Egy-két évig gyengélkedett a Pixar, de az utóbbi időben visszatért a sokra tartott stúdió régi minősége és kreativitása. Rendben, a Dinó tesó tényleg nem sikerült kimagaslóan, de ne feledjük, hogy ott volt mellette az az Agymanók, ami egyértelműen minden idők egyik legjobb animációs filmje. A Szörny Egyetem szintén jól sikerült, és most is valami hasonló érkezett. A Némó nyomában a Pixar egyik legviccesebb és legizgalmasabb alkotása, és most a Szörny Rt.-hez hasonlóan meg is kapta szintén fölösleges, ám szintén kifejezetten jó folytatását.
A Némó nyomában megélt nagy kaland után a rövid távú memória gyakorlatilag teljes hiányával küzdő Szenilla a stresszes bohóchal, Pizsi és fia társaságában maradt, együtt éldegélnek a korallzátonyon. Váratlanul, miközben épp azon elmélkedik, hogy neki is jönnie kellett valahonnan, így biztosan voltak szülei, beugrik neki egy rég elfeledett részlet a múltból. Az eltűnt gyermekkor hirtelen felsejlik, Szenilla pedig egyszer csak tudni véli, merre kell keresnie szüleit. Gondolkodás nélkül útnak is ered, és mivel feledékenysége könnyedén bajba sodorhatja, lelkiismeretüknek engedelmeskedve Pizsi és Némó is vele tartanak.
A Némó nyomában nagyon szép kerek egész produkció, magas élményfaktorral és szép képi világgal rendelkező road movie, nem kevés szórakoztató jelenettel és vicces karakterrel. Érdekes döntés volt a Pixar részéről a folytatás elkészítése, hiszen nem igazán tudta senki, hogy vajon mit lehet még hozzátenni a szinte már klasszikusnak nevezhető történethez. Az alkotók szerint Szenilla is van olyan jó figura, hogy megérdemeljen egy saját showt, ennek a filmnek nem csak címében, hanem ténylegesen ő a főszereplője. Félő lehet, hogy a komikus mellékszereplőként jól működő hal talán idegesítővé válik a reflektorfényben, és valóban vannak is necces momentumok, ám a forgatókönyv összességében jól mozgatja Szenillát a cselekményben.
Maga a cselekmény összességében szórakoztató és pörgős, unatkozni nincs túl sok okunk. Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni, hogy a Némó nyomában árnyékában nem kevés hiányérzet is a felszínre kerül. Ez a második felvonás ugyanis jóval kevésbé változatos és kreatív, szinte végig egy helyszínen játszódik, és nem jár be olyan szépen megtervezett ívet, mint a nagy előd. Persze, fontos, hogy ettől függetlenül is szórakoztató és erős alkotásról van szó. A család összetartásának és az egyén különlegességének hangsúlyozására fókuszáló tartalmi világ jól működik, és többnyire a poénok is ülnek. Tény, hogy majdnem minden vicces momentum fogyatékosságok és lelki betegségek kifigurázásából ered, hiszen a legtöbb szereplő ilyen jellegű, emberi áthallásos problémákkal küzd. Ilyen például Hank, a Szenillával szövetségre lépő polip, aki súlyos pánikbetegségben szenved, de több értelmileg teljesen zokni mellékalak is feltűnik, mint Gerard, a fóka, vagy Becky, a kacsa.
Látványvilág terén kissé alulteljesítette magát a Pixar. Nem hozzák azt a kimagaslóan élénk, reális animációt, amit megszokhattunk tőlük, de persze ez nem jelenti azt, hogy a Szenilla nyomában nem szép film. Mutatós és színes, de azért nem egy Agymanók. A jelenetkoreográfiák többnyire érdekesek, különösen fontos kiemelni az autópályás finálét, ami veszettül jól van összerakva, minden részlete tökéletes helyet foglal el az összképben.
A Szenilla nyomában nem ér az első rész közelébe, a Némó nyomában gond nélkül übereli. Viszont ha ezzel a tudattal ülünk be rá, kifejezetten remek élményben lehet részünk. Hiszen a Pixar, ha nem is a legkiválóbb verzióban, de hozza azt, amiért szeretjük. Filmjük kalandos, tartalmas és vicces. Volt már kalandosabb, tartalmasabb és viccesebb, de azért ez is eléggé ott van. 8,5/10.
