A Föld után című rettenetet elnézve jogos lehet a félelmünk, ami akkor uralkodik el rajtunk, amikor elképzeljük, ahogy Will Smith és M. Night Shyamalan kéz a kézben, indiánszökdelésben haladnak a süllyesztőbe. Elkeserítő, hogy az egykor oly nagyszerű alkotásokban játszó színész ennyire leadta a színvonalat. Na de ne búslakodjunk, inkább használjuk ki a vészterhes időket, és nézzünk újra valamit Will Smith aranykorából. Egyik legemlékezetesebb megmozdulása kétségtelenül a Tommy Lee Jones-szal való társulás volt. Mester és tanítvány vállt vállnak vetve küzd a Föld biztonságát fenyegető idegen erők ellen ebben a felhőtlen szórakozást biztosító sci-fi vígjátékban.
Kay ügynök (Tommy Lee Jones) a legtitkosabb titkos szervezetnek dolgozik. A fekete ruhások feladata ugyanis nem más, mint a Földön tartózkodó űrlények ellenőrzése, és a bolygót fenyegető idegen erők megfékezése. Amikor társa kiöregszik, a már szintén nem túl fiatal Kay új partnert keres. Meg is leli a megfelelő embert egy laza, fekete zsaru képében, akit rövid úton beszervez, így megszületik Jay ügynök (Will Smith). A friss páros első küldetése nem más, mint a világ megmentése, ugyanis bolygónkra érkezik egy bogár, aki szoros rokonságban áll az általunk ismert ízeltlábúakkal, csupán annyi a különbség, hogy főgonoszunk pár mérettel nagyobb nálunk honos fajtársainál. Miután a szörny magára ölti Edgar-öltönyét (Vincent D'Onofrio), megkezdődik a hajsza. A bogár veszélybe sodor egy egész galaxist, hőseinknek pedig minél előbb meg kell állítania őt, hiszen máskülönben a Föld könnyen megszűnhet létezni.
Remek kikapcsolódást nyújtó filmről van szó. Ed Solomon MiB-képregények alapján írt forgatókönyve remekül egyensúlyoz a vígjáték és a sci-fi között, így tökéletes műfaji keveréket sikerül prezentálnia. Sorban érkeznek a jó poénok, amelyek elsősorban a változatosan megírt karaktereknek köszönhetők. Hőseink nem is különbözhetnének jobban egymástól. Kay a tapasztalt öreg róka, aki mindent véresen komolyan vesz, ám viselkedéséből mégis arra következtethetünk, hogy bujkál benne valamiféle humorérzék is. Rendkívül szimpatikus a figura higgadtsága, és egyenessége. Jay ellenben nagyszájú, szétszórt, és semmit sem képes kellően komolyan venni. Elképesztő, hogy mennyire jól kiegészíti egymást ez a két karakter. De természetesen az egész film egyik legemlékezetesebb figurája a csupán néhány percig jelenlévő Frank, a beszélő kutya, aki egyszerűen fergeteges. A vígjáték ellensúlyaként igazán izgalmas sci-fi sztorit is kapunk, különösen érdemes megfigyelni, mennyire ironikus, hogy egy bogár sodorja végveszélybe a Földet. Egy bogár, akinek apró rokonai közül szinte mindennap agyontaposunk néhányat. Az állandó vakuzás is remek motívum, hiszen az emberek addig boldogok, amíg nem tudnak a sok halálos veszélyről, ami fenyegeti őket.
Tommy Lee Jones betonszilárd arcjátékkal nyomja végig az egész filmet, remekül érzékelteti Kay karakterének komolyságát, ugyanakkor azt a bizonyos, bujkáló humorérzéket is ügyesen adja át. A laza énekelgetés, miközben Jay-vel fejjel lefelé száguldanak az alagútban, egyszerűen felejthetetlen. Will Smith természetesen hótlaza, jól érzi magát a szerepben. Rip Torn hidegvérűnek festi le a nagyfőnököt, Linda Fiorentino viszont kissé kilóg a gárdából, és sajnos nem pozitív értelemben.
A látvány terén rendesen odatették magukat az alkotók. A sminkes munkát annak idején Oscar-díjjal jutalmazták, és bizony, nem is alaptalanul. A maszkok egyszerűen frenetikusak. Precízen kidolgozott idegen lényekkel találkozunk, akiket bizonyos esetekben remek jelmezekkel és pazar sminkkel, máskor pedig kiváló minőségű vizuális effektekkel keltenek életre.
A finálé külön bekezdést igényel, hiszen észvesztően jól sikerült. Végre megcsodálhatjuk a gusztustalan főgonoszt Edgar-öltöny nélkül is, és az effektmesterek ezúttal is odateszik magukat, hiszen a szörny valami elképesztően jól néz ki. Természetesen a rengeteg izgalom és életveszélyes helyzet sem marad ki a végső összecsapásból, miközben Barry Sonnenfeld rendező azért arra is odafigyel, hogy még véletlenül se legyen túl komoly a jelenet atmoszférája.
Persze, hiába közeleg a világvége, a fekete ruhások főhadiszállásán mindenki halállaza - oké, hát nyilván volt már dolguk néhány hasonló esettel. Tehát nem kell a filmet véresen komolyan venni, elég ha hagyjuk, hogy magával ragadjon az izgalmas cselekmény és a remek poénvilág. 9/10.