Sziasztok!

EGY POSZTTAL LEJJEBB MÉG MINDIG LEHET SZAVAZNI AZ ELSŐ TEMATIKUS HÉTVÉGE KAPCSÁN!!!!

A Top10 legdrámaibb film bejegyzésemnél egy Atilye nevű kommentelő ajánlotta a Papírsárkányok című 2007 - es filmdrámát. Neki ezúton is szeretném megköszönni, ugyanis maradandó élménnyel lettem gazdagabb a film megnézése által.

Főhősünk Amir ( Khalid Abdalla ), aki gyerekkorát Kabulban töltötte apjával ( Homayoun Ershadi ). Jómódúak voltak. A szolgájukkal, és annak gyerekével, Hassannal nagyon jó viszonyt ápoltak. Amir és Hassan legjobb barátok lettek. Azonban Amir és apja egy este szökésre kényszerülnek otthonról a szovjet megszállás elől. Amerikába utaznak, ahol Amir felnő, elvégzi az egyetemet, elkezd írni, és feleségül veszi Sorayat ( Atossa Leoni ). Azonban egyenesbe jött életét megváltoztatja egy váratlan telefonhívás a családja régi jó barátjától Rahim Kahntól ( Shaun Toub ). Amir kénytelen visszautazni Afganisztánba. Kiderül, hogy Hassant és feleségét a tálibok megölték, a gyereküket pedig szolgának magukkal vitték. Amirra vár a feladat, hogy kiszabadítsa a fiút, és magával vigye Amerikába.

A Papírsárkányok történetvezetése tökéletes. Rahim Kahn telefonhívásával kezd, majd visszaugrunk az időbe és láthatjuk Amir és Hassan gyerekkori barátságának alakulását. A filmben visszatérő motívum a papírsárkány, amit a szeretet és a barátság egyfajta metaforájaként láthatunk. A színészek kellően beleélik magukat a szerepükbe. Homayoun Ershadi és Shaun Toub különösen jól alakítanak. A film első felében, mikor a két kisgyereket követhetjük nyomon, több nagyon fajsúlyos párbeszéd is elhangzik, amik nagyon tetszettek. Sajnos a film második felére ezek száma erősen lecsökken. Talán az alkotók így akarták érzékeltetni a gyermeki őszinteséget a hazug felnőttkorral szemben.

A Papírsárkányok elsődleges célja, hogy bemutassa az arab világban zajló kegyetlenkedéseket. Szívszorító érzés fogja el a nézőt, mikor gondolatban összehasonlítja azt a Kabult, amit a gyerekeknél láttunk, illetve a mai települést. Mintha a világ két ellentétes pontja lenne. Pedig egy és ugyanaz. A futballpálya kellős közepén, a meccs félidejében végrehajtott megkövezés egy házasságtörő asszonyon különösen megdöbbentő jelenet. Mindennek ellenére a film boldog véget ér, és ha Kabul megmenekülését nem is láthatjuk, egy kisgyerek megmentését a kegyetlen szolgasorstól igen, és ettől mosollyal, nem pedig könnyekkel az arcunkon fogunk felállni a képernyő elől.

Köszönöm, hogy elolvastátok!

Sziasztok!