Movie Tank

Aljas utcák

2012. március 12. - Sparrow

" A bűneidet nem a templomban teszed jóvá, hanem az utcákon és otthon. A megnyugvás baromság, ezt jól tudod. "

Ezzel a mérhetetlenül hatásos mondattal indul az ekkor még szárnyait próbálgató Martin Scorsese 1973 - as gengszterfilmje, az Aljas utcák. A film zsenialitása abból adódik, hogy ezúttal Martin bácsinak még igenis bizonyítania kellett, hiszen a hetvenes évek elején még senki sem ismerte a nevét, nem övezte akkora tisztelet, mint jelenleg, mert hát mire föl. Épp ezért, a fiatal, pályakezdő direktor minden jónak tűnő elképzelését belezúdítja a filmjébe, kísérletezik, próbálkozik, és megalapozza saját, azóta világhírűvé vált stílusát.

Főhőseink inkább jól öltözött huligánok, mint kiforrott gengszterek, a profi bűnözővé válás útján. Gyakorlatilag az utcákon élnek, beszedik az adósságokat, átejtett drogosok pénzéből moziznak, és ők maguk is uzsorásoknak tartoznak. Egyikük legalábbis biztosan, a neve Johnny Boy ( Robert De Niro ), aki köré csoportosul maga a bonyodalom, hiszen fizetni nem fizet, viszont az összeg egyre nő, a fiú meg csak lézeng és folyamatosan galibát okoz, például postaládát robbant fel, vagy háztetőről lövöldözik kedvére. Az ekkor harmincéves De Niro vérprofin biztosítja be jövőbeli karrierjét. Az ő sajátjának mondható, lenyűgözően könnyed, természetes előadásmódot láthatjuk, gyakorlatilag teljesen eggyé válik a karakterével. Nem csoda, hogy egy évvel később eljátszhatta a fiatal Vito Corleonét.

A főhősünk azonban mégsem Johnny Boy, hanem Charlie, akit a szintén pályakezdő Harvey Keitel kelt életre. A színész játéka nagyon jó, de a hangsúly ezúttal a karakteren van, aki az utcák mocskában rendíthetetlenül keresi a kiutat a bűnözés világából, mielőtt az végleg beszippantja. Hogy sikerül e neki kitörni, azt nem tudjuk meg, ugyanis a történet fonalát egy uralmát vesztett sofőr által vezetett kocsi szakítja félbe, hőseink pedig véresen, sántikálva botorkálnak el a roncstól, egy jobb, vagy talán egy még szörnyűbb élet irányába.

Scorsese hatalmas hangsúlyt fektet az operatőri munkára. Többféle kamerát használ, az eseményeket bemutató szemszögeket szereti váltogatni, és az operatőrt engedi hosszan időzni a szereplőkön. Kiemelendő jelenet, mikor a Keitel testére erősített kamerán keresztül figyelhetjük Charlie részeg botorkálását. Már Darren Aronofsky filmjeiben megszerettem ezt a módszert. Csak a színész és a kamera, egyedül, a fókusz pedig az aktor arcjátékára helyeződik. Meg kell még említeni a feljebb már szóba hozott finálét, mely hirtelen, sokkoló, véres, de veszettül hatásos lezárása ennek a humoros tragédiának.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr964312273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása