Paul Verhoeven nem egy népszerűvé vált címet tett le az asztalra a sci-fi műfaján belül, ráadásul műveinek van egyfajta akciós vonulata is, ahogy azt Az ötödik elemben is láthattuk. A Robotzsaru már döntő részben inkább sorolható az akciófilmek közé, de kétségtelen, hogy a film főmotívumát, első számú mozgatórugóját science fiction elemként kell tekintenünk. Természetesen magáról a címszereplőről beszélek, aki egy kísérleti tudományos módszer első terméke, miután az őt megelőző modell kudarcot vall. A Robotzsaru az akciófilmek hőskorában készült, így nem meglepő, hogy a forgatókönyvben nincs sok újdonság, viszont maga, az egész történetet végigkísérő alapötlet lenyűgöző.

A rend őreként dolgozó Murphyt ( Peter Weller ) Detroitba helyezik, ahol társnak az őrs természetesen legkeményebb női alkalmazottját, Lewist ( Nancy Allen ) kapja. Ám mikor már kezdenének összebarátkozni, bankrablásról érkezik riasztás, így a páros az elkövetők nyomába ered. Csakhogy nem várt túlerővel találják szemben magukat, és míg Lewis eszméletlenül fekszik egy zuhanás után, a rossz fiúk elkapják Murphyt, és brutális módon kivégzik, teleeresztik ólommal. Ekkor jön a képbe egy feltörekvő tudós, aki az egész várost irányító megavállalatnak dolgozik, ahol éppen a rendfenntartás korszerűsítésén dolgoznak. Murphyt visszahozzák a halálból, a fején kívül a teste minden részét eltávolítják, és programokat ültetnek belé. Mikor hősünk felébred, ő az első robotrendőr a világon, mindenki csodálja, a bűnözők pedig félik. Rettenthetetlen, hiszen emberi mivoltából nem emlékszik semmire. Legalábbis egy ideig...

A detroiti híradóval indít a film, és a játékidő alatt ez az elem még sokszor elő is fog jönni. Az egyik kedvenc ötletem ez a filmből, hiszen a direktor ezekkel a rövid bevágásokkal nagy mennyiségű társadalomkritikát ágyaz produkciójába. Leplezetlenül propaganda, néphülyítő híradót láthatunk, nincs mit szépíteni. Emellett a forgatókönyv cselekménye szokásos rendőrsztori, de kétségtelenül a színvonalasabb fajtából. Maga a robotzsaru viszont igazán eredeti, meghatározó ötlet. A karakter külsejének a kidolgozása is részletes, eléggé Terminátor-utánérzést hagy. Az akciójelenetek koreográfiáján viszont lett volna még mit javítani. A tűzpárbajok és az üldözések eléggé unalmasra sikeredtek, nem igazán kötik le a néző figyelmét. A robotrendőr elődjeként, majd későbbi ellenfeleként szolgáló óriásrobot látványáról csak úgy üvölt, hogy mozgása számítógép szerk: stop motion által komponált, és ez nagyon rosszul veszi ki magát. Egy George Lucas-féle, mozgatható modellel többre mentek volna az alkotók. Ellenben mikor az egyik rossz fiú veszélyes maróvegyszerbe hajt autójával, a testének szétégése, bomlása remekül van megcsinálva. A cselekmény jövőbeliségét szinte egyedül a rendőri egyenruhák érzékeltetik, ám ezek rettentően gagyira sikeredtek. A színészi játékok leginkább a közepes kategóriába sorolandók, igazán kiemelkedő alakításról nem lehet beszélni. Talán még az egyik főgenyát alakító Kurtwood Smith-t lehet megemlíteni, ő eléggé hitelesen hozza a figurát.   

A Robotzsaru a '80-as évekbeli akcióözön mindenképpen kiemelkedő darabja, hiszen egy teljesen új figurát hozott a filmvilágba, aki habár lövöldözhetne látványosabban, azért igen emlékezetes marad. A végítélet 7/10.