A haldoklás szar dolog. Főleg akkor, ha idő előtt, fájdalommal és magánnyal kísérve érkezik. Nem véletlen, hogy a filmvilágot is újra meg újra megihleti a halálos betegségek és a velük való együttélés és küzdelem témaköre. Van, hogy indokoltan véresen komoly tálalásban láthatjuk a főszereplők viszontagságait (Csillagainkban a hiba), gyakoribb azonban, hogy a készítők inkább a fanyar humor és a könnyedebb filozofálgatás eszközeihez nyúlnak (Fifti-fifti, A bakancslista). Most a németek hoztak egy alkotást, ami utóbbi kategóriát erősíti, ráadásul közel sem annyira rossz, mint amennyire no name.

Benno (Florian David Fitz) kissé züllött alak, aki csak sodródik a világban, komolyabb célok híján nem számíthat semmi jóra. Mintha a karma is meghallotta volna hírét, sorozatos ájulásai végül orvoshoz juttatják. Ekkor derül ki, hogy a férfinak halálos agydaganata van, és az is csoda, hogy még él. A hospice-házban megismerkedik az egynegyed tüdővel éldegélő Andival (Matthias Schweighöfer), akivel hamar egymásra találnak. Benno, közeli halálának tudatában elhatározza, hogy felkutatja volt szerelmét és kislányát, akivel még soha nem találkozott. Hitelre vásárolva egész vagyonhoz jutnak Andival, gondolván, hogy úgyse kell majd visszafizetniük a pénzt, és nekivágnak, hogy felfedezzék a titokzatos Afrika világát. Andi persze nem ismeri Benno valódi célját, mindössze annyit tud, hogy halálraítélt társával blogot vezetnek kalandjaikról, amelyek végén egy pisztoly dörrenése jelzi majd a game over-t.

Igen, ez a film már az előzetese alapján is a Fifti-fifti és A bakancslista sajátos keverékének tetszett, és habár nem volt kimagaslóan kecsegtető, a trailer elég volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést a történet iránt. A teljes produkció nem is okoz csalódást, bár értelemszerűen legyenek fenntartásaink, hiszen ez egy könnyedebb német dramedy, ami elismerésreméltó módon nem hazudott a marketing során, és tényleg csak annyit nyújt, amit még biztosan tud vállalni.

Florian David Fitz, aki nem csupán főszereplője, hanem írója és rendezője is az alkotásnak, korrekt filmet rakott össze. A legkúlabb nap nem nyújt újat a zsáner berkein belül, nem igazán hoz felfrissülést, új mérföldkövet. Viszont hiába sablonos a történet, hiába van túlnyújtva a játékidő, és hiába kiszámítható szinte minden fordulat, a mű bőséggel tartalmaz megbecsülendő, egészen pazarul összetákolt jeleneteket, amelyek miatt talán még a mozijegy árát is megéri befizetni. A hangsúly a humor vonulatán van, ennek megfelelően érkeznek szép számmal nevettető jelenetek, még ha nem is a sírva röhögős fajtából. A két főhős remekül működik együtt, kifejezetten jól vannak megírva, a cselekményvezetés által szállított szituációk pedig többnyire érdekesek és szórakoztatóak. Az alaptémát tekintetbe véve természetesen komoly drámai szál is feltűnik, sőt, némelyik elgondolkodtató képsor kifejezetten erősre sikeredik. 

Florian David Fitz jól hozza a kissé Bradley Cooper-Másnaposok utánérzésű, laza és találékony karaktert, aki többre hivatott annál, mint amit elért az életben. Matthias Schweighöfer szintén szépen helytáll, kifejezetten szórakoztató a mindentől pánikba eső, feszült Andi szerepében.

A legkúlabb nap azért messze nem a legkúlabb film 2016-ban, de ettől függetlenül jó kis mozi, kellemes kikapcsolódás. Ha csak ennyit várunk tőle, nem fogunk csalódni. 7/10.