A filmtörténelem legemlékezetesebb sorozatgyilkosai között szokták emlegetni Chuckyt, az első ránézésre aranyos játékbabát, akibe mágia segítségével beleköltözött a hírhedt fojtogató gyilkos, Charles Lee Ray, hogy így elkerülje a halált. Habár a Gyerekjáték nyitó képsorai nagyon kétségbeejtőek, végül csak kisül a dologból egy igazán szórakoztató horror, melyet akár többször is meg lehet nézni.

Argo ( 2004 )

Árpa Attila egyetlen rendezői munkája a nagyjátékfilmek világában ez a 2004-es kalandfilm, melynek főhősei, egy amolyan pénzért régiségeket meglovasító csapat, a Tibi Security, egy legendás római kincs nyomába erednek, és igyekeznek mindenáron megelőzni korábbi munkaadójukat, a Tejesembert. A filmben nem az eredetiség a fő erény, ha valaki mindenáron eddig még nem látott ötletekre kíváncsi, azt ne itt keresse. A produkció igazi érdeme az, hogy a korábban nyugati, főleg amerikai filmekben látható recepteket egész jól adaptálják magyar módra a hazai környezetbe. Főhőseink jópofák, és kellően idióták, ráadásul egyikük valódi pszichopata, neve ehhez híven nemes egyszerűséggel csak Psycho ( Bicskey Lukács ). Bicskey játéka a maga rideg módján zseniális, egyfajta beszarató módon kegyetlen tekintettel hozza végig a karaktert. A főhős Tibit Kovács Lajos kelti életre, akit személy szerint egyre jobban kezdek megkedvelni. Elképesztően tehetséges színészről beszélhetünk, igazán szimpatikus főhőst kelt életre. Nagy erőssége a filmnek a karakteres fő gonosz, a Tejesembert Oszter Sándor alakítja, vérprofi módon. Természetesen Mucsi Zoltán sem hiányozhat a gárdából, ezúttal csak egy mellékszerepet kapott, ő alakítja a Tejesember sofőrjét, de amikor kell, azért odateszi magát. Nagy pozitívum még ilyen téren, hogy azok a szereplők is jól ráéreztek a karaktereikre, akik amúgy nem is hivatásos színészek, így például Steiner Kristóf és Nagy Feró. Ami remekül működik még a filmben, az a fekete humor alkalmazása, mikor éppen alkalmazzák. Merthogy a film legfőbb negatívuma, hogy a megadatott lehetőségekhez mérten sokkal kevesebb poént hoztak ki az alkotók az alapból.

Fehér tenyér ( 2006 )

Dongó Miklóst kisgyerek korától tornásznak képzik. Édesapja is élsportoló volt, így magától értetődően érkezett az ötlet, hogy a fiának is a nyomdokaiba kell lépnie. Viszont a kisgyerek nem túl boldog ezzel a sorssal. A szülei nem hisznek neki, elhanyagolják az érzéseit, ráadásul az edzője, Feri bácsi ( Gheorghe Dinica ), a valaha látott legagresszívabb, legkegyetlenebb tréner, rendszeresen veri a gyerekeket. Miklós profi tornásszá érik, ám lelkileg üres marad, így végül elszökik egy edzésről, és vissza sem néz. A gyerekkori képekkel párhuzamosan láthatjuk a Kanadában edzősködő felnőtt főhőst, aki egy füst alatt készül az atlétikához való visszatérésre, részt vesz a világbajnokságon, amit ezúttal Debrecenben tartanak. A film első fele bivalyerős, vérprofi dráma. A hangulat, és az elsőosztályú fényképezés a Lilja 4-ever atmoszféráját idézik. Az érzelmi töltés adagolása is remekül sikerül, a legjobb képek, mikor még a 10 éves Dongót láthatjuk, majd a 13 éveset, amint a gyerek szép lassan jéghideg, lélektelen burokká, jóformán géppé válik, aki csak a tornához ért, de azt mégis utálja csinálni. Az eközben Kanadában játszódó idősebb kori jelenetek is nagyon hatásosak, különösen az a felvonás, melyben a főhős edzés közben megüti az egyik tanítványát. Remekül érezteti Hajdu Szabolcs rendező a Dongó elméjébe visszatérő gyerekkori sérelmeket. A gondok a film második felében kezdődnek. A játékidő második része elkeserítően gyenge, főleg az első 50-60 perchez képest. Itt párhuzamosan láthatjuk a világbajnokságot, és a kis Dongó cirkuszi fellépését, viszont a párhuzamot ezúttal úgy kell érteni, hogy gyakorlatilag három másodpercenként váltanak idősíkot az alkotók, ráadásul legalább 10-15 percen keresztül, amibe a néző feje nagyon hamar beleszédül. Ráadásul elképesztően idegesítő ez az ugrálás, főleg úgy, hogy a cirkuszi szálat nem tudják az alkotók megfelelő hatással felruházni, így érdektelenné válnak ezek a képsorok. A befejezés pedig egyáltalán nem méltó a film első feléhez. Színészi játékok terén egyértelműen a főhős gyerekkori énjeit életre keltő gyerekszínészeket, Orion Radiest és Silas Wind Radiest kell kiemelni, de a prímet a Feri bácsit alakító Gheorghe Dinica viszi, aki elképesztően erős alakításával nagyban hozzájárul a film első órájának remek drámai atmoszférájához.

Argo: 7/10

Fehér tenyér: 6/10

Tűzpárbajjal fűszerezett menekülést láthatunk ebben a 42 másodperces filmrészletben. Magyar premier augusztus 16.-án.

Kóbor kutyák

A bölcs emberek ( vagy akik igyekeznek annak tűnni ) szokták mondani, hogy semmi sem tökéletes. Ez a Borgiák zseniális sorozatára is beigazolódni látszik. A második évad negyedik epizódjában nagyon leül a történet, és fájó, hogy a jó ötleteket mennyire erőtlenül aknázzák ki.

Először is köszönöm mindenkinek, aki írt filmkéréseket a II. Olvasói hét alkalmából! Nagyon örülök, hogy ezúttal többen érdeklődtek a dolog iránt, több listát kaptam, mint áprilisban. Ezúttal még e-mailben is jöttek kérések, amire legutóbb nem volt példa. A II. Olvasói Hét időpontja augusztus utolsó teljes hete, 20.-tól 26.-ig. Még egyszer mondom, augusztus! A hét felépítése hasonló lesz, naponta három írás fog kikerülni, délelőtt, délután, és este. Természetesen mindenki ajánlásaiból fogok válogatni. Aki esetleg lemaradt volna az előző felhívásról, de szívesen ajánlana filmeket, az megteheti holnap, azaz hétfő éjfélig itt kommentben, vagy e-mailben.

Tehát II. Olvasói Hét: 2012. augusztus 20-26.

Ahogy azt korábban beharangoztuk, doggfather elindítja vendégsorozatát, A Penge élét, melynek részeiben sorra veszi, és kielemzi Penge mozgóképes megjelenéseit. Elsőként természetesen az 1998-as Penge mozifilmről esik szó. Az írás jól felépített, összeszedett, és részletes. Érdemes elolvasni! És ezzel a kollégáé a szó!

Akik figyelemmel követték A csodálatos Pókemberrel kapcsolatos publikációimat, tudhatják, hogy én már jó előre temettem ezt a filmet, mondván, hogy a franchise mindössze tíz év utáni rebootolása semmi jót nem eredményezhet, ráadásul a trailerek sem győztek meg túlságosan. Ennek a negatív hozzáállásnak is köszönhető, hogy számomra A csodálatos Pókember az idei év legnagyobb meglepetése, kérem szépen, ez a film egyszerűen fantasztikus lett. Mindenféle túlzás nélkül mondhatom, hogy Marc Webb véghez vitte azt Pókemberrel, amit Nolan Batmannel. Ne értsetek félre, én szeretem Sam Raimi Pókember filmjét, A csodálatos Pókember mellett a 2002-es produkció azonban csak bugyuta bohóckodásnak tűnik. Webb megcsinálta azt, amire már minden képregényrajongó várt: Vászonra vitte az IGAZI Pókembert.

Holnaptól látható Magyarországon A csodálatos Pókember, melyben hősünk ellenfele nem más lesz, mint A Gyík. Így még mielőtt megnéznénk a filmet, érdemes egy pillantást vetni a félhüllő első képregénybeli megjelenésére. Aki még egyáltalán nem tartott képregényt a kezében, talán még az is tudja, hogy Pókember 1962-ben jelent meg először, egy halálra ítélt Marvel-sorozat, az Amazing Fantasy utolsó rúgásaként. Veszteni való nem volt, a sorozat úgyis megszűnik, de legalább kipróbálták, hogy az olvasók mit szólnak a karakterhez. Imádták. Rengeteg számot sikerült eladni, így magától értetődő volt, hogy Póki saját sorozatot kap, melyet The Amazing Spiderman címmel útjára is indítottak 1963-ban. A sorozat a mai napig megy, jelenleg heti megjelenéssel, bár a mostani történetek színvonala már nem tükrözi a nagy elődökét. Minket viszont az egyik legelső történet érdekel ebben a bejegyzésben, méghozzá a sorozat 6. száma, mely '63 novemberében jelent meg. Ezt a történetet természetesen még a Pókembert létrehozó őspáros készítette, Stan Lee író, és Steve Ditko rajzoló.

A történet középpontjában egy Floridában felbukkanó szörnyeteg, egy óriási méretű, két lábon járó, emberi nyelven beszélő hüllő, egy gyík, A Gyík áll. A rém befészkeli magát egy mocsárba, ami nem mellesleg egy park mellett húzódik. Természetesen a kiránduló emberek körében azonnal kitör a pánik, az emberszabású gyík híre pedig bejárja egész Amerikát. A New Yorkban élő Peter Parker ekkor már a Hírharsona fotóriportere, és egy kis pókos közbenjárással sikerül rávennie a főszerkesztőt, J. Jonah Jamesont, hogy hagyja a fiút elutazni Floridába. Jonah is Peterrel tart természetesen, hiszen ki tudja, hogy, és mikor tud keresztbe tenni Pókembernek. Az érkezés után Peter felkeresi a híres floridai hüllőszakértő, Dr. Curt Connors lakását, ám ott a doktor felesége váratlan hírrel fogadja: Connors maga A Gyík. A tudós saját, háborúban elvesztett karját akarta visszanöveszteni egy általa kifejlesztett szerrel a gyíkok mintájára, csakhogy az átalakulás nem állt meg a kar visszanövésénél. Pókember ezután kénytelen harcba szállni az emberi mivoltát egyre inkább elveszítő, brutális szörnyeteggel. A Gyík bőre vastag, ereje hatalmas, úgy tűnik legyőzhetetlen, ráadásul a mocsárban fellelhető aligátorokat és egyéb hüllőket is át akarja alakítani a kifejlesztett szer segítségével, hogy azok is intelligensek legyenek, és így létrehozzák a világ új uralkodó faját.

Ahogy az a korai Pókember történetekben Leetől megszokott, ezt a füzetet is az író narrációja követi nyomon, mellyel végig igyekszik Pókember és Peter Parker helyzetét egyértelműsíteni az olvasó előtt, továbbá a cselekmény hatását is próbálja fokozni ezekkel a közbeszúrt mondatokkal. Stan Lee, mint a főhős, és legtöbb ellenségének atyja, remek sztorit tett le az asztalra, mely korai mivolta okán még egyáltalán nem komplikált, a cselekményvezetés lineáris, könnyen érthető. Mondanivalójával a természettel szembeni alázat fontosságát ragadja meg, és ezzel eléggé emlékeztet az 1958-as A légy című filmre. Maga az átalakulás is hasonló. Steve Ditko rajzai szépek, mai szemmel nézve bájos retro hangulatot teremtenek. És persze ne menjünk el szó nélkül a tény mellett, hogy ebben a füzetben az alkotópáros létrehozta Pókember egyik alapellenségét. Pókember első szuper ellenfele amúgy a Kaméleon volt, de még A Gyík előtt találkozott hősünk a Homokemberrel, a Keselyűvel, és Oki Dokival is. Szerintem Sam Raimi 2002-es filmjének nagy hibája volt, hogy főellenségnek rögtön a legnagyobb nevet, a Zöld Manót használták. Marc Webb esetében jobb ötletnek tűnik, hogy A Gyíkkal rámelegíti Pókembert a nagyobb falatokra.

Ez a korai Póksztori egy igazán hangulatos, izgalmas füzet, melyben először szerepel az azóta a Pókember-kultusz aktív részévé vált Dr. Curt Connors, azaz A Gyík. 8/10.

Borgiák 2X03

Fényes csalatás

Az előző, eléggé mozgalmas, és nem mellesleg zseniális epizód után muszáj volt egy kis levezetést is beleszőni a történetbe. A harmadik rész első fele leginkább a második epizód eseményeire tesz pontot, míg a játékidő második részletében egy új, lazább cselekményt követhetünk nyomon. Az előző részekre nézve spoilereket fog tartalmazni az írás!