Movie Tank

A vadon hercegnője (1997)

2016. június 21. - Sparrow

Hayao Miyazaki-t többször titulálták már a japán Walt Disney-nek, ami mondjuk elsőre kissé meghökkentő, furcsa feltevésnek tűnhet, hiszen a két úriember munkásságában gyakorlatilag tényleg csak annyi a közös, hogy rajzfilmeket csináltak. A mentalitás, a tartalmi világ és a hangulat is teljesen eltérő, de hát ez érthető is, hiszen a hollywoodi animációiparról és a japán, spiritualista gondolkodású művészet párhuzamáról beszélünk. Viszont ha belegondolunk, pont ezért hasonlít egymásra ez a két fickó. Disney a nyugati kultúrkör és fogyasztói világ hangulatát építette bele birodalmába, míg Miyazaki a keleti gondolkodást mutatja be, szellemeket, démonokat, isteneket és az árnyékukban küzdő harcosokat és/vagy elveszett lelkeket.

vadon.jpg

Az ember és az állat, a civilizáció és a természet egykor békében éltek egymás mellett. Ám a fákat irtani kezdték, az emberek terjeszkedésbe fogtak, az élővilág pedig pánikba esett és lázadást indított. Amíg él az Erdő Szelleme, addig az állatok többek ösztönszerűen viselkedő lényeknél. Amíg létezik a varázslat az erdőben, addig istenek és démonok hatalma jelenik meg farkasok, vadkanok és szarvasok bőrébe bújva. Eboshi úrnő pontosan ezért akarja elpusztítani az Erdő Szellemét, tudja, hogyha megszűnik létezni a spirituális hatalom, az állatok többé nem fognak veszélyt jelenteni, egyszerűen le lehet vadászni őket. A prédát elejteni azonban nem könnyű, hiszen a farkasok között nevelkedett fiatal hercegnő, San, mindent megtesz azért, hogy megállítsa a szörnyű tervet. Ebbe a konfliktusba csöppen bele Ashitaka, egy távoli falu hercege, aki halálos, de lassan ölő sérülést kapott, miközben egy felbőszült démonnal küzdött. Ashitaka válaszokat akar, ám ahhoz, hogy ezeket megkapja, lehet, hogy részt kell vállalnia az ember és a természet háborújában. 

Miyazaki 130 perces fantasyja egy elvont világot mutat be. Itt semmi sem az, aminek elsőre látszik, talán csak az emberi gyarlóság és a kapzsiság. Az erdő élővilága viszont rétegzett karakterek által alkotott, önálló társadalom, amit nem lehet elintézni annyival, hogy farkasfalkák és vadkanhordák csoportosulásaként gondolunk rá. Az Erdő Szellemének titokzatos, enyhén félelmetes, de inkább tiszteletet parancsoló figurájával Miyazaki eléri, hogy a természetet teljesen egyedi megközelítésben tudja ábrázolni. A vadkanok erejét, a szarvasok méltóságát és a farkasok büszke kisugárzását spirituális jelenlét személyesíti meg és teszi egyértelművé.

Fontos azonban, hogy a természet nem több, mint a civilizáció, az állat nem jobb, mint az ember. Hiszen mindenki más és más motivációkból építkezik, és még az egyéni megfontolásokban sem fedezhetünk fel egyértelműen jó és rossz jellemeket. A vadon hercegnőjében talán ez a legérdekesebb. Mondhatnánk Eboshi úrnőre azt, hogy gonosz, de igazság szerint nem az, csupán alkotott egy elképzelést a világról és arról, hogy népe hogyan élhetne jólétben, és ezt most igyekszik beteljesíteni. Kétségtelen, hogy az állatvilág motivációja jóval tisztább és becsületesebb, ugyanakkor azonban ott van benne az az isteni eredetű gőg, ami rendkívül sok agressziót szül.

vadon2.jpg

A címszereplő San identitáskonfliktusa a film egyik kevésbé kihangsúlyozott, de talán legfontosabb vonulata. Egy olyan lányról van szó, aki embernek született, viszont saját fajtája cserbenhagyta, így a farkasok, illetve a farkasbőrbe bújt istenek és szellemek nevelték fel, alakították attitűdjét a sajátjukhoz hasonlóvá. Most viszont, az ember és a természet konfliktusában San menekül a beismerés elől, hogy tulajdonképpen önnön két arca került ellentétbe egymással, és ha igazságosak akarunk lenni, azt kell mondanunk, hogy ő bizony mindkét oldalhoz tartozik. És ebből a problémakörből könnyedén át is lehet kötni Miyazaki mondanivalójának lényegére. Ez nem más, mint az egyenlőség meglelésének fontossága. A természet és a civilizált társadalom háborúban áll egymással, ám egyik fél sem veszi észre, hogy ez a harc teljesen fölösleges. Az emberek támadtak először, az állatok azonban gondolkodás nélkül felvették a kesztyűt és megkezdődött a vérontás és a rettegés. Nem jut eszükbe az egyszerű kompromisszum kínálta megoldás lehetősége. Ez a sarkalatos pont akkor válik egyértelművé, amikor Eboshi űrnő a kreált ellenséget választja a valós helyett, és a városát ostromló szamurájokat ignorálva mégis inkább az Erdő Szellemét támadja meg.

vadon3.png

Hayao Miyazaki története rendkívül szépen ábrázolt, kreatívan koreografált rajzfilm formájában lendül mozgásba. A karakterek kidolgozása nagyon szép, a farkasok méltóságteljesek, az Erdő Szelleme pedig külsejében is igencsak titokzatos. A helyszínrajzok valósághűek, de van bennük pont annyi fantázia és meseszerű töltet, ami szükséges ahhoz, hogy igazán erőteljes legyen a sztori spirituális rétegében rejlő atmoszféra. Miyazaki jelenetei dinamikusak, az akciók látványosak és izgalmasak, és nem kifejezetten gyerekbarátok, hiszen leszakadó végtagokban, ömlő vérben és szétrobbanó fejekben sem szenvedünk hiányt. A szép vizualitást remekül eltalált zenei betétek kísérik végig a játékidő folyamán.

A vadon hercegnője nagyszerű rajzfilm. Érdekes anime egy kétségtelenül aktuális konfliktusról, ám egy olyan világ kontextusában, ahol az élőlényekben még létezik annyi becsület, hogy egy kis küzdelem árán megleljék a megoldást. 8,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr478828188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása