Szép zenei aláfestéssel és lélegzetelállító látványvilággal hódít A szépség és a szörnyeteg jövőre érkező, élőszereplős feldolgozásának első teljes előzetese. A Disney rajzfilmje nagy klasszikus, így egy kis odafigyeléssel nemigen lőhetnek mellé az alkotók. A trailer alapján sikerülhet egészséges határokon belül tartani a giccsfaktort, és persze Emma Watsonnak is örül a többség.

Az ember kínozza a Föld bolygót. Nem jár rajta, hanem tapossa. Tulajdonaként tekint rá, nem pedig ajándékként. Tisztelettel teli viszonyulás helyett szolgasorba taszítja. De hát mit is lehetne várni egy olyan fajtól, ami saját magával is így bánik. Csoportokra oszlik, hogy tagjai istenek, országok és etnikumok nevében egymásnak feszülhessenek és pusztíthassanak, amíg már nem lesz mit elpusztítani. Vajon meddig lehet ezt így folytatni? 1951-ben Robert Wise elgondolkodott ezen a kérdésen, műve pedig új feldolgozást kapott 2008-ban, Scott Derrickson tolmácsolásában.

Jackie Chan fantasztikus harcművész. Olyan mozdulatokra, technikákra és mutatványokra képes, amelyeket nézve az lehet az érzésünk, hogy ez a fickó szabályosan hülyét csinál a fizikából. Szanaszét törte már magát, hiszen rendkívül ritkán él a kaszkadőrök szolgáltatta biztonság lehetőségével.

Rengeteg mozgóképben tűnt fel az elmúlt fél évszázad során. Akadtak komolyabb produkció is, de leginkább az akcióvígjáték műfajában alkotott. Filmjei szórakoztatóak és izgalmasak, némelyik már-már klasszikussá érett. Valóban, Jackie Chan nem akkora színésztehetség, hogy éles versenyben megverje a legnagyobbakat, ám a Filmakadémia helyesen döntött, amikor végre odaítélte neki az életmű-Oscart.

Íme a megható köszönőbeszéd:

Szép kis franchise bontakozott ki bő tizenöt esztendő alatt X-Men cím alatt. Három önállóan is értelmezhető, de fontos pontokon egymáshoz kapcsolódó trilógia látott eddig napvilágot. A Patrick Stewart és Ian McKellen nevével fémjelzett első hármas mellett Jamey McAvoy X-professzorával egy előzménysorozaton is túl vagyunk, jövőre pedig befejeződik Rozsomák spin-off szériája.

Ám mivel a mozirajongók és a képregényolvasók egyaránt nagyon szeretik ezt a történetfolyamot, a gyártás valószínűleg eztán sem áll le. Egy közelmúltban felröppent hír szerint a két korábbi filmben, Az ellenállás végében és az Apokalipszisben is tárgyalt Főnix-szál folytatódhat.

Az első trilógia Famke Janssen-féle Jean Grey-karakterével már alaposan kifejtették a konfliktus lényegét. A fiatal telepata nőről fokozatosan kiderül, hogy még Xavier professzorénál is nagyobb hatalom rejtőzik benne, amit nem tud megfelelően kontrollálni, így eluralkodik rajta a Főnix, énje sötét, veszélyes oldala (ami eredetileg egy idegen erőből eredeztethető). Sophie Turner elég jól feldolgozta a figurát az előző X-moziban, így biztosan lazán venné az akadályt.

Reménykedjünk benne, hogy a produkció hamarosan elkészül!

Woody Allen felett nem jár el az idő. A nyolcvanon túl is munkálkodó író-rendező hosszú évtizedek óta kirobbanthatatlanul trónol a romantikus vígjáték és a dramedy műfajok élvonalában, gyakorlatilag ő az, aki megmutatta a világnak, hogy miként kell ezt a stílust igazán hatásosan és egyedien művelni. Szatirikus felhangja és cinikus humora megunhatatlan, ráadásul Allen az amerikai filmvilág talán legszorgosabb művésze. Hiába idős már, még mindig tartja az évi egy filmes kvótáját. Dolgozik, mint a gép. Ő az a filmes, aki a rendezői székből fog a ravatalozóba menni, ám addig is nem hagyja abba. Idei alkotása is megér egy misét.

Nem mindenki bírja a bohócokat. Van, aki szimplán nem tud nevetni rajtuk, akad olyan, akit idegesítenek, de egyesek kifejezetten félnek is tőlük. Ezt a fóbiát tervezi meglovagolni Damien Leone közelgő horrorfilmje, ami az előzetes alapján legalább annyira lesz véres, mint amennyire amatőr. Szóval nagyon.

2017 egyik erőteljes mozgóképe lehet a Gyilkosság az Orient Expresszen új feldolgozása. Kenneth Branagh megbízható rendező, ráadásul nem semmi színészgárdát verbuvált maga köré. Nemrég kiderült, hogy az Oscar-díjas Penelope Cruz is részt vállal a mű esetleges sikerében. 

Branagh nem csak rendezi a filmet, hanem Hercule Poirot karakterét is életre kelti. Rajta és Cruz-on kívül láthatjuk még Johnny Depp-et, Michelle Pfeiffer-t és Daisy Ridley-t is a vonat utasai között.

Remélhetőleg hatásos, izgalmas krimi kerekedik ki a projektből!

A HBO-tól megszokhattuk, hogy saját produkcióik felé nagy igényeket támasztanak, így ezek a műsorok rendszerint magas színvonalat képviselnek. Elég, ha csak a Maffiózókra vagy a Trónok harcára gondolunk. Tény, hogy az alábbi friss előzetes egy merőben más műfajú alkotáshoz érkezett. A Beware the Slenderman ugyanis dokumentumfilm lesz, ami egy internetpánikot keltő szóbeszédet mutat be, nagy hangsúlyt fektetve a középpontjában álló rémalak figurájára, amiből egyes bűnelkövetők ihletet is merítettek. A trailer alapján a készítők adnak a hangulatra, legalábbis már ez a rövidke videó is eléggé ijesztő.

Micsoda hangulat!

Az animetörténet egyik legkultikusabb és egyben legnagyszerűbb darabja 2017-ben élőszereplős feldolgozás formájában tér vissza. Eddig óvatosan csepegtették a képkockákat, a kimért marketing alaposan feltüzelte a rajongókat. Most kiderült, hogy volt is mire stílusoskodni, hiszen a végre bemutatott első teljes előzetes elképesztően ütős produkciót vetít előre. Eszelős atmoszféra, durva akciók, mély gondolati tartalom és a talán élete alakítását nyújtó Scarlett Johansson.

Ide vele!

Igen, ez az aminek látszik. Újra albumkritika a blogon! Ahogy ígértem, változatosabbá teszem a Movie Tank repertoárját, ez pedig azt is jelenti, hogy a filmvilág mellett időnként teszek egy-egy kisebb kitekintést a populáris kultúra más területei felé. 

Ezúttal a november, 15-én, kedden a Barba Negrában nálunk koncertező Amaranthe új albumát veszem elő egy kis felülvizsgálat erejéig.

A svéd banda 2008-ban kezdte meg pályafutását, és az azóta eltelt években világszerte nagy népszerűségre tettek szert. Nem is véletlenül, hiszen az Amaranthe különleges, forradalmi banda a metal-színtéren, hiszen a korábbi próbálkozásoknál jóval hatékonyabban egyesíti magában a rock/metal világ stílusjegyeit a popzenével és az elektronikus témákkal. Ezt megerősítendő a zenekar mondanivalóját három énekes prezentálja. Tiszta női, tiszta férfi, és torzított férfi vokállal is találkozunk dalaikban, és ezek többnyire hatásosan alkotnak kerek egész tételeket.

Negyedik stúdióalbumuk, a Maximalism részben a jól megszokott vonalat igyekszik továbbvinni, de újítani, változtatni is próbál, és habár a dalok jók, mégis érződik az anyagon némi tanácstalanság. Mintha a banda válaszút elé érkezett volna: El kell dönteniük, hogy nyitnak-e a szélesebb közönség felé, avagy megmaradnak a metal-színtéren.