Sam Raimi 1981-es, azóta kultuszstátuszba emelkedett horrorfilmje, a Gonosz halott sem kerülhette el a sorsát, idén bemutatták a produkció remake-jét. Bizonyos szempontból azonban más ez a film, mint a többi, az utóbbi években bemutatott horrorfeldolgozás. Ezúttal nem csak és kizárólag a stúdió pénzéhségéről van szó, ugyanis az eredeti produkció alkotói, Sam Raimi rendező, és Bruce Campbell főszereplő producerként végig egyengették a film útját. Érdemes megemlíteni, hogy már 1987-ben is újragondolták, akkor még a fenti felállásban, az alaptörténetet, ez lett a Gonosz halott 2., amiről egy későbbi bejegyzésben lesz még szó. Az 1981-es produkció újrateremtőjének Fede Alvarezt nézték ki, aki ezzel első nagyjátékfilmjét rendezhette. Az új Gonosz halott azonban nem jó sok mindenre, maximum arra, hogy végre feléleszthessem ezt a fél éve pihenő rovatot. Na, nem mintha az eredeti... Na, inkább lássuk részleteiben a dolgot!
Evil Dead - Gonosz halott ( 1981 )
Raimi klasszikusa nem meglepő módon a kedvelt horror-karakteralapot veszi elő. Egy csapat fiatal, esetünkben három lány és kettő fiú, kirándulni megy a természet lágy ölére. Egy rozzant, de éppen ezért (is) olcsó faházat néznek ki úti céljuknak, ami egy sűrű erdőrengeteg kellős közepén található, de hát bebaszásra és kefélésre ez is tökéletesen megfelelő. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor a viskó sötét pincéjében egy könyvre, illetve egy magnóra lelnek. A felvételen egy tudós a könyvből olvas fel eredeti nyelven, aminek a hatására a fiatalok körül elszabadul a pokol, és az eddig szunnyadó gonosz minden hatalmával rájuk ront.
Nyilvánvaló, hogy Raimi nem akart klasszikus, meghatározó horrort rendezni, és talán pont emiatt következhetett be, hogy a Gonosz halott mégis kultstátuszba emelkedett. A forgatókönyv ugyanis nem nyújt semmi extrát. Néhány fiatal szereplő az erdő közepén szenved, szépen sorban áldozatul esnek a titokzatos démonnak. Lineáris történetvezetés, egyszerű elbeszélésmód, csúnya szörnyek és durvaság. Ez minden, amire a '80-as évek horrorrajongói kíváncsiak voltak? Biztosan? Hiszen már a Gonosz halott előtt is születtek olyan művek, mint a Halloween vagy A texasi láncfűrészes mészárlás, amelyek azért jóval összetettebb filmek voltak. Valóban nincsen semmi mögöttes tartalom a Gonosz halottban, de ezzel együtt talán pont a minimalizmusa teszi a történetet emlékezetessé. Feltéve, ha az ember nem unja magát halálra a monoton cselekményvezetésen. Sajnos nagyon egysíkú, és számomra eléggé blőd a történet. Ettől függetlenül jó ötletnek tartom a démoni megszállás és a zombiötlet keverését ( itt gondolkozzanak el a [REC] 2. ilyen jellegű fordulatát fikázók! ).
És azért más téren akad, ami mentse a helyzetet, ugyanis a maszkmesteri munka félelmetes módon zseniális. Kétségtelen, hogy Peter Jackson is ezt a művet vette alapul a Hullajó! morbid megvalósításához. A színésznőket remekül torzítják el, ijesztővé, visszataszítóvá, felismerhetetlenné teszik őket. Remek maszkok és jelmezek láthatók a filmben, és emellett még jelen van egyfajta stílusos gusztustalanság is. Nem célszerű enni a produkció nézése közben, az már egyszer biztos! A morbid durvaság csillagos ötös ötlet volt az alkotók részéről, ám éppen ezért nem értem, hogy a hangulatot miért akarták ennyire komolyra venni. A vágás hibátlan, ütemessé, dinamikussá teszi a filmet, emellett pedig az operatőri munka is emlékezetes. A ház felé száguldó gonosz megoldása nagyon kreatív.
A színészi játékok azonban felháborítóan förtelmesek. A figurák amúgy is súlytalanok, de ahogy ezt a hatást a színészek megduplázzák, az már szinte bűncselekmény. Az alapvetően jó ötletet, miszerint nem női, hanem férfi túlélőt kapunk végül, Bruce Campbellnek nem sikerül megfelelően kiaknáznia. Karakterében sem éreztem semmi különösebben kiemelkedőt. Egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektetett rá Raimi, de ezen kívül semmi. Valaki igazán elmondhatná, hogy Ash figurája miért lett ennyire kultikus, mert én kurvára nem értem. Talán majd a folytatásokban meglelem a választ.
Gonosz halott ( 2013 )
Idén érkezett meg a remake. Az alaptörténeten éppen csak annyit módosítottak az alkotók, hogy ne tűnjön az egész film pofátlanul fölöslegesnek. Ismét három lány és kettő fiú érkezik az erdei faházba, ám most nem vakációzni jönnek, hanem azért, hogy segítsenek Mián ( Jane Levy ), drogfüggő barátjukon, nehogy a lány ismét visszaessen. A döglött macskákkal feldíszített pincében azonban rejtélyes könyvre lelnek, amiből egyikük, aki nem mellesleg Az év legirritálóbb karaktere, csak azért mert van címre is pályázhatna, felolvas néhány krákogós mondatot, és bizony, a Pokol megint a nyakunkba szakad.
Ash nem szerepel a filmben, bár ennyi erővel annak a bizonyos Davidnek, aki tulajdonképpen az ő szerepét tölti be, már ezt a nevet is egészen nyugodtan adhatták volna. A forgatókönyv gyakorlatilag semmi újat nem nyújt. Az eredeti film jeleneteit láthatjuk újrahasznosítva, újítási szándék nélkül. Még a megszállásoknak áldozatul esők sorrendje is ugyanaz. Ettől függetlenül azonban pozitívum, hogy nincsen morbid hatás, a történet véresen komolyan van véve. Sötét, depressziós, halálszagú atmoszféra uralkodik az új Gonosz halotton, és ez működik is, annyi hátulütője van csak, hogy az utóbbi években már rengeteg ilyen hangulattal operáló horrorfilmet láthattunk. A cselekményvezetés ezúttal is monoton és unalmas. Mindezen negatívumok élnek egészen a 75. percig.
Az utolsó negyed óra ugyanis KIBASZOTT KIRÁLY. Egész egyszerűen hihetetlen az a lenyűgöző váltás, amit a film a fináléra produkál. Egy kisebb fordulat után eszelősen felpörög a cselekmény, előkerül a láncfűrész, a szövegkönyv bedob néhány megmosolyogtató egysorost, a filmzene eddig ismeretlen zsenialitását mutatja meg, és a vér nem csak ömlik, hanem minden felé spriccel, és úgy zúg, mint a folyó, még a játékidő korábbi jeleneteihez képest is. A Gonosz halott fináléja brutális stílust produkál. Kár hogy az előtte lévő 75 perc csak erős közepes színvonalat hoz.
A maszkmesteri munka ezúttal is kiváló, a megszállottak eléggé ijesztőek, és Alvarez néhány igazán sokkoló jelenetet is bedob. Gyenge idegzetűeknek biztosan nem ajánlom a filmet, hiszen a végtaglevágástól, nyelv kettéhasításán át, az öncsonkolásig van itt minden. Meg persze a finálé, ami egészen eszelős.
A színészgárda teljesítménye ezúttal is felér legalább ahhoz a produkcióhoz, amit egy fél zacskó lejárt chipsből is kinézünk. Egyetlen üdítő kivételként Jane Levyt lehet megemlíteni, ő igencsak hatásosan hozza a figurát, a film végén pedig nagyon bad ass.
Merénylet vagy Reform?
Sem az eredeti Gonosz halottat, sem pedig a remaket nem éreztem különösebben kiemelkedő teljesítménynek. Egyszer mindkettőt meglehet nézni, de tízes skálán nem jobbak egy gyengébb 6-osnál. Így az Egyenrangú végértékelést kell kimondanom.
Hamarosan írok az eredeti trilógia második és harmadik részéről is!
