A rendező. Akin gyakorlatilag áll vagy bukik a film. Na jó, ez azért túlzás, de az biztos, hogy egy gyengekezű, meggondolatlan, konkrét terv hiányában dolgozó direktor filmje nem lesz nagy durranás. Nyilván az ilyen alakok nem is foglalkoznak sokáig filmkészítéssel, inkább meghagyják ezt a művészetet hozzáértőbb kollégáiknak. Mert természetesen tehetséges rendezőből hál' Istennek rengeteg van, ez 2013-ban is bebizonyosodott. Mindegyikük másképp mutatta meg, hogy miért is nagyszerű művész, de az biztos, hogy az alábbi öt úriember egytől egyig maradandót alkotott a filmvásznon... Megint!
5. J.J. Abrams - Sötétségben - Star Trek
Abrams 2013-ban újra megmutatta, hogy mennyire otthonosan mozog a legendák feltámasztásának világában. A fantasztikus első rész után képes volt alkotni egy még jobb második felvonást saját bejáratú Star Trek-trilógiájához. Ezt a fantasztikus és tág világot maximális profizmussal fogja össze a direktor, miközben tökéletesen kezeli a különböző grandiózus momentumokat, ráadásul olyan kiváló jelenetkoreográfiákkal rukkol elő, amelyek után garantáltan letaglózva meresztgetjük majd a szemünket. A filmről itt írtam bővebben.
4. Danny Boyle - Transz
Boyle szokásához híven olyan filmet készített, ami még véletlenül sem hasonlít semelyik korábbi munkájára. Ebben rejlik a rendező egyedisége, ettől különleges ez az úriember. Mindig teljesen más műfajt választ, hogy ezáltal kipróbálhasson új módszereket, és látásmódokat. A Transz képében elkészített egy olyan minőségi, magával ragadó, csavaros, és elgondolkodtató thrillert, amilyenre már nagyon régen nem volt példa. Másfél órán át szórakozik veled, érzed, hogy mennyire lubickol a rendezői szerepben, ez egyértelműen kitűnik a film élénkségéből, és kreativitásából. Reméljük, Danny Boyle legközelebb is valami teljesen újszerűvel lep meg minket. A Transzról bővebben itt.
3. David O. Russell - Amerikai botrány
O. Russell A harcossal bemutatott nagy visszatérése óta rendszerint olyan műveket készít, amelyek le se tagadhatnák, hogy ki volt a rendezőjük. Ahogy az a Napos oldalban és A harcosban is érzékelhető volt, úgy az Amerikai botrányban is a színészekkel való elképesztően ügyes bánásmódja képviseli leginkább a direktor egyéniségét. A színészvezetés fantasztikus, hihetetlen, hogy ez az úr mit ki nem tud hozni a gárdája tagjaiból, és már filmek óta csinálja ezt, de egyértelműen az Amerikai botrányban érzékelhető leginkább ez a fajta zsenialitás. Persze ezen túl a produkció őrülten klassz és magával ragadó atmoszférájáért is a direktort lehet, és kell is dicsérni. A remekműről itt írtam.
2. Alfonso Cuarón - Gravitáció
Cuarón olyan fantasztikus koreográfiákat rakott össze mesterművében, amelyek örökre beleégnek a néző retinájába. Részletgazdag, mindenre kiterjedő, precíz direktori munka jellemzi a Gravitációt, és külön ki kell emelni, hogy a rendező mennyire jól működik együtt operatőrével, Emmanuel Lubezki-vel. És az a legjobb az egészben, hogy ez a feneette Alfonso képes olyan hatást generálni, mintha félálomban, félrészegen, vagyis mintha minimális energiabefektetéssel varázsolta volna mindezt a vászonra. Hihetetlen könnyedség sugárzik a munkájából. Nincs benne semmi erőlködés, nem érezni egyáltalán izzadtságszagot, annyira passzol minden, hogy az valami mesébe illően fantasztikus. 2013 egyik legjobb filmjéről itt írtam.
1. Martin Scorsese - A Wall Street farkasa
Nem tagadom, amikor friss pozitív filmélményről írok, hajlamos vagyok kisebb-nagyobb túlzásokba esni, azonban a mai napig úgy gondolom, hogy Martin Scorsese így pályafutása vége felé megrendezte élete legjobb filmjét. Ez igen nagy dicséret, tudván, hogy a szóban forgó életmű olyan darabokból áll, mint a Nagymenők, a Casino, az Aljas utcák, a Taxisofőr, vagy éppenséggel A komédia királya. De Martynak tényleg sikerült. Összehúzta szemöldökét, és olyan háromórás, elejétől a végéig elképesztően izmos művet alkotott, amilyenre a Casino óta nem volt képes. A rendező legnagyobb erénye abban rejlik, hogy a 180 perces játékidőt képes olyan gyönyörűen betölteni, hogy a stáblista láttán az az érzésünk támad, hogy ezt még ennyi ideig néztük volna. Elképesztően kreatív megoldások, fantasztikus színészvezetés jellemzik a filmet, utóbbi esetében ki kell emelni azt a lenyűgözően erős kémiát, ami Leonardo DiCaprio és Martin Scorsese között van. Nem kérdés, hogy ki az új De Niro a rendező szemében. Nem titok, és egyáltalán nem baj, hogy a művész úr saját életművéből táplálkozik és a Casino, valamint A komédia királyának atmoszféráját hihetetlen profizmussal elegyíti remekművében, amelyről itt áradoztam.
