Azt károgták a varjak, hogy mozikba került a Körök, Samara már megint mászkál nekünk itt összevissza, meg azt is mondták - miközben erőszakos körülmények között elhunyt szerencsétlenek tetemeiből lakmároztak -, hogy ez a mászás most nem sikerült olyan emlékezetesre. Nekem még nem volt (bal)szerencsém az alkotáshoz, de az egybehangzóan koncentrált módon negatív véleményeket olvasva úgy érzem, könnyen lehet, hogy én jártam jól.
Ettől függetlenül a kutas, na de nem benzinkutas, hanem nagyon is dühös és vérre szomjazó gyilkos kislány történetének legújabb fejezete tökéletes alkalmat szolgáltat egy jó kis toplistázásra. Mert szeretjük a félelmetes filmeket. Lehet, hogy azért, mert növeli biztonságérzetünket a tudat, hogy a stáblistát követően maximum rémálmok formájában találkozhatunk újfent a szörnyű jelenésekkel. Hogy saját életünk, akármennyire is keserű, mégsem vonultat fel a mesterhorrorok és nagyszerű thrillerek jelenéseihez hasonlatos borzalmakat. Meg persze az is lehet, hogy izgalommal tölti el lényünket az ismeretlen felfedezésének hátborzongató sugallatokkal vegyes tapasztalata. Érdekes élmény ugyanis, ahogy a tehetségesebbnél tehetségesebb filmrendezők remek történetekkel és kreatív rendezői fogásokkal igyekeznek a frászt hozni ránk.
Temérdek félelemkeltési céllal, vagy legalábbis részben ilyen motivációval készített mozgóképet láthatott már a nagyérdemű a filmtörténelem során, így értelemszerűen nem egyszerű a méltó rangsor összeállítása. Fontos tehát megjegyeznem, hogy az alábbiakban kizárólag az én szubjektív véleményem fog feltárulni előttetek. Lehet, hogy sokaktól eltérően értelmezem már alapvetően a félelemkeltés fogalmát is. Igyekeztem ugyanis elszeparálni a feszültséggenerálás jelenségétől, így kimaradtak a rangsorból olyan címek, mint például a Fűrész (ami amúgy a kedvenc horrorom), A nyolcadik utas: a Halál, vagy a Halloween - A rémület éjszakája, és nem kerültek be Hitchcock észvesztő futamai sem. Véleményem szerint ezen művek a listában felsorolt alkotások attitűdjétől eltérő szellemiségben készültek, és habár hátborzongatóak, kiváltott érzületeik közé nem annyira sorolható be a klasszikus félelemészlelés. A lényeg tehát az, hogy listám tematikája nem egyenlő a 15 legjobb horror/thriller film témakörével, mert szigorúan csak a félelemkeltés mértéke adta a rangsorolás alapját. A félelemhorror pedig csupán egy zsáner, közel sem biztos, hogy minden műfajbeli filmre ráillik a zsigeri rettegéskeltés szándékának jelzője.
Na de elég is a szócséplésből, lássuk, melyek azok a mozgóképek, amelyek, a sokévnyi koncentrált filmnézés eredményeképpen megemelkedett ingerküszöbömet megkerülve, a mai napig képesek elérni, hogy arcom holtsápadtra váljon, kezeim pedig idegesen rámarkoljanak székem karfájára.
15. Silent Hill - A halott város (2006)
Szeretjük ezerrel hangsúlyozni és fröcsögni, hogy videojátékból bizony még soha nem készült jó film, és ez az állítás majdnem igazi is, de mégsem az, hiszen hajlamosak vagyunk megfeledkezni Christophe Gans a legendás szellemvárosba tett kiruccanásáról. Onnantól kezdve, hogy a rendező berántja főhősnőjét a rémületes nyúlüregbe, a lánya megmentéséért küzdő édesanya lépten-nyomon az Alizénál egy fokkal brutálisabb és rémületesebb csodaország a félelemkeltést bő kézzel osztó jelenéseivel kerül szembe. Amikor megszólal Silent Hill hátborzongató vészszirénája, már tudod, hogy közeleg a sötétség, és vele a borzalom.
14. A szem (2002)
A Hongkong és Szingapúr koprodukciójában készült alkotás emberi létünk egyik legszentebb ajándékát, a látás csodáját erőszakolja meg, amikor kislánykora óta vak főhősnőjét szaruhártya-átültetéssel lepi meg, mindössze azért, hogy ezt követően szörnyűbbnél szörnyűbb képekkel sokkolja szerencsétlent, vele egyetemben pedig a balsorsú nézőt is, aki nem biztos, hogy szépeket fog álmodni eme nagyszerűen rémületes filmélmény után. Persze minőségi alkotásról van szó, így a borzalmas látomásoknak (amelyekről kiderül, hogy ennél azért kicsit többek) fontos funkciójuk van a főszereplő karakterdrámájában, amelynek sodrásában csakhamar a küldetéstudat kezd dominálni.
13. Rémálom az Elm utcában (1984)
Ahogy Wes Craven legendás kultklasszikusának posztere is közli, a főhősnő (a slasher műfajának legemlékezetesebb utolsó lánya) Nancy vagy sikítva ébred álmából, vagy sehogy. A lopakodóhorror zsánerének fontos jellemzője, hogy alapvetően idilli körülményeket erőszakol meg gyilkosalakjának parádéztatásával. Ezúttal a nyugodt álmok kerülnek az étlapra. A jó öreg Freddy Krueger irracionális bosszúhadjárata összemossa a szürrealizmust a realitással, az álmot az ébrenléttel, a való világot a rémület dimenziójával. Frusztrált, kegyetlen kisgyerek módjára játszik az őrület határára sodródó áldozatokkal, és persze velünk, nézőkkel is. A filmről itt írtam bővebben.
12. A harag (2002) és Átok 2. (2006)
Takashi Shimizu jóformán egész életében az erőszakos halál gócpontjában felgyűlő utálat bosszúálló szellemek alakjában megtestesülő interpretációjából keresi a napi betevőt. Jó néhányszor feldolgozta a receptet. Japánban kezdte a hadjáratot, itteni hódításainak legemlékezetesebb fejezete A harag című epizód 2002-ből. Később emigráltatta tehetségét az amcsikhoz, és elkészítette az Átok-trilógiát, ami nem egy nagy durranás, leszámítva a második felvonást, ami még a bugyit meg az alsógatyát is leijeszti rólad. Ezért hát a holtverseny. A félelemhorror világának egyik örökzöld történetéről van szó, fókuszban a sátáni Kayako kidülledt szemeivel, sűrű fekete hajával és frusztrálóan recsegő, krákogó hangjával.
11. A ház hideg szíve (1963)
A műfajilag multifunkcionális rendezőzseni, Robert Wise, A nap, amikor megállt a Föld és A muzsika hangja készítője a kísértethorror berkeiben is kipróbálta magát. Az élő és lélegző, és jót egy pillanatig sem akaró Hill House pokoli históriája a kísértetházas mozgóképek stílusvilágán belül az egyik legfontosabb alapműnek tekinthető. Wise azontúl, hogy zsigerien hiteles fogásokkal kelt félelmet, még a rettegés érzületét is megkísérli definiálni, miközben párba állítja az őrület jelenségével úgy, hogy közben főhősnője tragikus karakterdrámájáról sem feledkezik meg. A műről itt értekeztem részletesebben.
10. Ragyogás (1980)
Amikor tizenhat évesen először láttam Stanley Kubrick egészen mesteri alaphorrorját, még nem igazán jött be. Nemrég azonban újranéztem, és érettebb fejjel persze már egyértelműen letudtam szűrni, hogy miért is olyan kultikus ez a produkció. Jack Nicholson élete alakítását nyújtja a hegycsúcson, a világtól elzárva terpeszkedő szálloda falai között bolyongó rettenetes múltbéli tragédia sajátosan értelmezett és tálalt reinkarnációjaként, miközben a rendezőóriás egyedi filmtechnikával, klausztrofóbiával és szörnyű rémképekkel is ízesíti a koktélt, amit jó eséllyel legközelebb is kikérünk a jó öreg Lloydtól.
9. Hatodik érzék (1999)
M. Night Shyamalan mintha kezdene - legalábbis rendezőként - visszatalálni a helyes útra, de azért még ne bízzuk el magunkat. Továbbra is akkor járunk a legjobban, ha újranézzük klasszikussá érett mesterművét, amelyben Bruce Willis és Haley Joel Osment sajátos kapcsolatba kerülnek a túlvilággal, miközben kölcsönösen igyekeznek segíteni egymást a keserű, de legalább létező megváltás felé vezető úton. A holtak köztünk járnak, magukon viselve életükben elszenvedett sérüléseiket, és ettől válnak különösen rémisztővé. Mert tabuként kezelt, szőnyeg alá söpört borzalmakat tolnak az arcunkba, ezzel kényszerítve bennünket arra, hogy foglalkozzunk a világban rejlő gonosszal. Ja és persze minden idők talán legnagyobb filmvégi fordulata sem akármilyen korona az összkép buksijára.
8. A kör (2002)
Senki ne merje azt állítani, hogy a remake-készítés már elvből, alapvetően vesztes manőver, hiszen a végén még előmászik neki a tévéből a jó öreg Gore Verbinski, aki mondjuk példának okáért halál lazán megmutatta szegény Hideo Nakatának, hogy miként kell a Ringu történetét faszán megrendezni. Valószínűleg jobban is járunk, ha a Körök helyett inkább Samara szóban forgó első eljövetelét nézzük újra, ami az újévezredi amerikai horror egyik fontos örökzöldje. Verbinski jump scare effektusok nélkül, hátborzongató hangulati világ segítségével és halottszürke fényképezéssel, na meg megrázó nagyjelenetekkel hozza ki belőled a rémült kisfiút/kislányt, aki rohadt szarul fog aludni az elkövetkező éjjel folyamán. Részletesebben itt.
7. The Babadook (2014)
Tragédia. Sötét múlt. Család. Anya. Fiú. Ezen életelemek keresztmetszetében mozog ez a mesteri ausztrál horror, amely 2014 egyik legemlékezetesebb, de magyar bemutatást azóta sem látott filmélményét szállította. A családszociológia témakörén belül bontakozik ki a részletgazdag elméleti elemzés, persze rendkívül hatásos pszichológiai horror kontextusában, ami úgy gondolkodtat el, hogy közben az áporodott-izzadt rettegés legmélyebb bugyraiba taszít. Itt bővebben is írtam az alkotásról.
6. Két nővér (2003)
Dél-Koreában tudják, mitől döglik a légy, na meg a néző nyugalomérzete. Valami nincs rendben a kezdetben oly idillinek és kellemesnek tűnő házikóban, ahová fiatal főhősnőnk húgával megérkezik. Az elsőre kedvesnek tűnő mostoha egyre erőszakosabbá válik, a gyűrűző konfliktust pedig ügyesen komponált rémjelenségek kísérik, ezzel hozva be a természetfeletti atmoszféráját az összképbe. A remekül tálalt, lélegzetelállító filmvégi csattanó vonatkozásában lehetőségünk nyílik újraértelmezni, más aspektusból megközelíteni mindazt, amitől a játékidő során rettegtünk. És végső soron ezért jó ez a film. Mert a végén megkérdezi tőled, és neked válaszolnod kell. Mitől félsz igazán?
5. Insidious (2010) és Insidious: A gonosz háza (2013)
James Wan, a huszonegyedik századi amerikai horror egyik legnagyobb mestere egészen fanatikus küldetéstudattal tartja életben a műfajt, ami mindenáron szeretne már meghalni. A Fűrész alkotója, forgatókönyvíró jó barátjával, a szintén zseniális Leigh Whannell-lel kiegészülve a kísértetjárást bemutató történettípus újszerű, fordulatos és izgalmas, na meg nem utolsósorban egészen csontig hatolóan félelmetes prezentációját küldte vászonra. A második rész talán még jobban sikerült, hiszen ügyesen ragadta meg az előzmény által feldobott, további kidolgozásra alkalmas szálakat. Itt bővebben.
4. Megszólít az éjszaka (2002)
A molyember próféciájának az igaz történet sugallatával megfertőzött, ettől sokak számára vélhetően még félelmetesebb feldolgozása korai tizenéveim egyik emlékezetes félelemfilmje. Akkor kedveltem meg igazán a Richard Gere főszereplésével készült alkotást, amikor a harmadik újranézés alkalmával is képes volt belőlem ugyanazt a megkapó borzongást kiváltani, amit a legelső találkozáskor is tapasztaltam. Emlékezetes, mértéktelenül alulértékelt thriller.
3. Más világ (2001)
Meg is érkeztünk a dobogóra, itt már a nem sajnált alsónemű viselése sem hülyeség. Alejandro Amenábar klasszikus kísértetfilmje ugyanis mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy biztonságérzeted ripityára tört dicsősége fölött, remegve és zokogva könyörögj Nicole Kidmannek, hogy a következő ajtón már ne menjen be. A remekül fényképezett, elsőosztályú atmoszférával operáló mestermű még egy nem akármilyen csattanóval is meglep, mielőtt a rémálmokhoz jó szerencsét kívánva utadra engedne. Itt is írtam szép dolgokat a műről.
2. Shutter (2004)
Thaiföld képviselete még 2004-ben gondoskodott arról, hogy az ország zászlajának örökre bérelt helye legyen a hasonszőrű toplistákon. A Shutter-t elég akár egyszer is megnézned, kulcsmomentumait jó eséllyel így sem fogod elfelejteni. Soha. Mert annyira kreatív, olyan zsigeri és ráadásul meghökkentően tartalmas is, hogy az egyszerűen hihetetlen. Megijeszt, földhöz vág, beindítja agytekervényeidet és felpörgeti pulzusodat. Elsőosztályú horror, trónusa ott van a legnagyobbak között. De nem az övé a legkiemelkedőbb szék...
1. Az ördögűző (1973)
Sok szenteltvíz lefolyik a kereszten, mire Damien Karras atya, a pszichiáterpap megleli a gonosz kiűzésének módját. Addig azonban rémséges kínokat kell kiállnia a Linda Blair kiváló alakításában megelevenedő kislánynak, akinek testében gyökeret vert valami rossz. Valami sátáni és magjáig romlott. William Friedkin mesterművét - ami nem kizárt, hogy minden idők legjobb horrorfilmje - tíz Oscar-díjra jelölték, ebből kettőt meg is kapott. A remekbe szabott félelemfutam az orvosi diagnosztika állandó jelenlétével (az ördögűzés is tulajdonképpen ennek kiterjesztése) hozza egészen közel hozzád a rémületet. Ennek tetejébe az élményt a lenyűgözően megrázó rémképek úgy fokozzák, ahogy nem szégyellik. Regan zöldet hány, feszülettel maszturbál, levitál, 360 fokban forgatja ki nyakát, hogy a benne lakozó szörnyűség így erőszakoljon meg mindent, amit a békés otthonról és a jól működő anya-lánya kapcsolatról, na meg a boldog gyermekkorról tudni véltél.
Egyik tematikában sem könnyű kettő akár nagyjából is megegyező listára lelni, a félelemkeltés berkeiben pedig ez még esélytelenebbé válik, hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképpen rettegünk. Ennek megfelelően várom kommentben a véleményeket, és a saját kedvenceket!
Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!
Ha szívesen írnál a blogra, jelentkezz a tagfelvételre!