Guillermo del Toro a Tűzgyűrűvel jó mélyre elásta magát a szememben, így kezdetben nem éreztem minimális kísértést sem arra, hogy belenézzek a The Strain című sorozat első epizódjába. A visszajelzések azonban olyannyira pozitívak voltak, hogy mégiscsak elkezdtem kacérkodni a gondolattal. Aztán kijött a második rész is, én meg úgy gondolkodtam, hogy megnézem egybe a kettőt, aztán eldöntöm, hogy folytatom-e. Megnéztem az első két részt, és meghoztam a döntést.

Várom a harmadikat.

A főhős szerepét a Járványügy egyik embere tölti be. Ő Dr. Ephraim Goodweather (Corey Stoll). A férfi épp családterápián venne részt, amikor rezegni kezd a telefonja. A Kennedy repülőtéren ugyanis vészhelyzet állt elő. Az egyik gép landolás után megállt az úgynevezett holtzónában. Az ablakok el vannak sötétítve, és a fedélzeten lévő 210 utas közül senki nem ad életjelet. A gép átkutatásakor kiderül, hogy minden utas meghalt... kivéve négy embert. Az életben maradottak: Egy álsátánista metalzenész, egy nagyképű ügyvédnő, egy szemüveges, nyüzüge férfi, és a pilóta. Miközben Eph egy eddig ismeretlen kórral találja szemben magát, egy öreg zálogházasban, név szerint Abraham Setrakianban (David Bradley), tudatosul, hogy valami nagyon rossz van készülőben. Valami, amit ő már jól ismer. Mert a repülőgép rakterében volt valami. Valami nagy, valami ijesztő, valami élő.   

Aki egyáltalán nem ismeri del Toro és Chuck Hogan a sorozat alapjául szolgáló regénytrilógiáját (jelen!), az valószínűleg nem rakja össze azonnal, hogy itt vámpírokról van szó. Pedig arról van szó. A The Strain szokatlan, egyedi módon értelmezi a vámpírmitológiát. Del Toroék pazar precizitással keverik össze a horror vérszívós ágát, és a thriller vírusos zsánerét, ezáltal létrehozva valami teljesen újat, valami meghökkentően szokatlant. A pilotepizódot nyitó, elnarrált monológ gyakorlatilag azonnal nyilvánvalóvá teszi, hogy ennek a sorozatnak lesz keresnivalója a tévéképernyőkön. Az éhség-szeretet párhuzam, vagy nevezzük inkább kettősségnek, valami elképesztő erejű mélységet kölcsönöz a kezdőrésznek, a nézőt nyitottá, érdeklődővé teszi. És van is miért érdeklődnünk, hiszen egy rendkívül intelligens sztoriról van szó. A virológia, a kémia, a vámpírmitológia, és némi karakterdráma keveredik össze az alkotók által mixelt koktélban, hogy ezáltal a néző egy sokoldalú, magával ragadó élmény részesévé válhasson. A második epizódban némiképp visszavesznek a tempóból a készítők, de ez valamelyest érthető is a bitang erős pilot után. A folytatásban a tempó valamivel lassúbb, de még véletlenül se asszociáljunk ez alapján az unalmas jelzőre! Unalomról ugyanis szó sincs! A történet a második részben is érdekfeszítő marad, érkeznek új részletek, mélyülnek a karakterek, bonyolódik a koncepció. Őszintén meg kell mondjam, már nagyon rég volt, hogy ennyire beletudtam mélyedni egy tévésorozatba. Alig várom a folytatást!

A karakterek egész jónak tűnnek. Eph szimpatikus főhős. Nem tökéletes, vannak hibái, de nem titok, hogy a néző jobban tud azonosulni egy esendő figurával. Munkájában verhetetlen, magánéletében azonban vannak gondjai. Tudunk szurkolni neki, és ez remélhetőleg a későbbiekben is így marad. Abraham egyelőre eléggé rejtélyes, nem lehet eligazodni rajta. Nyilván ő lesz majd az öreg és bölcs vámpírgyilkos, aki tudásával és tapasztalatával segíti a főhőst. Jelen van még egy megjavulni próbáló huligán is, aki próbál vigyázni az anyjára, és a muter miatt igyekszik jó útra térni, ám mégis belefolyik az ügybe, hiszen ő az, aki jó pénz, és némi zsarolás okán elvállalja, hogy elszállítja azt a bizonyos dobozt a reptérről. Hogy ő miként fog visszakanyarodni a főszálhoz, azt egyelőre nem lehet tudni. És itt van még egy öregember, akiről egyelőre keveset lehet tudni, de az mindenesetre biztos, hogy nagyban részese a gebasz megteremtésének. Szintén ezen a szálon mozog a jelek szerint a vámpírok sorát gyarapító Thomas Eichorst, aki valószínűleg a főgenyák első számú katonája lesz a későbbiekben. És persze ott van a doboz utasa, akiből csak úgy árad a kegyetlenség és a sötétség. Horrorikon van születőben? Meglehet.

A vámpírmitológia és a vírusthriller keveredésének hála kettő meghatározó műfaj is egyesül a The Strainben. Ez a sorozat ugyanis egyik oldaláról nézve horror, a másikról pedig sci-fi. Láthattunk már jó dolgokat kisülni ebből a fúzióból (pl.: Alien, A légy, stb...). Az biztos, hogy a félelemfaktor jelen van, bár őszintén remélem, hogy a későbbiekben valamelyest fokozódni fog. A sci-fi adalék nagyon érdekes, főleg azért, mert rendkívül intelligensen van kezelve. A műfajokat a két fontosabb pozitív karakterre is eloszthatjuk, ugyanis Eph képviseli a science fictiont, Abraham pedig a horrort. Akadt egy két véresebb jelenet is az első két epizód során. Ezek a képsorok kellően erőteljesek, de még bőven a jó ízlés határain belül maradnak. A Hannibal elborult trancsírjaihoz képest például egyszerű gyerekmatinét szolgáltatnak csupán. De ez nem is akkora baj, amíg az atmoszféra megmarad ugyanilyen darkosnak, sejtelmesnek, baljóslatúnak.

Corey Stoll lesz az a figura, aki az őrületbe fog kergetni, mert nem leszel képes rájönni, hogy hol is láthattad őt mostanában. Aztán rákeresel az IMDB-n, és jól meglepődsz. Vagy az is lehet, hogy csak én vagyok ilyen balfasz, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy nem a főszereplőn fog múlni a siker, mert a színész maximálisan odateszi magát, és rendkívül hiteles játékot produkál. Persze, az sem vitás, hogy David Bradley viszi a prímet a gárda tagjai közül, aki valami kegyetlenül erős alakítást hoz. Reméljük, ez a jövőben is így marad!

Hát engem egy csapásra beszippantott a The Strain. Hozom is majd az évadkritikát, miután lepergett a szezon összes, szám szerint 13, epizódja. Érdemes belevágni, minőségi a cucc!