Mel Gibson ama bizonyos rendőrségi hangfelvétel kiszivárgásának környékén kiesett Hollywood kegyeiből, viszont filmes karrierjét azért nem adta fel, és lehetőségeihez mérten azóta is igyekszik a felszínen maradni. Persze nagy stúdiófilmekben már jó ideje nem tűnt fel, de A hódkorosra és a Börtönregényre valószínűleg jó páran szívesen emlékeznek vissza. 2016 jó év lehet az Oscar-díjas színész-rendező számára, hiszen Hacksaw Ridge című direktori munkája nagy durranásnak ígérkezik, színészként pedig régi vágású akcióhősként láthatjuk a Blood Father-ben.
Link (Mel Gibson) elég link alak. A semmi közepén él lakókocsijában egy kis közösség tagjaként, tetoválóművészként dolgozik, közben pedig anonim alkoholista gyűlések segítségével igyekszik bezárva tartani régi démonait. Mindemellett kilenc év leült börtönbüntetés van a háta mögött, volt felesége nem áll szóba vele, egy szem lányát pedig soha nem látta. A fiatal hölgy (Erin Moriarty) azonban nemrég elszökött otthonról. Eltűnt személyként kezelik, ő pedig rossz társaságba keveredve véletlenül elkövet egy gyilkosságot. A lelőtt gengsztervezér emberei elől menekülve apjánál köt ki. Linknek minden elnyomott állati vadságát és alvilági kapcsolatát latba kell vetnie, hogy megmentse gyermekét a rájuk vadászó halálosztagtól.
Jean-François Richet rendezése valóban régi vágású akciózás, viszont van benne egy olyan, egészen konkrétan megfoghatatlan frissesség, ami egyszerű nosztalgiázásnál többé teszi ezt a filmet. Ez az erős töltés legnagyobb valószínűséggel a direktor akciójeleneteinek dinamikus koreográfiáiban keresendő. A Blood Father nem finomkodik, erőszakos képsorai megrázóak és véresek, főhőse pedig sokszor egészen vadállatias tálalásban jelenik meg.
Igen, mert Mel Gibson az első Halálos fegyver óta nem volt ennyire badass. Annyira jó látni a sokak által kedvelt, de régóta mostoha módon kezelt színészt ilyen magas szinten parádézni. Habár Link karaktere faék egyszerűségű, Gibson játéka jó pár lapáttal rátesz az összképre. Produktuma tele van indulattal, lendülettel és gyűlölettel. Egyáltalán nem fél elengedni a pórázt és rászabadítani a nézőre figurája kőkemény, lányáért bármire hajlandó, nagyon durva oldalát.
A forgatókönyv persze nincs túlgondolva, hiszen ez nem egy olyan film, amit elsősorban a történet miatt néznek meg az érdeklődők. A cselekményvezetés néhány jól elhelyezett bűnügyi mozgóképes sablon keresztmetszetében mozogva többnyire a játékidő teljes hosszában képes izgalmas maradni. De túl sok eredetiséget ilyen téren tényleg ne keressünk. Ami viszont meglepően jó és hatásos, az a szövegkönyv. Nem túl gyakran, de nagyjából három-négy alkalommal rendkívül mélyen megfogalmazott, párbeszédekben prezentált gondolatok fogalmazódnak meg öngyilkosságról, vallásról, apaságról. Az apa-lánya dráma helyenként kissé unalmas, máskor erőltetett, Moriarty játéka pedig borzasztóan irritáló, viszont összességében ez a vonal is megtalálja helyét a produkcióban.
Jean-François Richet lepusztult, sivatagos, magányos hegyektől ölelt környezetbe helyezi filmjét, ezzel kicsi modern westernes áthallást kölcsönöz művének. Ehhez hozzájárulva a feltűnő különböző technikai eszközök egytől egyig régi modellek, mintha Link és világa lemaradt volna a történelemben. Ettől a területi és hangulati kontextustól válik a produkció még erősebbé.
A Blood Father nagyon élvezetes, dinamikus akciófilm. Legnagyobb erőssége kétségtelenül a parádézó Mel Gibson, akit nagy öröm ennyire lelkesnek látni. 8/10.
