Milyen elbaszott zseniális lesz majd a teljes film, ha már a trailertől kirázza az embert a hideg!

Talán még nem írtam le, hogy idén mennyire elégedett vagyok az Oscar - jelölésekkel, beszéljünk bármely kategóriáról. Végre kiegyenlített a verseny, és úgy néz ki, nem a marketing lesz a döntő. Nem igazán tudnám megtippelni például a legjobb filmet. Mindenesetre a jelöltek között ott szemtelenkedik Alexander Payne Utódok című családi drámája, mely ugyan nem 2011 legjobbja, de mindenképpen emlékezetes darab, főszerepében azzal a George Clooneyval, akinek az itt bemutatott játékát még sokszor fogják pozitív szövegkörnyezetben emlegetni.

Nincs mit hozzáfűzni.

Nem is indulhatna jobban a 2012 - es filmév, mint Kate Beckinsale Seleneként való visszatérésével. A negyedik részben már semmi sem található meg azokból az elemekből, melyek az előző epizódokat egyedivé tették, de mielőtt bárki megijedne, pont ettől lesz jó az új film. Len Wiseman nagyon jól ráérzett arra, hogy a különös darkos hangulatból nem lehet többet kihozni, így inkább tető alá hozott egy ízig - vérig tökéletes, lényegre törő, zúzós, kegyetlen, véres, egy szóval egy nagyon dögös akciófilmet. Mindehhez a Måns Mårlind - Björn Stein rendezőpáros segítségét kérte.

" The past is not dead " Így próbálja megértetni Gil Pender, a középkorú amerikai író ( Owen Wilson ) feleségével ( Rachel McAdams ) a párizsi éjszakában tapasztalt hatalmas élményeit.

Woody Allen Oscar - díjra jelölt filmje egyszerre szórakoztató, könnyed, és elgondolkodtató. Ha jó helyen vagy Párizsban, az éjfélt ütő órával egy időben megjelenik a kanyarban egy régi Peugeot, hogy elszállítson életed legnagyobb, és legelgondolkodtatóbb kalandjára. Gil Pender személyesen találkozik a múlt századok nagy művészeivel, többek között Pablo Picassoval és Ernest Hemingwayyel. Miközben minden este átkel az időalagúton, rá kell jönnie, hogy a múlt csodaszép, de mégsem szabad kizárólag az elmúlt korokban élni. Nem is születhetett volna jobb időben, de a kaland ezzel együtt arra is rávilágít, hogy életét Gil rossz irányba viszi, változás szükséges.

Ma délután hozták nyilvánosságra az egy hónap múlva esedékes Oscar - gála jelöltjeit.

Íme!

Legjobb film

    The Artist
    The Descendants
    Extremely Loud & Incredibly Close
    The Help
    Hugo
    Midnight in Paris
    Moneyball
    The Tree of Life
    War Horse

A tetovált lány

Eredetileg rendes hosszúságú írást terveztem készíteni David Fincher új filmjéről, de mivel a kész mű szinte teljesen ugyanolyan, mint az eredeti svéd film, amiről korábban már írtam, fölöslegesnek tartottam ugyanazokat a dolgokat még egyszer részletezni.

A történet ugyanaz a kiváló krimiforgatókönyv, mint a 2009 -es produkció esetében, a cselekményvezetés meg szinte teljesen megegyezik, majdnemhogy képkockáról képkockára. Fincher kezében biztos helyen volt a film, viszont arra nem számítottam, hogy túlszárnyalja majd az eredetit. Pedig ez a helyzet. Egyik kedvenc rendezőm rögtön egy székbetapasztó főcímmel indítja filmjét, melynek nagyon jót tesz a James Bond utánérzést nem kevés aberrált elemmel megbolondító képi világ. A karakterek kibontakoztatása talán egy picit jobban sikerült Oplevnek, viszont ezúttal a főbb szerepeket játszó színészek jobb munkát végeznek. Daniel Craignek fekszik a szerep, és a karakter világát jobban sikerül bemutatnia, mint Nyqvistnek. Rooney Mara meglepő, és nagy valószínűséggel Oscart érő alakítást nyújt. Csodálkozom, hogy ezt írom, de jobb, mint Rapace. Alapból jót tett, hogy Mara amúgy egész szép lány, így a karakter külseje is jobban állt neki, mint svéd kolléganőjének. A helyszínek megegyeznek az eredeti film színtereivel, a fényképezés is ugyanolyan, viszont ezúttal nem hiányoltam belőle a sötét hangulatot.

A tetovált lány jó film, jobb, mint az eredeti, de ez mit sem változtat azon, hogy Hollywoodtól nagy szemétség volt egy két éves filmet remakelni.

Különös hangulatú előzetes, valószínűleg a film sem lesz túl szokványos. Viszont Bruce Willis befigyel, úgyhogy tuti nézős.

Az itthon január 26. - án mozikba kerülő Underworld: Az ébredésre való tekintettel ezúttal a franchise első három részéről írok röviden.

Underworld

Ezer éve dúl a háború vérfarkasok és vámpírok között. Az események új fordulatot vesznek, amikor a vérszívók egyik halálosztója, Selene ( Kate Beckinsale ) tudomást szerez arról, hogy a vérfarkasok egy ember nyomában loholnak. Miközben kiakarja deríteni, hogy az ellenségnek mi szüksége van a halandóra, sokkal súlyosabb dolgokat fedez fel, és rájön, hogy talán végig a rossz oldalon állt.

Az Underworld jó film. Hogy pontosan miért, azt egyértelműen nem lehet megmondani. Az összkép egy nagyon, de nagyon egyedi, vonzó bájt ad a produkciónak. Elsősorban a látványról kell beszélni, ami nagyon kétoldalú. Amíg a harcjelenetek koreográfiája piszkosul jó, a lassítások pedig őrületesek, addig az effektek annyira bénák, hogy bántják a szemet. Ezalatt leginkább a vérfarkasok átalakulását értem, ami nagyon lemarad korától. Viszont a fényképezés megint jó pontot érdemel. Ugye, mivel vámpírokról van szó, a film egy pillanata sem játszódik nappal, csupán egy flashbackben láthatjuk egyszer a nap fényét. A fekete színtől különbözőt nem nagyon találunk a filmben, csupán ennek különböző árnyalatait, és ez olyan sötét tónust ad a hangulatnak, ami talán a korábban emlegetett báj legfontosabb összetevője. Az Underworld legnagyobb pozitívumáról még nem ejtettem szót. Ő Kate Beckinsale, akinek valami hihetetlenül jól áll a szerep, ráadásul elképesztő szexuális kisugárzása van a feszülős Selene - jelmezben. A karakterben rengeteg lehetőség van, amelyeket a színésznő kivétel nélkül ki is aknáz.

Underworld: Evolúció

Ha az első rész jó, akkor az Evolúció egyenesen zseniális. Gyakorlatilag hibátlan. Több sikeresen alkalmazott újítást köszönthetünk, az első rész pozitívumai pedig még erősebben jelennek meg.

Selene ( Kate Beckinsale ) ezúttal már az első részben megismert Michaelllel ( Scott Speedman ) karöltve veszi fel a harcot új ellenségével, aki nem más, mint a legelső vámpír, Marcus ( Tony Curran ), akinek az a célja, hogy kiengedje börtönéből testvérét, a vérfarkasok ősatyját.

Az alaptörténet sokkal stabilabb lábakon áll, mint az első film esetében. Érződik, hogy Len Wiseman fejében ekkorra alakult ki teljes egészében ez a különös világ. A forgatókönyv nagyon jó, a történet egyedi, a cselekményvezetés tökéletes. Jó ötlet volt behozni a filmbe Corvinust ( Derek Jacobi ), aki mindkét faj őse, és Marcus is sokkal karakteresebb fő gonosz, mint amilyen Viktor volt az első részben. Ezúttal már gyakorlatilag kézzel fogható minőségben árad a sötét, kegyetlen hangulat a képernyőről, a színek még feketébbek, a helyszínek még ridegebbek, mint legutóbb. Az akciójelenetek és a hozzájuk kapcsolódó lassítások már az első részben is az egyik legnagyobb pozitívumot jelentették, ezúttal viszont szabályosan szemet gyönyörködtető zúzdákat láthatunk, a finálé pedig az egyik legfaszább, amit valaha láttam. Ebben a filmben a vérfarkasok egy korábbi faját ismerhetjük meg, akiknek a kidolgozása sokkal jobb, mint az első film szörnyetegeié. Mindemellett kapunk egy profin megkomponált szexjelenetet is. Kate Beckinsale most még dögösebb, és most még a karaktert is sokkal jobban sikerült megfognia, pedig már az első részben is jól mutatott Seleneként. Wiseman itt sokkal jobban kibontja a főhősnő karakterét, a színésznő pedig nagyon jól kapja el a fonalat. És a ruci is jól áll még mindig.:D Számunkra érdekesség, hogy a film első fele jóformán végig magyar nyelvterületen játszódik. 

Underworld: A vérfarkasok lázadása

A harmadik rész rendhagyó, ugyanis ebben az egész háború kirobbanását vezetik le az alkotók. Az alapötlet nagyon jó, hiszen az előző két részben volt már elég szó az eseményről, de most az egészet megfigyelhetjük. És habár Beckinsale ezúttal nem játszik a filmben ( a zárójelenetben tűnik fel csupán ), mégsem marad keserű szájíz a produkció után. Ennek elsődleges oka az, hogy a középkori lovaghangulatot, és a korábbi filmek darkos világát tökéletesen egyesíti A vérfarkasok lázadása. Michael Sheen alakítja Luciant, a vérfarkasok legerősebbikét, az emberformába visszaalakulni képes Likán faj elindítóját. A színész már az első részben is nagyon színvonalasan játszott, de karakterét akkor csak a film vége felé tudtuk egyértelműen elhelyezni, itt viszont végig tudunk szurkolni neki. A fő gonosz ismét Viktor ( Bill Nighy ), aki kivégezteti lányát, Sonját ( Rhona Mitra ), mikor kiderül, hogy Lucian teherbe ejtette. Nighynek ezúttal sokkal erőteljesebben sikerül a karaktert visszaadnia, és egy igazán színvonalas figurát tesz le az asztalra. Mitra, bár közel sincs olyan jó nő, mint Beckinsale, jól mutat a szerepben, az alakítása is kiváló. Kevés az akciójelenet a filmben, viszont ami van, az koreográfiában simán megüti az Evolúció szintjét. A vérfarkasok kidolgozását és átalakulását itt sikerült a legtermészetesebben elkészíteni, egyedül a véreffekteknél lóg ki a lóláb, de ez elhanyagolható negatívum.

Az Underworld trilógia egy egyedi és újító, a hibáival együtt is szerethető első részből, egy zseniális másodikból, és egy nagyon hangulatos harmadik epizódból áll. Mindenkinek ajánlom a filmek megtekintését, a franchise január végén tetralógiává bővül, és a főszerepben ismét Kate Beckinsalet köszönthetjük.

Korábbra terveztem, de csak mostanra készült el ez a hónapok óta ígérgetett toplista, melyekben a drámák egy különleges al - műfaja, a sportfilmek közül választottam ki a véleményem szerint tíz legjobbat, melyeket aztán rangsoroltam is. A tovább után jönnek a helyezettek.