Amerikában manapság három dolgot szeretnek nagyon, ha filmkészítésről van szó: A folytatást, az előzményt, és a feldolgozást. Az utóbbi időben a korábban eredetibbnél eredetibb ötleteket halmozó animációs stúdió, a Pixar is beadta a derekát. Elkészítették a harmadik Toy Story filmet ( ami amúgy nagyon király volt ), majd a Verdák 2-t, idén jönnek egy elsőre elég gyengének tűnő A rettenthetetlen klónnal, jövőre pedig érkezik a Szörny Rt prequelje, ami a két főhős, Sullivan és Wazowski egyetemi éveit mutatja be. Ha a Pixar ebből az alapötletből képes lesz valami épkézláb eredményt kihozni, akkor tényleg leborulok előttük.

Paul Verhoeven nem egy népszerűvé vált címet tett le az asztalra a sci-fi műfaján belül, ráadásul műveinek van egyfajta akciós vonulata is, ahogy azt Az ötödik elemben is láthattuk. A Robotzsaru már döntő részben inkább sorolható az akciófilmek közé, de kétségtelen, hogy a film főmotívumát, első számú mozgatórugóját science fiction elemként kell tekintenünk. Természetesen magáról a címszereplőről beszélek, aki egy kísérleti tudományos módszer első terméke, miután az őt megelőző modell kudarcot vall. A Robotzsaru az akciófilmek hőskorában készült, így nem meglepő, hogy a forgatókönyvben nincs sok újdonság, viszont maga, az egész történetet végigkísérő alapötlet lenyűgöző.

Hatalmas köszönet Dr. Jonesnak, amiért a figyelmembe ajánlotta ezt a remek videót!

Ezúttal egy igen aktuális Egy levegővel posztot olvashattok, hiszen az itthon múlt héten debütált mozipremierekről írok röviden.

Piranha 3DD

Alexandre Aja két éve szállította le a Piranha 3D-t, mely 2010 legbetegebb vérfürdője lett. Idén John Gulager vállalta, hogy megrendezi a folytatást, melyben az előző epizódban kiszabadult halacskák második kalandját követhetjük nyomon. A produkció nem sikerült annyira rosszul, de véleményem szerint sokkal gyengébb lett a 2010-es produkciónál. Az elsődleges gondom az, hogy a felvezetést nagyon túlnyújtják az alkotók, a 80 perces játékidő első 50 percében nem igazán történik akció. Ám ezután azért valamennyire sikerül korrigálni az elmaradásokat, ugyanis a piranhák egy vízi vidámpark nyitónapján robbannak be a buliba egy illegálisan működtetett kúton keresztül, és rendeznek is egy jó nagy mészárlást. Az utolsó szűk félórában folyik a vér rendesen, és betegebbnél betegebb ötletek sorjázzák egymást. A zárójelenet pedig olyan mesterien morbid, hogy azt tanítani kéne, ráadásul egy harmadik rész lehetőségét is megpendíti. Mondjuk a Katrina Bowden punciján felúszó kis piranha támadása se semmi. A színészi játékok korrekt iparosmunkák, a fiatal aktorféleségeknek nincs túl nehéz dolguk. A gárdából természetesen mérföldekre kiemelkedik Christopher Lloyd, aki párperces mellékszereplésével az igényes színészi játék kedvelőinek is nyújt néhány kellemes percet. És még mindig nem beszéltem a film legnagyobb fegyveréről, ami garantáltan a mozikba csábítja a nézőseregeket. Az univerzumok pusztítójáról, a puncik könyörtelen vadászáról, a világ új Megváltójáról, minden mitológia főistenéről, A KIBEBASZOTT HOFFRÓL! Tiszteletreméltó, hogy mennyi, de mennyi önkritika szorult ebbe az emberbe. Szereti, élvezi saját magát kifigurázni, nem riad vissza attól sem, mikor egyik leghíresebb szerepének kell bemutatnia. Hiszen ő az egyetlen David Hasselhoff, nélküle a Föld sem forogna így. Végezetül a címszereplő halakról: a kidolgozásuk mesteri, élethűek, és hátborzongatóak, de ugyanakkor megmaradt morbid módon humoros mivoltuk is.

Madagaszkár 3

Az új évezred egyik legmeghatározóbb animációs franchise-a a harmadik epizódhoz érkezett. Hőseink, Alex, Gloria, Marty, és Melman Afrikában időznek még mindig, a pingvinek visszatérésére várva. Ám mikor már majdnem biztos, hogy a gengszter életpályát választó madarak nem jönnek értük, a négy vadbarom elhatározza, hogy majd ők keresik meg a szárnyasokat. Útjuk Monte Carloba vezet, ahol gyakorlatilag az egész kis államot porig rombolják, persze nem szándékosan. Nyomukba ered ugyanis a megszállott állatrendész, Chantel DuBois. Hőseink végül egy végnapjait járó cirkusz sorai között lelnek menedékre, miután azt hazudják, hogy ők maguk is artisták. Miközben igyekeznek visszajutni New Yorkba, elhatározzák, hogy fellendítik a kiégett produkciót, és újra lelket öntenek a társulatba. Mindenképpen jó alapötletről beszélünk, és eléggé sokat sikerült is kihozni belőle. A cselekmény a megfelelő módon pörgősen, de emészthető tempóban halad. A történettel egy apró problémám van, az, hogy időnként már túlontúl gyerekes. Persze, tudom, hogy elsősorban a kisebbek szolgáltatják a célközönséget, de néhány jelenet maximum 4 éves korig szórakoztató. De ez elhanyagolható negatívum, hiszen az előző epizódokból megszokott karakterek még mindig remekbe szabottak, és az új figurák is remekül illeszkednek a képbe. Sok a kellemes poén, ráadásul időnként néhány merészebb humorizálást is megengednek maguknak az alkotók. Az animáció gyönyörű szép, különösen az olasz naplementében játszódó képek kényeztetik a néző szemét. Emellett az akciójelenetek a lehető legapróbb részletig, alaposan ki vannak dolgozva, mindenre figyeltek a készítők. Ezúttal végre a 3d sem tök fölösleges, igenis van funkciója, rengeteg kreatív háromdimenziós villanást láthatunk.

Ha már tegnap egy új kezdetről írtam, akkor ehhez híven be is vezetnék egy eddig általam nem alkalmazott szokást, a filmek írásvégi pontozását:

Piranha 3DD: 6/10

Madagaszkár 3: 8/10

Az az igazság, hogy a vártnál korábban döntésre jutottam. Ennek meghozatalában rengeteget segítettek az előző bejegyzéshez írt kommentek, melyek egytől egyig igyekeztek a lelket önteni belém. Az elmúlt napokban átgondoltam a dolgokat és arra jutottam, hogy folytatom a Movie Tank készítését, viszont teljesen más hozzáállással, úgy, ahogy annak idején elkezdtem. Nem azért fogom a posztokat írni, hogy sok látogatóm legyen, hanem egyszerűen csak azért, mert jó érzés valamit megalkotni, amire aztán büszke lehetek. Persze, ha másoknak tetszenek a munkáim, az nagyon jó. Sokkal kevesebb filmes hírt fogok publikálni, hiszen ezek úgyis kikerülnek a Filmdroidra, és más oldalakra is, az emberek nem nálam fogják elolvasni őket. Viszont tovább írom a kritikákat, a toplistákat, és a videózást is újra fogom kezdeni, belevágok a negyedik évadba.

Nem is olyan régen még egyáltalán eszembe se jutott volna, hogy én valaha is ilyen posztot fogok írni, de mégis. A helyzet az, hogy egy hajszálra vagyok attól, hogy befejezzem a Movie Tank készítését. Ezen szituáció okaira rá is térek gyorsan. Először is: 21 hónapja készítem ezt a blogot szívvel-lélekkel, gyakorlatilag ez az elmúlt majdnem két év számomra csak e körül forgott. Viszont akárhogy teltek a hónapok, akárhány bejegyzést publikáltam ( pedig publikáltam bőven, eddig több, mint 710-et ), akárhány híres blognak kerültem ki az ajánlójába, a látogatók csak nem akartak jönni. Ha nem számoljuk az elmúlt két nap Indexes rohamát, akkor az egy napra jutó legtöbb látogató 163 volt, de mindössze egyszer. Legtöbbször 100 körül, az utóbbi időben 120-130 körül alakultak a napi összesítések. Szerintem egy majdnem két éve működő blognál ez édeskevés. Ráadásul ezen látogatók nagy része nem hajlandó kommentelni, kb. három állandó hozzászólóm van. A harmadik dolog a Facebook csoport, ahol 23-man vették a fáradságot, hogy rányomjanak a Tetszik gombra. Már ne is haragudjon senki, de mi értelme van ennek az egész weboldalnak úgy, hogy 21 hónap után 23 ember szereti. Én egy ekkora közönségnek nem fogok blogot csinálni, mert fölösleges. Igyekszem nem elszállni magamtól, régebbi bejegyzéseket visszaolvasva elismerem, hogy az elején még nagyon amatőr voltam, de mostanra szerintem egy egészen kiemelkedő színvonalat sikerült elérnem. Az utóbbi másfél hónapban kiszélesítettem a blog repertoárját, sokkal többet posztoltam, mint korábban. Egy kicsit emelkedett a látogatottság ennek következtében, de nem számot tevően. A legrosszabb, hogy azt veszem észre, hogy a közönség sokkal színvonaltalanabb blogokat látogat, ráadásul több olyan is van, melyek a Movie Tank után alakultak, mégis több a látogatójuk, pedig kb. ugyanazt csinálják, mint én. Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor a jó másfél órán át, gondosan megszerkesztett sci-fi mérföldköves listámat publikálták az Indexen. Kezdetben megörültem az 55 látogató/5 perc aránytól, de aztán elkezdtek jönni a kommentek. Igen, tudom, hogy sok az internet névtelenségébe burkolózó troll, aki csupán szórakozásból basztat másokat, mert tudja, hogy nem tudok mit csinálni vele, de azért az már elgondolkodtató, mikor 118 kommentből 112 elküld a picsába.

A lényeg: Nem igazán látom értelmét továbbra is blogot csinálni olyan filmes ízlésvilággal, ami az emberek nagy részének látásmódjával ellentétes. Félre ne értsetek, nem csak a múltkori indexes faszok miatt mondom ezt, korábban is előfordultak hasonló esetek kisebb mértékben, például mikor lehúztam a Mechanikus narancsot, vagy a Ragyogást, vagy mikor mertem viccesnek nevezni a Pault. ( Ezeket a címeket meglinkelném a hozzájuk tartozó írásokhoz, de úgyse fog senki rákattintani. ) Jöttek a cinikus beszólogatások, gyakran olyantól is, akitől egyáltalán nem vártam volna.

Elértem arra a pontra, hogy ez a blog teher nekem, és kiszívja minden lelki erőmet. A gondolataim 90%-át ez tölti ki, a nyaralásról is elsőre az jutott eszembe, hogy Úristen, hogy fogok azalatt publikálni! Pedig úgyse olvassa szinte senki a blogot, miért baj, ha nem írok egy hétig, de ennek ellenére mégis idegesítem magam, mert elhiszem, hogy csak idő kérdése és megugrik a látogatottság. Pedig reklámozni is próbáltam, ahogyan csak tudtam, de semmi. Szóval végül rájöttem, hogy hiába áltatom magam, mert ez a blog nem a sikerre született, és ha tovább folytatom, teljesen le fog nyomni, és azt nem akarom. Egyre többet gondolok arra, milyen jó volt, mikor még úgy néztem filmeket, hogy nem azon járt végig az agyam, hogy mit fogok róla írni majd a kritikámban. Jó lenne újra önfeledten szórakozni egy film nézése közben, és úgy véleményt formálni a produkcióról, hogy nem kell attól félnem, hogy a következő pillanatban jön az okostojás anyuci garázsában elhízva a székbe ragadt kommentelő, és elküld a picsába. Elegem van abból, hogy gyakorlatilag nincs visszajelzés a munkámat illetően, vagy ha van is, az döntő többségben negatív.

Most egy kis gondolkodási időre van szükségem, hiszen benne van a pakliban, hogy ez csak valami hirtelen rossz kedv, bár ennek kicsi a valószínűsége. Július elején jelentkezem újra, addig kitombolom magam egy Tankcsapda koncerten, és nyaralok egy hetet valahol messze a számítógépemtől, kiszellőztetem a fejemet. Utána, jövő hónap első napjaiban elmondom, hogy a Movie Tank bezárja e a kapuit, vagy folytatom. 90%-os valószínűséggel mondhatom, Lukács Lacit idézve: " A történet vége, ennyi és kész."

Egy csőd szélére került vidámpark tulajdonosa profikat bérel fel, hogy kövessenek el néhány hátborzongató gyilkosságot a szórakozóhely területén, és ezzel vonzzák be a látogatókat újra a parkba. A tulajdonost Doug Bradley alakítja, akit a Hellraiserből ismerhet a nagyérdemű.