Na akkor pletykálkodjunk egy kicsit!

Felröppent a hír, miszerint lehetséges, hogy Obi-Wan Kenobi feltűnhet a Star Wars VIII. és IX. epizódjaiban. A karakterről köztudott tény, hogy már nincs az élők sorában, de mivel protekciós az Erőnél, még visszatérhet hologramdizájnos szellemként, ahogy azt tette az eredeti trilógia második és harmadik részében. 

Ewan McGregor, korunk egyik legsokoldalúbb és egyben leginkább alulértékelt színésze amúgy is azt nyilatkozta, hogy szívesen eljátszaná újra a karaktert.

Hófehérke, Hamupipőke, Jázmin, Ariel és Merida. Néhány név a mindenki által jól ismert Disney-hercegnők közül, akik a mára valóságos hollywoodi oligopóliummá duzzadt filmstúdió első nagy dobásai között láttak napvilágot. Olyan erős lelkületű, határozott és céltudatos női jellemek, akik rendszerint legalább annyira talpraesettek és kreatív problémamegoldók, mint történeteik férfi szereplői. Ugyanakkor kisarkított módon tökéletesnek ábrázolt külsejük és megdönthetetlen sikerszériáik tekintetében mégsem nevezhetők a nézői pozícióban helyet foglaló kislányok makulátlanul megfelelő hőseinek vagy akár példaképeinek. Ettől függetlenül olyan karakterek ők, akiknek történetei nem véletlenül érkeznek meg sorban élőszereplős változatok formájában is. Hiszen ha nem is kifogásolhatatlan vagy feltétlenül hiteles alakok, sikerült legendás figurákká válniuk. És most megérkezett csoportjuk legújabb tagja, Vaiana, akiről majd a nézősereg és az idő eldönti, hogy társaihoz hasonlóan klasszikussá válik-e.

Az Assassin's Creed marketingje nem görcsölt annyira rá a témára, mint a Zsivány Egyes csapata. Időnként láthatunk egy-egy új TV spotot, esetleg egy szépen designolt posztert, de a mennyiség nem esik át a ló túloldalára. Most egy rövidke jelenet érkezett a filmből, amely a főhős az Animusba való első belépését mutatja be.

Továbbra is fenntartásokkal kell kezelni a produkciót, hiszen az előzetesek jók, de azért nem száz százalékosan meggyőzőek, és ugye jól tudjuk, hogy általában milyenek a játékadaptációk.

Morten Tyldum filmje az előzetes anyagok alapján kiismerhetetlen science fiction, nem sejthetjük, hogy igazán minőségi lesz-e a produkció. Az emigráló emberiség és a kilencven évvel korábban ébredő páros alapötlete jól hangzik, így reméljük, a kivitelezés is izgalmas, erőteljes érzelmekkel dolgozó összképet prezentál majd.

Most egy rövid jelenet látott napvilágot, amelynek egy részét már az előzetesekben is megismerhettük. Chris Pratt randizni viszi Jennifer Lawrence-t.

Bram Stoker Drakula-története számos filmes adaptációt megélt már, ám a vámpírgróf klasszikus rémmeséje a mai napig megunhatatlan. Több remek színész is eljátszotta a horrorvilág meghatározó figuráját, így többek között Lugosi Béla, Klaus Kinski és Gary Oldman is megmutatták, hogy jól áll nekik a vérszívó fogsor. A névsorban ott virít Christopher Lee is, aki nem kevesebb, mint kilenc alkalommal bújt Drakula gróf bőrébe. Először 1958-ban, Terence Fisher újragondolt adaptációjának kedvéért.

2017 tavaszán érkezik Hugh Jackman utolsó elállatiasodása és ezzel ha akarjuk, ha nem, lezárul egy közel húsz éve tartó korszak a modern képregényfilm világában. Az előzetes alapján van okunk a várakozásra, hiszen a marketingesek erőteljes posztapokaliptikus szuperhősdrámát helyeztek kilátásba. Csak nehogy csalódnunk kelljen!

A produkcióba vetett bizalmunk további növelése érdekében most néhány fasza fotó érkezett.

Wes Anderson korunk egyik legegyedibb stílusvilággal dolgozó filmrendezője. Díszleteit, színészvezetését és elmésen komikus szituációit lehetetlen félreismerni.

És talán pont különleges tehetsége miatt nem pont tőle vártuk volna, hogy reklámfilmet készít a kapitalista karácsony nevében. Ám mégis megtette, ennek pedig örüljünk, mert Adrien Brody főszereplésével olyan hangulatos ünnepi kisfilm született, hogy miután megnézted, azonnal rohannál is a H&M közeli helytartóságába.

A filmet a 14. Anilogue Fesztiválon láttam.

A valós pillanat rögzítésében rejlő emberi vágyakozás megvalósításaként először az állókép, a fotóművészet jelent meg. Ám egy idő után ez már nem volt elég, így néhány lelkes tehetség a tizenkilencedik század végén mozgásba lendítette a korábban merev kockákat, hogy ezáltal megszülethessen a film csodája. A fotó és a mozgókép alkotói világa rendkívül hasonló, hiszen mindkettő a fizikai valóság terében lezajló események újraértelmezéséről, a látottak egyedi köntösben való elmeséléséről szól. Az animáció esetében a fizikai tér fogalma többértelművé válik, hiszen rajzfilm esetében a papír és a ceruza képezi a nyers kontextust, míg komputertechnológia használatakor a CGI bűvésztrükkjei. A stop-motion azonban mindig is kilógott kissé a sorból. Itt a fizikai tér nem változik, a figurák kézzel fogható minőségben megszületnek, ahogy a különböző helyszínrajzok is, a kész mű pedig állóképek sorozataként áll végül össze. Ilyen szempontból talán ez az a filmes műfaj, ami a leggyakrabban eszünkbe juttathatja a fotózást, és amely képviseletében újra és újra nagyszerű alkotások születnek, ahogy ezt idén az Életem Cukkiniként is bizonyítja.

Az HBO vadonatúj produkciója megjelenése után szinte azonnal a legnépszerűbb televíziós sorozatok közé lépett elő. A néhány nap alatt kialakult, elkötelezett rajongótábor bősz találgatásba, lelkes tippelgetésbe kezdett a cselekmény fordulatait és karaktereit illetően.

És bizony már le is pörgött az első évad, a héten bemutatják a zárórészt, amely után előreláthatólag két évet kell majd várnunk a folytatásra.

Nekem még be kell hoznom magamat az eddigi epizódokkal, így nem néztem meg a trailert, de akinek már megvolt a korábbi kilences, éhségcsillapítónak használhatja.

Mire megérkezik a Zsivány Egyes, pont csömörünk lesz már a sok-sok elcsepegtetett TV spottól. Az mondjuk jó, hogy mindegyik anyagba belecsempésznek a marketingesek egy-egy eddig nem látott képkockát, de persze lehetne vitatkozni azon, hogy mennyi részletet akarunk előre tudni.

Mindenesetre a csokit az kapja, aki még kicsit sem unja a spotözönt.