Percre pontosan hat esztendővel ezelőtt, 2010-ben történt meg, hogy rövid tervezés után, amolyan gyerekes lelkesedésből létrehoztam egy filmes blogot. Ezt a blogot. Akkor tizenöt éves voltam és szükségem volt valamilyen önkifejezési módra. Tudtam magamról, hogy egész jól írok és tisztában voltam a filmekhez való szorosan pozitív hozzáállásommal is. Ezért kezdtem tehát mozgóképekről írogatni, akkoriban persze még eléggé kiforratlan, amatőr módon. Aztán az évek múlásával szép lassan kialakult egy olyan színvonal, amire már nyugodtan büszke lehetek, a Movie Tank-ot nagy örömömre felkarolta az Index (tényleg szinte mindent megosztanak, amit írok, ezért ezúton is hálámat szeretném kifejezni), felkerültem a filmforgalmazók sajtólistáira és a különböző célokat, amiket kitűztem magam elé, rendszeresen be is teljesítettem.
Amikor közeledik a blog születésnapja, automatikusan elgondolkozom azon, hogy vajon milyen posztot kellene publikálni a jeles alkalom megünnepléseként. Az utóbbi esztendőkben inkább csak köszönetnyilvánítós, finoman viccelődős, rövidebb bejegyzéseket tettem ki, most azonban eszembe jutott valami tartalmasabb. Eléggé kézenfekvő is az ötlet, hiszen a blog első egy-két évében született írásaim még egyfajta betanuló időszakot képeznek. A legelső "filmelemzés", amit publikáltam, a Nevem: Senki című alkotást, kedvenc westernemet, és életem egyik legfontosabb filmjét vette górcső alá. Sikerült összehozni egy rövid történetleírást, mellé pedig kb. kétmondatnyi értékelést, ami nagyjából ki is merült a filmzene dicséretében (itt olvasható a poszt). Ebből is látszik, hogy habár csupán hat éve volt, de pont ez az eltelt időszak az, ami a gyereket a fiatal felnőttől elválasztja. Akkoriban csak épphogy elkezdtem igazán gondolkodni a filmekről. Most, hogy már úgy-ahogy kiforrott filmértéssel rendelkezem, újra előveszem Tonino Valerii remekét, és terveim szerint a tovább gomb után egy, a hat évvel ezelőttinél valamivel tartalmasabb írást kerekítek róla.
Minden olvasónak, kommentelőnek, likeolónak, építően kritizálónak, támogatónak, segítőnek és trollkodónak egyaránt köszönöm az elmúlt hat évet! Reményeim és terveim szerint lesz ez még bőven több is.