Mozikba került M. Night Shyamalan új filmje, a Széttörve, amelyet sokan az egykor ünnepelt író-rendező nagy visszatérésének tartanak. Attól függetlenül, hogy egyetértünk-e ezzel az állítással, a produkció, na meg persze James McAvoy parádés játéka bőven okot szolgáltatnak egy jó kis toplistázásra. Ezúttal a tíz legemlékezetesebb tudathasadásban, azaz disszociatív személyiségzavarban (vagy legalább valami hasonlóban) szenvedő filmes karaktert fogom rangsorolni, természetesen ezúttal is a szubjektivitás elkerülhetetlen tényének hangsúlyozásával.

Először röviden leírom, hogy egészen pontosan milyen típusú figurák tartoznak bele jelen poszt tematikájába, aztán mutatom is a legjobbakat!

Mivel a tudathasadás tényének felfedése gyakori esetben az adott film történetvégi csattanóját képezi, álljon itt egy jó szándékú spoiler alert!

Az egyik legáltalánosabb társadalmi tévhit, amivel tényleg rendkívül gyakran találkozhatunk, az a skizofrénia és a tudathasadás különbözőségéből ered. A legtöbben az egy testben létező több én által generált mentális betegségi diagnózisra használják mindkét szót, pedig ilyen esetben csupán tudathasadásról, disszociatív identitászavarról beszélhetünk. Nem vagyok okleveles pszichiáter (meg semmilyen más pszichiáter sem), de a birtokomban lévő ismeretanyag alapján a skizofréniát úgy értelmezhetjük, mint egy állapotot, amelynek keretei között a szenvedő alany fokozatosan elszakad, részben vagy teljesen, a valóságtól, majd az önmaga szabályai szerint megalkotott világban kezd lényegileg létezni. Ez a folyamat leginkább a páciens fejében zajlik, míg a disszociatív identitászavar áldozata különböző személyiségeivel felváltva, vagy adott esetben ugyanabban az időben van jelen a valóság síkján, így különböző énjei nem csak saját belsőjével, hanem a külvilággal is kommunikálnak, önálló, saját életet élnek.

Ennek megfelelően ne tessék A gépész a listában való feltűnésére számítani, hiszen Christian Bale sovány masinisztás lélekvesztője sokkalta inkább a paranoid skizofréniával foglalkozik, vagy ha szigorúbban nézzük a cselekményt, akár egyszerű szimbolikáról is beszélhetünk. Szintén ne várjuk a Fekete hattyú színre lépését, ugyanis Darren Aronofsky mesterműve is inkább szimbolikusan foglalkozik a maximalista jellem belső konfliktusával, ha pedig mindenképpen diagnosztizálni akarjuk a főhősnőt, akkor is helytállóbb, ha skizofréniáról beszélünk. Továbbá nem fog szerepet kapni a rangsorban Kevin Costner és a Mr. Brooks sem, hiszen eme film esetében csupán a címszereplő gyilkos ösztönének megszemélyesítéséről beszélhetünk, meghasadt tudatról nemigen van szó. Tehát ezeket a címeket, illetőleg a hasonló típusú történeteket ne hiányoljátok a listáról, mert említett esetekben nem tudathasadásról szól a fáma.

Most pedig már tényleg jöjjön a top10!

+1. Aaron (Edward Norton) - Legbelső félelem (1996)

Bizony ez még mindig nem a tényleges lista, hanem egy plusz helyezés. Ezt a figurát semmiképpen nem akartam említés nélkül hagyni, hiszen az érdekes módon nagy sztárrá sose vált Edward Norton egyik kimagasló színészi produktumáról van szó. A gyilkosság vádjával bíróság elé állított fiatal fiúnak ügyvédje segítségével bizonyítania kell, hogy tudathasadásban szenved, a bűntettet rosszabbik énje követte el, így, elmebeteg lévén nem büntethető. Aki látta a filmet, tudja, hogy miért csak +1-ként van jelen.

10. Doctor Robert Elliott (Michael Caine) - Gyilkossághoz öltözve (1980)

Végre megérkeztünk a legjobb tízeshez, melynek sereghajtója Brian De Palma mesteri hangulattal és nem kevés erotikus felhanggal operáló thrillerje. A természetesen ebben a szerepében is kiváló Michael Caine tudathasadása erős áthallásban áll a transszexuális jellemrajzzal. A pszichiáter testében lakó, magát belül nőnek érző férfi, nevezetesen Bobby minden áron a másik nem képviselőjévé akar válni, de Robert ezt újra és újra megakadályozza. A transszexuális én frusztrációja végül vért és halált eredményez.

9. Bruce Banner (Mark Ruffalo) - Bosszúállók (2012)

Persze állhatna itt Eric Bana vagy Edward Norton Hulkja is, de én inkább a zöld óriás legemlékezetesebb manifesztációját idéztem a listába. Tény, hogy ebben az esetben nem szólófilmről van szó, Hulk csupán a csapat egyik tagja, viszont a neki szánt rövid epizódokban kiválóan kifejeződik a figura lényege, sőt mi több, a mű legemlékezetesebb momentuma is Bannerhez kötődik, ugye az a bizonyos mindig dühös vagyok-frázis.

8. Charlie (Jim Carrey) - Én és én meg az Irén (2000)

A nagyszerű Jim Carrey egyik emlékezetes komikusi villanása. Feledhetetlen a finálé, amelyben a színész lehengerlő mozgáskultúrával prezentálja a szemben álló ének párharcát. A tudathasadás itt amúgy temérdek elfojtott fájdalomból ered, így szakad a főhős egy túlságosan megfontolt és szerény, valamint egy erőszakos, meggondolatlan jellem párhuzama mentén ketté, hogy végül ráleljen az arany középútra. Kicsivel bővebben itt írtam a filmről. 

7. Soo-mi Bae (Soo-jung Lim) - Két nővér (2003)

Ez a dél-koreai mesterhorror erőteljes családi dráma keresztmetszetében ülteti el a zsigeri feszültséget és a megbabonázó rettegést a nézőben. A fiatal Soo-mi egyre erőteljesebbé váló konfliktusban áll mostohaanyjával, akitől védtelen húgát próbálja mindenáron megóvni, ám az emlékezetes, démoni hangulatú epizódok sora megrázó fordulathoz vezet. Soo-mi valójában önmagával állt harcban, miközben hol felvette, hol ledobta magáról nevelőanyja személyiségét.

6. Sméagol (Andy Serkis) - A gyűrűk ura-trilógia (2001-2003)

Peter Jackson feledhetetlen fantasyeposza dúskált a jobbnál jobb karakterekben. A legkiemelkedőbb figurák között tarthatjuk számon a szerencsétlen és szánalmas Sméagolt, akinek az Egy Gyűrű megbomlasztotta elméjét, így osztozkodnia kell testén a rendkívül félelmetes és erőszakos Gollammal.

5. Eve White (Joanne Woodward) - Éva három arca (1957)

Abban az időben, amikor még nemigen készültek a tudathasadás témájával foglalkozó mozgóképek, Nunnally Johnson arra vállalkozott, hogy definiálja a disszociatív identitászavar jelenségét. A gondolatkísérlet végül egészen lélegzetelállítóra sikeredett, hiszen eredménye egy emlékezetes és rendkívül hatásos dráma lett. A főszereplő Joanne Woodward méltán kapott Oscar-díjat teljesítményéért, hiszen a főhősnő Eve mindhárom címben említett arcát tökéletesen prezentálja, a három ént pazarul szeparálja el egymástól. Tényleg olyan, mintha nem is ugyanaz a színésznő lenne!

4. Teddy Daniels (Leonardo DiCaprio) - Viharsziget (2010)

Martin Scorsesere nemigen jellemző a hibázás. Részben szilárd tehetsége és megbízhatósága miatt vált óriási rendezőlegendává. A tendenciát a Viharsziget is tökéletesen igazolja, hiszen ebben az alkotásban Scorsese egy általa ritkábban látogatott műfajban alkotott nagyot. Kétségtelen, hogy a mű legkiemelkedőbb produktuma azonban így is Leonardo Dicaprióhoz köthető, aki a végig önmaga után nyomozó rendőrbíró igazsághoz vezető útját hiteles érzelmekkel prezentálja.

3. Norman Bates (Anthony Perkins) - Psycho (1960)

Alfred Hitchcock talán nem legjobb, de kétségtelenül legismertebb filmjében Anthony Perkins a mozgókép történelmének egyik leggyakrabban emlegetett rémalakját formálja meg húsba vágó erővel. Persze Bates nem rendelkezik természetfeletti erővel, de van egy anyja, aki történetesen ő maga, na meg egy kése, ami fekete-fehér vörösre színezte ama bizonyos, ikonikus zuhanyzós képsort.  

2. Dr. Henry Jekyll (Fredrich March) - Dr. Jekyll és Mr. Hyde (1931)

A meghasadt tudattal foglalkozó történetek kategóriájának legjelentősebb alapművéről van szó, amelynek Rouben Mamoulian rendezésében a '30-as évek klasszikus horrorfilmjeinek talán legkiemelkedőbb darabjává sikerült válnia. A személyisége pozitív és negatív részét szétválasztó tudós kálváriája azontúl, hogy remek dramaturgiában érvényesül, még a kiváló filmtechnika támogatását is élvezheti. A rendkívül rafinált átalakulásjelenetek minimum egy misét megérnek.

1. A Narrátor (Edward Norton) - Harcosok klubja (1999)

David Fincher kultikus gigamegaklasszikusa számomra egy pillanatig sem kérdéses módon érdemli meg az első helyet. Chuck Palahniuk alapból is emlékezetes regényének története legalább egy, de inkább több szintet lépett ebben a kiváló, a fogyasztói társadalmat minden aspektusában lenyűgöző intelligenciával elemző és kritizáló mesterműben, amelynek cselekménye során az egyszerű és senki számára sem fontos fogaskerékként működő inszomniás férfi elhatározza, hogy csúnyán megbassza a rendszert. De persze ő ehhez kevés, úgyhogy szükség van egy kis segítségre. Ekkor kopogtat be az ajtón a modern kori anarchia és a rendet teremteni akaró káosz császára, Tyler Durden, természetesen Brad pitt kiváló alakításában. A filmről itt írtam bővebben.

Amennyiben úgy érzed, hogy fontos és említésre méltó meghasadt tudatú karakterek maradtak le a listáról, vagy csak megosztanád saját kedvenceid listáját, írj kommentet!

Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!