"Élet, itt jövök."

Ez Jason Reitman 2011-es rendezésének zárómondata. Idáig viszont hosszú az út, és ez a végső néhány szó is inkább keserűséget és a tehetetlenség miatt bekövetkező belenyugvást sugall, mint lelkes újrakezdést. Személy szerint a Pszichoszinglitől valami olyasmit vártam, mint a Rossz tanár ( ami egyáltalán nem olyan rossz film, mint amennyire lehúzták ): Egy híres és szép színésznő belebújik egy antiszociális, önpusztító, csak a saját érdekeit szem előtt tartó picsa szerepébe, mindezt egy lazább vígjáték keretein belül. Maga a karakter majdnemhogy stimmel, viszont a körítés teljesen más. A Pszichoszingli egyáltalán nem komédia, sokkal inkább dráma. Kétségtelenül a könnyedebb fajtából, de ettől még igazán elgondolkoztatja a nézőt, és megismerteti őt egy tényleg pazarul megírt figurával. És akkor Charlize Theronról még egy szót sem írtam...

Rasszizmus. Az emberi faj legbutább velejárója. Mindenkiben ott lappang, és sokakból elő is tör. Viszont az eredménye sosem boldogság, gondtalanság, szeretet. A fajgyűlölet nem szül mást, csak dühöt, rombolást, szenvedést, bűnt, pusztítást, és halált. Idővel egyaránt végez a rasszistával, és fajgyűlöletének tárgyával is, de közben kárhozatra ítél maga körül mindent, ami szép és tiszteletreméltó. Viszont vannak néhányan, akik még időben meglátják a fényt, és elindulnak a helyes irányba. Számukra még van lehetőség a megváltásra. Legalábbis Paul Haggis szerint, aki mindezt annyira hitelesen közvetíti felénk, hogy maradéktalanul elhisszük minden szavát.

Elcsépelt, kínos tucatvígjáték, vagy az idei év nagy meglepetése? Mindkettő eshetőség kinéz.

Sherlock Holmes: Árnyjáték

Guy Ritchie 2009-es első Homes-filmje nem igazán nyerte el a tetszésemet. Két évvel később, tavaly debütált a folytatás, Árnyjáték alcímmel. Ez a felvonás is hagy maga után kívánnivalót, de ezzel együtt remek kikapcsolódást és biztos szórakoztatást is nyújt. Ez a film már jól sikerült.

Watson doktor ( Jude Law ) az esküvőjére készül, hiszen végre egybekelhet álmai asszonyával ( Kelly Reilly ). Csakhogy az idillbe bezavar a gonosz Moriarty professzor ( Jared Harris ), aki robbantásos merényletekkel igyekszik kirobbantani azt a háborút, ami a II. világháborúból III.-at csinál majd, és többek között a jó doktor halálát is akarja. Viszont Moriarty alábecsüli a legeszesebb és legantiszociálisabb magánnyomozót, Sherlock Holmest ( Robert Downey Jr. )

A forgatókönyv sokkal rosszabb az első rész szkriptjénél. Egyáltalán nem nézőbarát, sokáig lehetetlenség követni az eseményeket, a dolgok nagy részét csak a fináléban sikerül megértenünk. A karakterek kidolgozása is jóformán semmilyen. Moriarty súlytalan, igaz ezt némiképp ellensúlyozza Harris lenyűgöző játéka. A női főszerepben tébláboló cigány jósnő figurája csak félig van megmagyarázva, és olyan hatást kelt, mintha nem is lenne igazi személyisége. Őt amúgy Noomi Rapace kelti életre, akire tényleg semmilyen panasz nem lehet. Watson karaktere továbbra sem egy álom, viszont Jude Law ezúttal nagyon szimpatikusan hozza a figurát. A címszerepben drága színészünk, mint úgy általában, megint csak nem színészkedik, inkább Downey Jr.-oskodik egy adagot, ám ez még mindig nagyon jól áll neki, számtalan vicces pillanatot szerez. A szkript egyetlen elismerésreméltó része amúgy a poénvilág. A pónin vágtató Sherlock minden pénzt megér. Az első részhez hasonlóan, sőt még jobban csúcsra járatták a lassításokat az alkotók, szemkápráztató vizuális élményeket szerezve, ráadásul a bunyók koreográfiája is mesteri. A fényképezés továbbra is a jól működő, szürkés színvilágot képviseli.

Úgy tűnik, hogy Batman után Pókember sötétebb oldalát is viszontláthatjuk a vásznon. Ezt személy szerint nagyon jó ötletnek tartom, de az előzeteseket látva továbbra sem tudok bízni a sikerben.

Sokat kellet várni rá, de végre napvilágot látott a második Expendables film első igazi, teljes hosszúságú előzetese. A fedélzetről távozott Mickey Rourke, de a helyébe érkezett Liam Hemsworth, Chuck Norris, és Jean-Claude Van Damme, ráadásul Bruce Willis és Arnold Schwarzenegger is több szerepet kapnak ezúttal. A 2 és fél perces videó alapján ez a produkció legalább annyira ütős lesz, mint az első rész, de megmerem kockáztatni, hogy még azt is túl fogja szárnyalni.

Évek óta haptákba állva vártam, több millió képregényrajongó társammal együtt, hogy idén végre-valahára a mozikba kerüljön a Marvel legnagyobb szuperhőscsapata, A bosszú angyalai. Ezúttal érthető módon választották a szinkronfordítók a Bosszúállók címet, így ezen most nem akadnék fent. Helyette inkább prezentálnék egy írást az idei év egyik legmonumentálisabb moziélményéről.

Talán ezúttal mutatnak a legtöbbet az idei év legepikusabbnak ígérkező filmjéből. Nolan 4ever!

A videó megnézése után már egy kicsit jobban érdeklődök a produkció iránt, hiszen végre többet mutatnak a semminél. Egész érdekes...

Kezdeném azzal, hogy maximálisan elégedett vagyok az elmúlt héttel. Az Olvasói Tematikus Hét a vártnál sokkal jobbra sikerült, és ez nagyban nektek köszönhető. Örülök a nagy érdeklődésnek, a sok kommentnek, és a növekvő látogatottságnak. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki küldött kéréseket, szerintem arányiban véve igazságos voltam a teljesítéseiket illetően. Akik pedig most még nem küldtek ajánlatokat, azok remélem most kedvet kaptak egy legközelebbi alkalomhoz. Ugyanis lesz még Olvasói Hét. Egyelőre nem tudok pontos időpontot mondani, de szerintem valamikor nyár elején lesz esedékes.

A közeljövőt illetően: Hamarosan, lehet, hogy még ma, publikálásra kerül egy meglepetés. Nagy dologra senki ne számítson, leginkább a régebbi olvasóimnak csillanhat majd fel a szemük. Emellett tervben van a Merénylet vagy Reform rovat folytatása is, hiszen ráfér már a frissítés. Az eredeti 1958-as A légy filmet, és David Cronenberg világhírű remakejét fogom összehasonlítani. És persze egyéb filmelemzések, filmvilággal kapcsolatos hírmorzsák, és Egy levegővel-írások továbbra is rendszeresen lesznek.

Tartsatok velem továbbra is!