Borgiák 2X03
Fényes csalatás
Az előző, eléggé mozgalmas, és nem mellesleg zseniális epizód után muszáj volt egy kis levezetést is beleszőni a történetbe. A harmadik rész első fele leginkább a második epizód eseményeire tesz pontot, míg a játékidő második részletében egy új, lazább cselekményt követhetünk nyomon. Az előző részekre nézve spoilereket fog tartalmazni az írás!
Ha még emlékszünk, az előző epizód végén Juan felakasztotta Paolot Róma belvárosában. A dolgot öngyilkosságnak álcázta, viszont vétett egy nagy hibát: Lucrezianak szóló hamis búcsúlevelet tűzött a hulla ruhájához. A borgia lánynak mindössze ennyi is elég ahhoz, hogy rájöjjön bátyja bűnösségére, hiszen a lovászfiú nem tudott sem olvasni, sem pedig írni. Ezzel pedig jól megcsavarják a bonyodalmat az alkotók. A forgatókönyv továbbra is Neil Jordan munkája, viszont a rendezői terheket ezúttal Jon Amiel átvette tőle. A szkript a következő 20 percben Lucreziara fókuszál, aki először mély depresszióba esik, de miután az apja engedélyezi Paolo számára a keresztény temetést, már inkább a Juan iránti bosszúvágy dominál benne. Egyszer komolyan az életére is tör, de végül csak egy szajha bánja az esetet. Holliday Grainger, a pápa lányát alakító színésznő, még a szokásosnál is jobban átélte a karaktert ezúttal, rendkívül mély alakítást sikerül nyújtania.
A játékidő második felében egy új cselekményé a főszerep. A pápa által korábban átvert francia király ugyanis Róma lerombolására, kifosztására készül. Micheletto meg is hozza a rossz hírt Nápolyból, így a pápának mindössze egy hete van felkészülni a támadásra. Elrendeli 100 bronzágyú kiöntését, ám ahogy arra később a fia, Cesare rájön, minden bronzt eladtak, hogy legyen pénz a borgia bika ünnepségére. Így a leleményes bíboros, és Vittoria ügyes, de nagyon kockázatos cselhez folyamodnak: Gipszből öntik ki az ágyúkat, majd később bronzszínűre festik őket, így úgy fog tűnni, mintha Rómának valóban száz ágyúja lenne. Jeremy Irons a legelső epizód óta kiválóan azonosul Rodrigo Borgiaval, viszont az az érzésem, hogy ezúttal még jobb a játéka, mint általában. Az epizódnak ez a második cselekménye sokkal lazább hangvételű, mint a korábbi gyászos történet, és kicsit humoros is.
Neil Jordan sorozata továbbra sem okoz csalódást. 8/10.
Anger Management 1X03
Viszont van itt valami, ami igazán nagy csalódást okozott. Nem más mint Charlie Sheen új sitcomjának, az Anger Managementnek a harmadik epizódja. Kérem szépen, ha lenne más választásom, más szavakkal jellemezném ezt a részt, de mivel nincs, ezért kénytelen vagyok leírni: A harmadik epizód szar lett. Nagyon, de nagyon szar. Szomorú, hogy ezt kell írnom, hiszen az első két rész zseniális volt, rengeteget nevettem, mit nevettem, vihogtam rajtuk. Viszont az a színvonalzuhanás, amit itt látunk, elkeserítő. Pedig az alapötlet rengeteg poénra adna lehetőséget. A történet szerint Charlie elhatározza, hogy alvásmegvonással fogja kezelni terápiás csoportját, mert tapasztalatai szerint az ember kialvatlanul őszintébben megnyílik. Viszont ebből borzasztó módon semmit sem sikerült kihozni. Még próbálkozások se nagyon voltak. Unalmas, erőltetett humorocskák használatával várják el tőlünk a nevetést, csak nagyon ritkán, még a 20 perces játékidőhöz képest is nagyon kevésszer tudunk elmosolyodni a látottakon. A színészgárda tagjai szolgáltatnak valamiféle pozitívumot, egészen vicces például, mikor Selma Blair arcáról lerí, hogy a röhögőgörcs határán van az egyik jelenetben. Charlie Sheen is jól hozza a figurát, ahogy ezt már tőle megszokhattuk. Viszont összességében ez az epizód egy teljesen elrontott, unalmas, erőltetett szemét lett. 3/10.
