Clint Eastwood határozott lépésekkel halad a 90 éves kor felé, azonban úgy tűnik, nyugdíjba vonulni nem hajlandó. Ennek persze nagyon örül a világ nézőközönsége, hiszen az egykori westernhős személyében egy valódi hollywoodi rendezőóriás készít a mai napig filmeket. Való igaz, hogy Eastwood direktori pályája nem hozott egységesen kimagasló minőséget, előfordultak gyengébb produkciók, de ez talán érthető is, ha figyelembe vesszük a mennyiségi tényezőt. A mozitörténet nagy öregje most egy 2009-es igaz történethez, "Sully" Sullenberger kapitány hőstettéhez nyúlt, és készített belőle megindító emberi drámát.
Chesley Sullenberger (Tom Hanks) egész élete a repülés köré szerveződött. 42 évnyi tapasztalattal a háta mögött egy utasszállító gépet vezetve száll fel New York-ból. Nem sokkal ezután a repülő váratlanul kikerülhetetlen madárrajjal találkozik. A baleset következtében mindkét hajtómű leáll, Sully-nak pedig csupán néhány másodperce marad arra, hogy mérlegeljen. Gyors reakcióidejének és a másodpilóta, Jeff Skiles (Aaron Eckhart) higgadtságának köszönhetően a gépet végül leteszik a Hudson folyóra. Csodával határos módon a rendkívül kockázatos művelet simán megy és a fedélzeten tartózkodó minden egyes ember túléli a szerencsétlenséget. A kapitányt hősként ünneplik, ugyanakkor vizsgálat indul ellene, mert könnyen lehet, hogy a vakmerően megválasztott bravúrral még az eredetinél is nagyobb bajba sodorta az utasokat. Sully persze tudja jól, mi történt akkor, és igazát mindenáron bizonyítani is akarja.
Való igaz, hogy manapság már Hollywoodban mindent megfilmesítenek, amihez csak hozzáférnek, így évente több, fikarcnyi létjogosultsággal sem rendelkező igaz történeten alapuló produkciót is láthatunk a mozikban. Szerencsére Clint Eastwood nem hagyja magát bedarálni és olyan témát választ, ami valóban érdemes a mozgóképpé válásra. Sully kapitány története felemelő, ugyanakkor nagyon érdekes eseménysorozat, tele kisemberi érzelmekkel és rengeteg hiteles feszültséggel.
A forgatókönyv nagy erénye, hogy a konfliktusban szerepet játszó összes szemszöget igyekszik megmutatni. A címszereplő mellett a személyzet többi tagja, az utasok, a vizsgálóbizottság, a kapitány családja, a légi irányító, a külső szemlélő és a média is fókuszba kerül hosszabb-rövidebb etapokra. Ezek közül persze nem mindnek van feltétlen létjogosultsága, de ahhoz, hogy minél teljesebb képet kapjunk, és több vonulatot is megpendítő filmélménynek örülhessünk, kétségtelenül jól jönnek.
A hangsúly persze a kapitány figuráján van. A nem lineáris cselekményvezetés során párhuzamosan követhetjük a vizsgálat haladását, Sully belső konfliktusait és rémálmait, valamint a különböző flashbackek útján a baleset mikéntjét, illetőleg a címszereplő múltjának egyes epizódjait. Eastwood tehát mindent megtesz azért, hogy főhősét teljes valójában, tokkal-vonóval prezentálja, és eme tervében sikerrel is jár, mert ha valaki, akkor Sully a velejéig megnyílik a néző előtt a játékidő során. Nem gép, hanem ugyanolyan ember, mint akárki más. Ahogy mindenki, ő is jó valamiben, történetesen a repülésben. Ebből persze egyenesen következik, hogy utasszállító gépeket vezetve óriási felelősség nyomja a vállát. Mégis mindezt racionálisan látja és hiába kezelik hősként, ő megmarad egyszerű kisembernek, aki a munkáját végezte. Mérhetetlen alázat és őszinteség egyesül a figurában. Persze, Eastwood öregkorára kissé szentimentálissá vált, így helyenként a Sully is átmegy túlzott csöpögésbe, de szerencsére a lényeg, az egyszerű ember határozott kiállása önmagáért és azért, amit képvisel, végig hiteles tálalásban van jelen.
Clint Eastwood részben azért nagyszerű rendező, mert hiába halad vele is a kor, hiába tapodja masszívan 80-as éveit, képes tartani az új idők ritmusát. Nem próbál olyan filmet készíteni, ami esetleg régebbi mozgóképes korszakokat idézne. Nem, ő inkább kihasználja az új évezred filmtechnikájában rejlő lehetőségeket ahhoz, hogy drámája még erőteljesebb legyen. Ennek köszönhetően, habár a Sully összességében párbeszédes filmdráma, láthatunk nem egy és nem kettő nagyon látványos képsorozatot is a játékidő során. A baleset rekonstruálása, illetőleg a kapitány rémálmai mind-mind erőteljesek, monumentálisak és hátborzongatóak, természetesen a kiválóan alkalmazott CGI eredményeképpen. Az emberi dráma feszültsége mellé tehát jó adag izgalom is érkezik, amit a néző nyilván egyáltalán nem bán.
Eastwood-nál közel harminc esztendővel fiatalabb, de már így sem mai gyerek Hollywood egyik legnagyobb színészóriása, Tom Hanks, akiben csalódni nemigen szokás, hiszen ha valaki, akkor ő mindig magabiztosan hoz kimagasló teljesítményt. Szerepeljen akármilyen filmben, akármilyen karakter bőrében, bizonyítja, hogy miért tart ott, ahol, és miért ismeri és tiszteli nevét az egész világ. Ezúttal is elképesztő hitelességgel azonosul figurájával. Sully kapitány életre keltésekor nem a nagyívű színészi allűröké a főszerep, hanem az apróságoké, úgy, mint a kézmozdulatok, az apró arcmimika és a higgadt, kimért beszédstílus. Hanks mindezt kiválóan hangolja össze, nagy élményt nyújtva ezzel a nézőnek. A főszereplőnek remekül asszisztál Aaron Eckhart, aki jól tudja, hogy most tényleg csak másodpilóta, és nem rajta van a világ szeme, de arról sem feledkezik meg, hogy Hanksnek, akárcsak Sully-nak, igenis szüksége van a támogatásra ahhoz, hogy igazán nagyszerű legyen.
A Sully - Csoda a Hudson folyón nem az év filmje, és nem is nyújt igazán kiugró teljesítményt, ugyanakkor mindenképpen kihagyhatatlan, erős dráma. Mert benne van az, amiért Clint Eastwood óriási rendező, és benne van az, amiért Tom Hanks óriási színész. Szóval most kell moziba menni. Mert most még élnek, és alkotnak az igazi legendák. 8/10.
