„ Az egész nyomorult emberi komédia így örökíti tovább magát. ”
A komédia világában rendkívül stresszes lehet az alkotómunka, hiszen a film készítői gyakorlatilag a premierig még egy egészen kicsit sem lehetnek biztosak filmjük sikerében. A folyamatosan változó nézői elvárások, a növekvő igények sok-sok vígjátékot siklattak már ki. Ám ennek köszönhetően maradnak meg végül a köztudatban az igazán értékes darabok. Összességében azt is el lehet mondani, hogy a nézők jobban komálják a tartalmas vígjátékokat, amiken nagyokat nevetünk ugyan, de azért alaposan el is gondolkodunk. Ezért volt annyira jó az Erőszakik, vagy A hét pszichopata és a si-cu. Ehhez az ághoz tartozik korábbi képviselőként a Coen-gyár kapuin át 1998-ban megérkezett A nagy Lebowski is, ami azóta az egyik legtöbbre tartott, legelismertebb vígjátékká nőtte ki magát. Egyáltalán nem alaptalanul.
Jeff Lebowski, azaz A Töki ( Jeff Bridges ) Los Angeles egyik, ha nem a leglustább alakja. Munkanélküli, egész nap döglik, néha füvezik, hébe-hóba felhajt egy kis fehéroroszt, és persze orrba-szájba bowlingozik haverjaival, Walterrel ( John Goodman ) és Donnyval ( Steve Buscemi ). Él azonban a városban egy másik Jeff Lebowski is, ő a milliárdos, A Nagy Lebowski ( David Huddleston ), akinek pornós felesége adósságokba veri magát, a behajtók azonban összekeverik a két Lebowskit, így A Tökihez törnek be a pénzért. Miután kiderül a tévedés, egyikük lehugyozza hősünk szőnyegét. A Töki ezt már nem hagyja szó nélkül, kártérítésért folyamodik A Nagy Lebowskihoz. Persze, nem sokkal később már azt kívánja, bár ne tette volna, ugyanis ezt követően élete legdurvább kalandsorozatában lesz része, amelyből lehet, hogy nem kerülnek ki épen a golyói.
Teljesen egyedi, soha nem látott humorvilág jellemzi A nagy Lebowskit, amelynek fő mozgatórugója az irónia. Maga a történet még egy jófajta thrillerben is elférne, ugyanis a cselekmény elemei alapjáraton egyáltalán nem viccesek. Viszont Coenék szabályosan hülyének nézik saját magukat, és annyira komolytalanul készítik el a filmet ( együtt írták a szkriptet, Joel volt a rendező ), ami egyedülálló stílust kölcsönöz a produkciónak. Elég egy pillantást vetni Jeff Bridges zseniálisan buta arckifejezésére, vagy Walter dührohamaira, és már kész is a röhögőgörcs. Az eszelős szituációk elképesztően hangulatosak, és a film során végig ott bujkál az üzenet, az emberi butaság, ostoba jellemek generációkon át történő romboló munkája. Ezek a jelenségek tönkreteszik az emberi fajt, elpusztítják az értékeit, és az olyan jóravaló alakok, mint A Töki, azt se tudják, hová kerültek. És az, hogy Coenék ezt az igenis fontos mondanivalót egy ilyen eszement és magával ragadó komédia keretein belül fogalmazzák meg, hatalmas dicséretet érdemel.
Jeff Bridges főhőse valami hihetetlenül emberközelire sikerült. Talán nem is ez a megfelelő jelző, A Töki inkább olyan figura, amilyenek titkon mindannyian lennénk egy kicsit, még ha nem is életre szólóan, hanem csak egy rövidebb ideig. Főállású suttyó, aki önhibáján kívül kerül nagyobbnál nagyobb balhékba, és habár bassza a dolog az agyát, mégis képes mérhetetlenül laza maradni. Végre rájöttem, hogy honnan nyúlták a Kaliforgia Hank Moodyját. A másik nagy ász természetesen a mindig zseniális John Goodman, aki pályafutása legőrültebb karakterét kelti életre, a szabályosan elmebeteg Waltert. Steve Buscemi figurájának pedig olyannyira nincsen semmi értelme, hogy az már stílusos.
Nem említettem még a pazar narrációt, amelyet a bowling pályán feltűnő rejtélyes idegen vezet le, aki kicsit olyan, mintha személyében a film láttán értetlenkedő, de a dolgok mélyére idővel belelátó nézőközönséget testesítené meg.
A nagy Lebowski legnagyobb különlegessége az, hogy lenézi saját magát, elakarja velünk hitetni, hogy buta, hogy aztán csúnyán a pofánkba röhöghessen, amikor felfedi valódi, nagyon is értékes kilétét, ezzel is bemutatva a filmek egyre inkább a sznobság irányába araszoló közönségének. 8/10.
