Nem újító megközelítés kijelenteni azt, hogy az utóbbi években nagyon kevés igazán jó horrorfilmet készítenek. Általában egy kezünkön megtudjuk számolni, hogy adott esztendőben mennyi említésre méltó alkotás látott napvilágot a műfaj képviseletében, és gyakorta egy-két ujjunk is elegendő ahhoz, hogy…

Az 1996-os A függetlenség napja a tömegfilmes, látványközpontú katasztrófafilm-tematika egyik, ha nem a legjelesebb képviselője. Még ennél is fontosabb az, hogy történetileg egy szépen lezárt kerek egész, ami tökéletesen megvolt folytatás nélkül a kultfilmmé válás útján. Ettől függetlenül azonban…

Hayao Miyazaki-t többször titulálták már a japán Walt Disney-nek, ami mondjuk elsőre kissé meghökkentő, furcsa feltevésnek tűnhet, hiszen a két úriember munkásságában gyakorlatilag tényleg csak annyi a közös, hogy rajzfilmeket csináltak. A mentalitás, a tartalmi világ és a hangulat is teljesen…

Kevin Smith alapvetően kétféle filmet szokott készíteni. Többségében extrém vulgáris humorral rendelkező komédiáiról ismert, na meg persze kettő fűárus csőbunkó karakteréről. Jay és Néma Bob popkulturális ikonokká váltak, de természetesen a Shop-stop filmek életunt boltosai, Randal és Dante is…

Egy-két évig gyengélkedett a Pixar, de az utóbbi időben visszatért a sokra tartott stúdió régi minősége és kreativitása. Rendben, a Dinó tesó tényleg nem sikerült kimagaslóan, de ne feledjük, hogy ott volt mellette az az Agymanók, ami egyértelműen minden idők egyik legjobb animációs filmje. A Szörny…

Visszatérő gyakorlat, hogy népszerű sorozatszínészek, általában a hírnevet meghozó széria befejeződéséhez közeledve mozis babérokra törnek. Meg lehet érteni a logikát, hiszen természetesen nem szeretnék, hogy nevük kizárólag egyetlen címmel forrjon össze, aminek elfeledése után ők is mennek a…

A blog első éveiben viszonylag komoly mennyiségben fogyasztottam a horrort, és megismertem a műfaj legnagyobbjainak jelentős részét. Mindez 18 éves korom előtt lezajlott, ám különösebb lelki-mentális károkat nem szenvedtem (asszem), viszont elég komoly következményként élem meg a szomorú tényt, mely…

David Lynch a filmtörténelem egyik legtöbbet emlegetett alkotója. Viszonylag ritka, hogy neve negatív kontextusban kerüljön elő, általában szuperlatívuszokban szokás beszélni róla a Mulholland Drive, a Twin Peaks, vagy éppenséggel a Kék bársony kapcsán. Azonban amikor a neves filmművész egy népszerű…

Elég sokat elmond egy új film iránt tanúsított érdektelenségről az, amikor már a sajtóvetítésen is úgy kong a terem, hogy ha nem látok meg néhány ismerős arcot, elképzelhetően azon kezdek gondolkodni, hogy talán rossz helyen vagyok. Számomra amúgy is sokáig kimaradt Alice, a Tim Burton rendezte első…

Manapság ritka az igényes, intelligens vígjáték, holott maga a komédia műfaja valósággal virágzik. A helyzet azonban úgy áll, hogy a stílus képviselői többnyire a hányós-baszós vonalról szabadulnak be a mozikba, és ezzel természetesen nincs is baj, hiszen példák egész sora bizonyítja, hogy lehet…