Kérte: jackass99
„ Az anyád megette a kutyámat! ”
1992-ben, amikor még ő maga sem gondolta volna, hogy A gyűrűk ura-trilógia okán a 21. század egyik legnépszerűbb és legfontosabb filmrendezője lesz, Peter Jackson szabadon engedte minden perverz, elborult, a józan ész terhe mellett jóformán emészthetetlen fantáziáját, és elkészítette a Hullajó!-t. Miután megnéztem a filmet, sőt, már a produkció megtekintése közben is, az a gondolat ütött szöget a fejemben, hogy ezek után mégis hogy az istenbe kapta meg Jackson A gyűrűk ura rendezői székét!? Felfoghatatlan!
Ennyire magával ragadó fekete komédiát én még nem láttam! Nem is hiszem, hogy sok hasonló film létezne, a Hullajó! nemes egyszerűséggel beszippant, és imádod, egyszerűen oda vagy azért, amit látsz. És hogy mi a legszebb az egészben? Az, hogy gőzöd sincs róla, hogy miért is tetszik neked ez a film. Van valami különös erő abban, ahogy Jackson szándékosan szart akart alkotni. Nyilván bevásárolt két mázsa jó minőségű füvet a forgatásra, és amikor már az egész stáb be volt állva, forogni kezdett a kamera. Ilyen minőségi agyhalált nem lehet másképp csinálni!
A történet elsőosztályú hülyeség: Az Új-Zélandi Állatkert egyik munkatársának sikerül befognia a csak egy szigeten honos patkánymajmot, ám miután az megharapja, a helyi segítők szépen és gusztusosan végeznek vele. A patkánymajom ettől még sikeresen bemutatásra kerül az állatkertben. Ekkor keresztezik egymás útját a kétbalkezes Lionellel ( Timothy Balme ), aki újdonsült barátnőjét hozza randira az állatkertbe, ám a fiú enyhén féltő anyukája is követi őket, és leselkedés közben sebet is kap a vérszomjas fenevadtól. Innentől kezdve pedig olyan gore-mocsok szabadul el a képernyőn, amitől még a monitorod vagy a tévéd is hányingerrel vegyes röhögőgörcsöt kap.
Először is: Mi a faszom az a patkánymajom!? Ilyen agybeteg stop-motion-szökevényt én még nem pipáltam. Egyszerűen zseniális, a vadállat kidolgozása minimalista, nagyvonalú, és mégis hátborzongató, persze, csak a szó legkomikusabb értelmében. Ha nem látom, el sem hiszem azt a brutális mennyiségű gore-anyagot, vért, belet, egyéb belsőséget, gusztustalan zombit, és extrém jelenetet, amivel ez a film szolgál. A maszkmesteri munka kiváló, nyilván csak annyi volt a rendezői utasítás: A zombik nézzenek ki olyan szarul, hogy a nézők röhögjenek! Márpedig, ha ezeken a feldolgozhatatlanul rothadó, gennyes, és vérszomjas múmiákon nem kezdesz röhögni, akkor veled valami komoly baj van, barátom! A morbid komédia merészebbnél merészebb jelenetekben elevenedik meg. Kezdetben azt hisszük, hogy a tejsodóba a vérét és gennyét belespriccelő anyukánál rosszabb már nem jöhet, de amikor meglátjuk a zombiszexet, majd a zombibabát... Hát akkor átértékelünk... mindent...
Nyilvánvalóan az eltúlzott vérengzésen és gusztustalanságon van a hangsúly, de a teljes sikerhez azért szükség van a mérsékelten, de azért jelenlévő mögöttes tartalomra is. Nagyon tetszettek a kisarkított karakterek, akik igazából nem alkotnak teljes személyiséget, hanem egy-egy jellemző emberi jellemvonást jelenítenek meg. Lionel maga a jámborság mögé rejtőzött elszántság, anyja a házsártosság, nagybátyja a kapzsiság, barátnője pedig a naivitás képviselője. A szereplők arcáról gyakran eltorzított közeliket mutató kamera is kihangsúlyozza a megcsonkított emberi jellemeket. Hiszen a való világban is pontosan ugyanúgy fosztanak meg minket szépen fokozatosan különböző érzéseinktől, ahogy Lionel fosztja meg az élőhalottakat végtagjaiktól és fejeiktől. Maguk a zombik nagy általánosságban az ostoba tömeget, a tényleg mindent felzabáló fogyasztói társadalmat jelképezik a különböző alkotásokban, és azt, hogy ez az életforma lassan felfalja a civilizált világot. A Hullajó! némiképp árnyalja a képet, itt az ember közvetlen környezetével való kapcsolata kap hangsúlyt. Mindannyian éreztük már úgy, hogy a közvetlen környezetünkben nem értjük bizonyos személyek tetteinek okát, sőt, néha azt sem, hogy miről beszélnek. A Hullajó!-ban jó példa erre az a jelenet, amelyben Lionel asztalhoz ülteti a zombikat, akik azonban nem képesek kulturáltan étkezni.
Végezetül nem hagyhatom ki személyes kedvencemet a filmből: Ő nem más, mint a cinikus pap, aki ISTEN NEVÉBEN SZÉTRÚGJA A ZOMBIK SEGGÉT! ZSENIÁLIS!
A Hullajó! kétségtelenül hullajó film, fekete és morbid humor, szatirikus felhang, társadalomkritika, és mindenek előtt látatlanban elképzelhetetlen mennyiségű vér, halál, genny, és rothadás. Színvonal és hangulat a köbön! 8/10. Egy ilyen agyhalál után tényleg nem értem, hogy kaphatta meg Peter Jackson A gyűrűk ura rendezői posztját, és hogy hogyan tudta visszatartani elborult képzelgéseit a tündérmese forgatása közben.
