Movie Tank

Merénylet vagy Reform: Amikor megállt a Föld

2016. november 14. - Sparrow

Az ember kínozza a Föld bolygót. Nem jár rajta, hanem tapossa. Tulajdonaként tekint rá, nem pedig ajándékként. Tisztelettel teli viszonyulás helyett szolgasorba taszítja. De hát mit is lehetne várni egy olyan fajtól, ami saját magával is így bánik. Csoportokra oszlik, hogy tagjai istenek, országok és etnikumok nevében egymásnak feszülhessenek és pusztíthassanak, amíg már nem lesz mit elpusztítani. Vajon meddig lehet ezt így folytatni? 1951-ben Robert Wise elgondolkodott ezen a kérdésen, műve pedig új feldolgozást kapott 2008-ban, Scott Derrickson tolmácsolásában.

megalltafold2.jpg

megalltafold3.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

A nap, amikor megállt a Föld (1951)

Földönkívüli repülő csészealj landol Amerika területén. Az emberekben megfagy a vér, a hadsereg azonnal körbeveszi az objektumot. A járműből ketten lépnek elő, egy férfiszerű lény űrruhában és egy robot, aki, miután társát megsebesítik, akcióba lendül és kámforrá változtatja az emberi hadviselés fegyvereit. Miután a meglőtt utazót kórházba szállítják, kiderül, hogy földönkívüli mivolta ellenére egy az egyben emberi lény, humanoid organizmus. A neve Klaatu (Michael Rennie). A kezdeti pánik lassacskán elül, Klaatu pedig a kormány képviselőjének tudtára adja, hogy a Föld vezetőinek való mondandóját csak akkor tudja tolmácsolni, ha azok mind egyszerre ugyanazon a helyen tartózkodnak. A II. világháború után, a hidegháború hajnalán ez nem tűnik lehetségesnek, így az idegen megszökik a felügyelet alól, hogy homályos, ám kétségtelenül baljós tervét megvalósítsa.

Robert Wise filmjének az a titka, hogy a lehető legjobbkor készült el. Az emberiség épphogy túl van a II. világháborún, a rémes vérontások és a Holokauszt borzalmai még élénken élnek az emlékezetekben, ráadásul már kezd kibontakozni a fegyverkezési verseny, a hidegháború. Úgy néz ki, fajunk eljátszotta esélyeit. Klaatu karaktere ezt szimbolizálja. A nap, amikor megállt a Föld azért kelt különösen feszült érzéseket a nézőben, mert azt sugallja, hogy létezésünk, amennyiben ezzel a háborgó attitűddel folytatjuk tovább, az egész univerzumra veszélyt jelent. Ez a mű arról szól, hogy az ember ostoba, hibáit belátni képtelen, fejlődésre alkalmatlan lény, és szinte csak a szerencsének köszönheti, hogy sikerült civilizálódnia. Már ha a sorozatos globális pusztítások hullámait civilizálódott társadalmi aktusoknak lehet nevezni.

A későbbi évtizedek során az amerikai scifi leginkább háborús konfliktusok kontextusában beszélt az idegenek látogatásáról, ám Robert Wise még egészen másképp állt a témához. Amit itt látunk, az nem más, mint egy tűpontosan megszerkesztett, érdekesen vezetett, elgondolkodtató diplomáciai esemény. A dolog pikantériája természetesen az, hogy a külpolitikai kapcsolatfelvétel most nem országok, hanem világok között megy végbe. Klaatu kimért, türelmes, racionális figura, aki fejlettségben magasan a földi ember felett áll, és ameddig tud, addig küzd a sikeres és békés konfliktusrendezés eléréséért. Mert az emberiség saját pusztulásával néz szembe, de Klaatu még nem ezt hozta el. Ő csak figyelmeztet, óva int. Robert Wise véres háborúk után és alatt kérleli a világot, hogy teremtsen végre békét a káosz poraiból.  

megaaltafold.jpg

Persze ahhoz, hogy az ember, ha nem is biztosan, de esetlegesen felfogja a helyzet súlyát, az idegennek erődemonstrációt kell végrehajtania. És ez a film leggyönyörűbb szakasza. Amikor csodálatos forgatókönyvírói bravúr keretein belül Klaatu egyetlen ember megsebesítése nélkül mutatja meg hatalmát. Ez az a néhány perc, amikor tényleg megáll a Föld, mert fél óra erejéig a földönkívüli diplomata megfoszt bennünket attól a dologtól, amitől érzésünk szerint nem tudnánk létezni. Ha képes erre, mennyi minden más lehet még a tarsolyában?

Fontos karakter a kis Bobby, akivel Klaatu a kórházból való szökése után találkozik. A kisfiúval barátságot kötnek, az idegen az ő vezetésével szemlél körbe bolygónkon. Elgondolkodtató és ironikus az, hogy egy gyerekkel tudja csak megértetni magát a fejlettebb intelligencia képviselője. Egy gyerekkel, aki még tiszta, ártatlan, nincs benne túlfokozott félelem és paranoia, és így tisztábban látja a dolgokat, mint a háborús rettegésben élő és gondolkodó politikusok.

Robert Wise remekül vezeti Klaatu karakterét a történetben. Egyes beállításaiban félelmetesnek és hatalmasnak tetszik a figura, de többnyire inkább tiszteletet parancsoló és határozott. Persze ehhez Michael Rennie precíz játékára is szükség van. Wise ezenkívül a film látványvilágát is ügyesen komponálja meg. Az optikai trükkök hitelesen prezentálják az űrhajó érkezését és távozását, és a különböző jelmezek is találóak.

A nap, amikor megállt a Föld erőteljesen és nyíltan szólít fel a globális béke megteremtésére, a halaszthatatlan cselekvésre. Hogy célját elérje, félelmet és feszültséget kelt, mert úgy tűnik, az ember egyszerűen nem ért másból. 

 

Amikor megállt a Föld (2008)

Helen Benson (Jennifer Connelly) asztrobiológus, a földönkívüli létformák kutatásával foglalkozik. A hadsereg többek között őt is riasztja, amikor ismeretlen objektum lép a Föld légkörébe. A kezdetben pusztító üstökösnek vélt repülő tárgy a felszínhez érve lelassít, majd landol. A baljós óriásgömbből különös lény lép elő, akit a hadsereg azonnal megsebesít. Ekkor támadásba lendül az utazó társa, egy monumentális robot, aki addig tombol, amíg a furcsa, vérző lény rá nem parancsol. A kórházba szállítás után kiderül, hogy a humanoid kreatúra külső burka csupán egyfajta űrruha volt, a létforma valójában teljesen emberi. A neve Klaatu (Keanu Reeves). Üzenetet hozott az emberiségnek, ám úgy tűnik, a világ vezetői nem fogják őt meghallgatni. Ezért megszökik, hogy beteljesítse tervét, és megmentse a Földet az emberiségtől.

Ha már feldolgoztak egy időtálló klasszikust, a készítők legalább arra hajlandók voltak, hogy ne pontosan ugyanazt a filmet reprodukálják, amit Robert Wise 1951-ben elkészített. Alaposan megkavarták a sztorit, igyekeztek újítani, változtatni, modernizálni a cselekményt. Vesztükre. David Scarpa forgatókönyve elkeserítően rossz lett. Alapvetően elmés ötlet volt a Klaatu biológiájának megmagyarázására tett kísérlet (erről az eredeti mű egyáltalán nem értekezik), viszont jóformán semmit sem sikerült kihozni belőle. Üres szavak egy logikátlanul megírt karakter mélyebb rétegeiről, amelyek elvesznek az érdektelenség homályában.

Klaatu saját elmondása szerint világok csoportját képviseli, ám ehhez képest meglehetősen önkényesen, mindennemű racionalitást mellőzve, érzelmi alapon dönt, hajlik egyik álláspontból át a másikba, mint egy határozatlan, identitászavaros gyerek. Ha a földönkívüli, fejlettebb civilizációknak nem volt alkalmasabb jelöltjük a posztra, akkor könnyen lehet, hogy velük még nagyobb bajok vannak, mint az emberiséggel.

megalltafold4.jpg

Az eredeti produkció nagy előnye volt Bobby karaktere. Szimpatikus gyerekszereplőként a kissrác emberközeli érzelmeket vitt a produkcióba, ráadásul segédkezett a cselekmény építésében is. Helyette most itt van Jaden Smith, aki jellegtelen karaktere bőrében rikácsol és ugrál összevissza, de olyan irritálóan, hogy a néző legszívesebben felpofozná. Mert hiába próbálkoztak a készítők a gyász és a nem vér szerinti, mégis erős anya-fia kötődés bemutatásával, hiszen a szkript lapjain gyakorlatilag az egész belefulladt önmaga paródiájába.

Mindennek tetejébe az Amikor megállt a Föld elavult, hiteltelen látványvilággal sokkol, ha a narratív káosz és öngyilkos karakterdráma még nem lenne elég csapás szerencsétlen befogadónak, aki soha nem kapja vissza a játékidő másfél óráját. 2008-at írtunk, amikor ezt a filmet bemutatták, ráadásul decemberi blockbusternek szánták, a CGI mégis felháborítóan erőtlen, műanyag hatású, összességében egyenesen nevetséges. Elgondolkodtató, hogy az '51-es produkció testhezálló jelmezben látható színésze hatásosabb és félelmetesebb volt a Klaatu-t védelmező robotként, mint a felhőkarcolói méretekkel, de gusztustalan animációs megvalósítással megátkozott új évezredi alteregója.

Jennifer Connelly nagyszerű színésznő, ám nem válogat mindig bölcsen a szereplehetőségek között. Nem ez az egyetlen gyenge produkció, amiben feltűnik, bár tény, hogy az ő alakításával nincsenek problémák ezúttal sem. Keanu Reeves meg olyan Keanu Reeves-es, mint mindig. Ő sem rossz, egyszerűen csak jellegtelen a logikai ellentmondásokból felépülő, unalmas és unszimpatikus karakter bőrében.

Az Amikor megállt a Föld rossz film, ráadásul nem is kicsit, hanem igazán. Nagyon rossz. Minden, ami jó volt az eredetiben, elveszett, a hasonlóságok sokkal gyengébb tálalásban jelennek meg, az értékes mondanivaló lehetőségét a készítők elszúrják és még két jó színészt is sikerült belerángatni ebbe a káoszba.

Ezek után nem is lehet kérdés, hogy az Amikor megállt a Föld Merénylet, ráadásul a durvább fajtából. Ha eddig megúsztátok, örüljetek, és inkább a lenyűgözően minőségi, 1951-es A nap, amikor megállt a Föld című klasszikust újrázzátok, vagy pótoljátok!

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr9611957051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása