Sziasztok!
Vannak olyan művészek akik egymagukban képesek egy filmet átbillenteni azon a mércén, ami után azt mondjuk az alkotásra, hogy ez egy nagyon jó film. De mi van akkor, ha három ilyen művész dolgozik együtt? A válasz nem más, mint a filmes orgazmus. És Matthew Libatique, Clint Mansell és Darren Aronofsky ilyen művészek.
A történet három idősíkon játszódik. Az egyik szál az újkori Spanyolországban, egy másik napjainkban, a harmadik pedig 2500 - ban követi a két főszereplő történetét. A főhős Tom Creo ( Hugh Jackman ), akinek felesége, Izzi ( Rachel Weisz ) halálos beteg. Tom orvos - kutató, és egész napját a laborban, állatkísérletekkel tölti, hogy gyógymódot találjon felesége betegségére. Izzi ezalatt könyvet ír, és miután végül minden erőfeszítés ellenére meghal, Tomra hárul a feladat, hogy fejezze be a könyvet. Felesége ugyanis ezt kéri tőle halálos ágyán. Ám Tom nem képes elengedni Izzit. Együtt akar lenni vele újra, és mindörökké.
A film elején az volt az érzésem, hogy ez nem egy szokványos Aronofsky - alkotás lesz. Akkor ezt még negatív értelemben gondoltam. Azonban később ez az érzésem pozitívra váltott, ugyanis valóban nem egy szokványos Aronofsky - film A forrás, mégis legalább annyira zseniális és elgondolkodtató, mint a többi műve a rendezőnek.
A fent említett másik két művész ugyanúgy maradandót alkotott, mint eddig. Matthew Libatique - ban sosem csalódok. A filmben nagyon erősen dominál a sárga szín, ettől a néző egy egészen más világban érezheti magát. A film harmadik idősíkja pedig, melyben a Xibalba ( csillagköd - maya túlvilág ) felé haladunk, valami gyönyörű. Olyan szinten szemkápráztató, hogy a néző csak ámul és bámul. Hihetetlen.
Clint Mansell dallamai annyira passzolnak a cselekményhez akárcsak a Rekviem egy álomért című remekműben. A gyönyörű zene annyira megfogja a nézőt, hogy az alig várja, hogy újra felcsendüljön. Aronofsky jó szokása, hogy Mansell zenéit jó sokszor megszólaltatja a filmekben. Itt is gyakran hallhatjuk a gyönyörű dallamokat.
A történet szívszorító ugyan, de mégis pozitív, bizakodó hangvételű. A halált nem a végként, hanem beteljesülésként, valamilyen újjászületésként állítja be. Hugh Jackman fantasztikus színészi játéka hab a tortán. Rachel Weisz alakítása nem igazán tetszett, de ez nem mérvadó, tekintve, hogy a film mennyire zseniális. Feltűnik egy mellékszerepben Ellen Burstyn is, akinek itt közel sem kell olyan alakítást produkálnia, mint a Rekviem egy álomértban.
Tehát A forrás című 2006 - os mestermű egy olyan film, amit egy filmkedvelő embernek LÁTNIA KELL. Példa nélküli, zseniális alkotás életről, halálról, és egy ezer éven átívelő szerelemről.
Mr. Aronofsky! Köszönjük!
