Jim Carrey alaposan beindította karrierjét, amikor 1994-ben három nagyszerű vígjátékban is kiválóan játszotta el a főszerepet. Az Ace Ventura - Állati nyomozó, A maszk és a Dumb és Dumber - Dilibogyók a mai napig legelismertebb komédiáinak sorát képezik. Később megmutatta, hogy van drámai oldala is, hiszen nagyszerű produktumot prezentált olyan alkotásokban, mint az Ember a Holdon, az Egy makulátlan elme örök ragyogása és A 23-as szám.
Most karrierjének nevettetőbb vonulatáról lesz szó mindjárt kettő cím által, mert úgyis régen voltak már rövid elemzések a blogon. Az Én és én meg az Irén és Az igenember egyaránt az aranyközépút fontosságáról mesélnek.
Én és én meg az Irén (2000)
Ez a Carrey többi minőségi filmjéhez képest kissé elfeledett alkotás méltatlanul forog keveset a közönségi közösség száján, hiszen igencsak pörgős, szórakoztató és jó humorú alkotásról beszélhetünk. A történet főhőse egy szerény rendőr, Charlie (Jim Carrey), akinek élete összeomlik, miután élete szerelme elhagyja egy afroamerikai törpéért... pontosabban csak összeomlana, ha a férfi nem fojtaná nagy erőkkel magába bánatát és keserűségét. Eme rengeteg feszültség végül egy párhuzamos én, egy új személyiség formájában manifesztálódik. A Charlie teste fölötti uralmat időnként eltulajdonító, merész és erőszakos alak Hanknek nevezi magát és bizony, alaposan megkavarja a szószt. Intraperszonális szinten mindenképpen, hiszen az Én és én meg az Irén őrült komédia mivolta ellenére ügyesen mutatja be az emberi személyiség végletességének átkát. Charlie homokba dugja a fejét, még a legenyhébb konfrontáció elől is elmenekül, Hank ugyanakkor mindenkivel szembeszáll, viszont viselkedése nem kevés meggondolatlanságot tükröz, ennek levét pedig természetesen jobbik énje issza meg. Charlie feladata az, hogy a váratlanul védelme alá került Irént (Renée Zellweger) megvédve megtalálja az egyensúlyt önmagában, hogy ezáltal teljes emberré válhasson. A skizofréniás személyiségzavar ebből a szempontból tehát csak allegóriája a történetnek. A produkció emellett ügyesen játszik a finom szatírával és a sztereotípiákkal, miközben durvább, polgárpukkasztóbb poénjait is képes az egészséges fogyasztási értékek határain belül tartani, igaz, néha akad egy-egy komolyabb ízléstelenség. Mindenképpen meg kell még jegyezni, hogy Jim Carrey kiváló alakítása nélkül jóval kevesebbet nevetnénk ezen a filmen. A nagyszerű komikus arcjátéka és mozgáskultúrája - utóbbi különösen a fináléban emlékezetes - fantasztikusan hatásossá és szórakoztatóvá varázsolják a helyzetkomikumokat. 8/10.
Az igenember (2008)
Természetgyógyászok, ezoterikusok, csillagjósok és a modern világ legkülönfélébb gondolkodói próbálják megmondani nekünk, hogy mi a baj velünk, min kellene változtatnunk azért, hogy boldogabb életet élhessünk. Carl (Jim Carrey) is belesétál egy ilyen, különösen népszerű mozgalom csapdájába, ennek következtében pedig igenemberré válik, ami annyit jelent, hogy a jövőben minden elébe kerülő választási lehetőségre helyeslően fog reagálni. A férfi a különös és igencsak kockázatos módszernek köszönhetően megleli élete szerelmét (Zooey Deschanel kedves és szimpatikus játékában), ugyanakkor az állandó igenléssel idővel jókora bajokat is hoz saját fejére. A tanulság természetesen egyértelmű. Az igenember az arany középút meglelésének fontosságára szólít fel, emellett pedig az aktív és produktív, változatos életvitelre is ösztönöz. Mondanivalója tehát kétségtelenül pozitív, ám zavaró szépséghiba rejlik a narratívában. Az igenember ugyanis tanmese, ami önmagában nyilván nem gond, viszont ilyen minőségében túlságosan vaskalapos, erőltetett és gyakorta szájbarágós panelekből épül fel, így maga a kivitelezés kissé még ellent is mond az alkotás üzenetének. Na de ezzel már nem is törődünk, hiszen itt van Jim Carrey, akinek most nincs lehetősége arra, hogy nagyot parádézzon, de még így is több olyan mozzanatot varázsol fergetegessé, ami amúgy teljesen átlagos, vagy akár feledhető lenne. A filmet nagyszerűen megválasztott betétdalok kísérik, a mellékszereplők között pedig az ekkor (a Másnaposok berobbanása előtti évben) még pont nem világhírű Bradley Cooper is feltűnik. Összességében szórakoztató mozgóképes élményről van szó, ami elsősorban Jim Carrey rajongóinak ajánlott kiemelten. 7/10.
Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!
