Argo ( 2004 )
Árpa Attila egyetlen rendezői munkája a nagyjátékfilmek világában ez a 2004-es kalandfilm, melynek főhősei, egy amolyan pénzért régiségeket meglovasító csapat, a Tibi Security, egy legendás római kincs nyomába erednek, és igyekeznek mindenáron megelőzni korábbi munkaadójukat, a Tejesembert. A filmben nem az eredetiség a fő erény, ha valaki mindenáron eddig még nem látott ötletekre kíváncsi, azt ne itt keresse. A produkció igazi érdeme az, hogy a korábban nyugati, főleg amerikai filmekben látható recepteket egész jól adaptálják magyar módra a hazai környezetbe. Főhőseink jópofák, és kellően idióták, ráadásul egyikük valódi pszichopata, neve ehhez híven nemes egyszerűséggel csak Psycho ( Bicskey Lukács ). Bicskey játéka a maga rideg módján zseniális, egyfajta beszarató módon kegyetlen tekintettel hozza végig a karaktert. A főhős Tibit Kovács Lajos kelti életre, akit személy szerint egyre jobban kezdek megkedvelni. Elképesztően tehetséges színészről beszélhetünk, igazán szimpatikus főhőst kelt életre. Nagy erőssége a filmnek a karakteres fő gonosz, a Tejesembert Oszter Sándor alakítja, vérprofi módon. Természetesen Mucsi Zoltán sem hiányozhat a gárdából, ezúttal csak egy mellékszerepet kapott, ő alakítja a Tejesember sofőrjét, de amikor kell, azért odateszi magát. Nagy pozitívum még ilyen téren, hogy azok a szereplők is jól ráéreztek a karaktereikre, akik amúgy nem is hivatásos színészek, így például Steiner Kristóf és Nagy Feró. Ami remekül működik még a filmben, az a fekete humor alkalmazása, mikor éppen alkalmazzák. Merthogy a film legfőbb negatívuma, hogy a megadatott lehetőségekhez mérten sokkal kevesebb poént hoztak ki az alkotók az alapból.
Fehér tenyér ( 2006 )
Dongó Miklóst kisgyerek korától tornásznak képzik. Édesapja is élsportoló volt, így magától értetődően érkezett az ötlet, hogy a fiának is a nyomdokaiba kell lépnie. Viszont a kisgyerek nem túl boldog ezzel a sorssal. A szülei nem hisznek neki, elhanyagolják az érzéseit, ráadásul az edzője, Feri bácsi ( Gheorghe Dinica ), a valaha látott legagresszívabb, legkegyetlenebb tréner, rendszeresen veri a gyerekeket. Miklós profi tornásszá érik, ám lelkileg üres marad, így végül elszökik egy edzésről, és vissza sem néz. A gyerekkori képekkel párhuzamosan láthatjuk a Kanadában edzősködő felnőtt főhőst, aki egy füst alatt készül az atlétikához való visszatérésre, részt vesz a világbajnokságon, amit ezúttal Debrecenben tartanak. A film első fele bivalyerős, vérprofi dráma. A hangulat, és az elsőosztályú fényképezés a Lilja 4-ever atmoszféráját idézik. Az érzelmi töltés adagolása is remekül sikerül, a legjobb képek, mikor még a 10 éves Dongót láthatjuk, majd a 13 éveset, amint a gyerek szép lassan jéghideg, lélektelen burokká, jóformán géppé válik, aki csak a tornához ért, de azt mégis utálja csinálni. Az eközben Kanadában játszódó idősebb kori jelenetek is nagyon hatásosak, különösen az a felvonás, melyben a főhős edzés közben megüti az egyik tanítványát. Remekül érezteti Hajdu Szabolcs rendező a Dongó elméjébe visszatérő gyerekkori sérelmeket. A gondok a film második felében kezdődnek. A játékidő második része elkeserítően gyenge, főleg az első 50-60 perchez képest. Itt párhuzamosan láthatjuk a világbajnokságot, és a kis Dongó cirkuszi fellépését, viszont a párhuzamot ezúttal úgy kell érteni, hogy gyakorlatilag három másodpercenként váltanak idősíkot az alkotók, ráadásul legalább 10-15 percen keresztül, amibe a néző feje nagyon hamar beleszédül. Ráadásul elképesztően idegesítő ez az ugrálás, főleg úgy, hogy a cirkuszi szálat nem tudják az alkotók megfelelő hatással felruházni, így érdektelenné válnak ezek a képsorok. A befejezés pedig egyáltalán nem méltó a film első feléhez. Színészi játékok terén egyértelműen a főhős gyerekkori énjeit életre keltő gyerekszínészeket, Orion Radiest és Silas Wind Radiest kell kiemelni, de a prímet a Feri bácsit alakító Gheorghe Dinica viszi, aki elképesztően erős alakításával nagyban hozzájárul a film első órájának remek drámai atmoszférájához.
Argo: 7/10
Fehér tenyér: 6/10
