nem igazán féltem. Zenékből nem vonultat fel sokat a film, de a stáblista alatt szóló dal nagyon tetszett.

Aki szereti az ál - dokumentarista filmeket, azoknak kötelező darab a [REC]. Aki a félelmetes horrort szereti, annak inkább Az átok első két részét ajánlanám, zombifilmekből meg a 28 nappal későbbet. Mindenesetre egyszer mindenképpen nézhető film a [REC], és a spanyolok ezzel a művel  véglegesen beírták magukat a filmtörténelembe.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!

A forrás

Sziasztok!

Vannak olyan művészek akik egymagukban képesek egy filmet átbillenteni azon a mércén, ami után azt mondjuk az alkotásra, hogy ez egy nagyon jó film. De mi van akkor, ha három ilyen művész dolgozik együtt? A válasz nem más, mint a filmes orgazmus. És Matthew Libatique, Clint Mansell és Darren Aronofsky ilyen művészek.

https://m.blog.hu/me/megneztem/image/the%20fountain.jpgA történet három idősíkon játszódik. Az egyik szál az újkori Spanyolországban, egy másik napjainkban, a harmadik pedig 2500 - ban követi a két főszereplő történetét. A főhős Tom Creo ( Hugh Jackman ), akinek felesége, Izzi ( Rachel Weisz ) halálos beteg. Tom orvos - kutató, és egész napját a laborban, állatkísérletekkel tölti, hogy gyógymódot találjon felesége betegségére. Izzi ezalatt könyvet ír, és miután végül minden erőfeszítés ellenére meghal, Tomra hárul a feladat, hogy fejezze be a könyvet. Felesége ugyanis ezt kéri tőle halálos ágyán. Ám Tom nem képes elengedni Izzit. Együtt akar lenni vele újra, és mindörökké.

A film elején az volt az érzésem, hogy ez nem egy szokványos Aronofsky - alkotás lesz. Akkor ezt még negatív értelemben gondoltam. Azonban később ez az érzésem pozitívra váltott, ugyanis valóban nem egy szokványos Aronofsky - film A forrás, mégis legalább annyira zseniális és elgondolkodtató, mint a többi műve a rendezőnek.

A fent említett másik két művész ugyanúgy maradandót alkotott, mint eddig. Matthew Libatique - ban sosem csalódok. A filmben nagyon erősen dominál a sárga szín, ettől a néző egy egészen más világban érezheti magát. A film harmadik idősíkja pedig, melyben a Xibalba ( csillagköd - maya túlvilág ) felé haladunk, valami gyönyörű. Olyan szinten szemkápráztató, hogy a néző csak ámul és bámul. Hihetetlen.

Clint Mansell dallamai annyira passzolnak a cselekményhez akárcsak a Rekviem egy álomért című remekműben. A gyönyörű zene annyira megfogja a nézőt, hogy az alig várja, hogy újra felcsendüljön. Aronofsky jó szokása, hogy Mansell zenéit jó sokszor megszólaltatja a filmekben. Itt is gyakran hallhatjuk a gyönyörű dallamokat.

A történet szívszorító ugyan, de mégis pozitív, bizakodó hangvételű. A halált nem a végként, hanem beteljesülésként, valamilyen újjászületésként állítja be. Hugh Jackman fantasztikus színészi játéka hab a tortán. Rachel Weisz alakítása nem igazán tetszett, de ez nem mérvadó, tekintve, hogy a film mennyire zseniális. Feltűnik egy mellékszerepben Ellen Burstyn is, akinek itt közel sem kell olyan alakítást produkálnia, mint a Rekviem egy álomértban.

Tehát A forrás című 2006 - os mestermű egy olyan film, amit egy filmkedvelő embernek LÁTNIA KELL. Példa nélküli, zseniális alkotás életről, halálról, és egy ezer éven átívelő szerelemről.

Mr. Aronofsky! Köszönjük!

süti beállítások módosítása