Movie Tank

Büdösebb, mocskosabb és sokkal rosszabb - Tapló télapó 2. (2016)

2016. november 23. - Sparrow

Billy Bob Thornton nagyszerű, sokrétű színésztehetség. Pályafutása során számos karaktertípusban kipróbálta magát. Volt a Föld megmentéséért küzdő NASA-s vezető az Armageddonban, akciózott a Sasszemben, író-rendezőként is saját projektjében, a Pengeélen című alkotásban nagyot alakított értelmileg visszamaradott főhőse bőrében, de volt ő már fociedző a péntek esti reflektorok fényében, na meg nem utolsósorban pszichopata sorozatgyilkos a Fargo szériában. Ezek között megbújó, egyik legemlékezetesebb alakítása a Tapló télapó című, rendhagyó karácsonyi mozi főszerepe volt 2003-ban. Az évtized egyik legemlékezetesebb fekete vígjátékában szinte minden klappolt. Humor, kreatív trágárság, jól megírt karakterek, hangulat és erős mondanivaló. Ezért is örülhettünk a tizenhárom évet késő folytatásnak, ami azonban csúnyán mellément, óriási csalódást okozva. 

badsanta_1.jpg

Willie Soke (Billy Bob Thornton) még mindig valóságos csődtömeg, élete egy kibaszott hosszú, pofátlanul morbid vicc. Akkora gyökér, hogy még az öngyilkosságot sem tudja hatékonyan kivitelezni. Épp a csillárról lóg lefelé, amikor csomagot kap régi bűntársától, a kis növésű Marcustól (Tony Cox). A csapat újra összeáll, hogy kiraboljon egy gyermekeket segítő, adománygyűjtő alapítványt, amelynek vezetője amúgy is elsikkasztaná a befolyt pénz nagy részét. Willie-nek amúgy nem sok kedve van a  dologhoz, de anyagilag épp megszorult, így vállalja a melót, bár ezt azonnal megbánja, amikor kiderül, hogy az akció értelmi szerzője saját anyja, a még nála is bunkóbb és tiszteletlenebb Sunny (Kathy Bates).

Willie azóta is vedel. Tudja jól, hogy az élete így semmit sem ér, de ez nem igazán érdekli. Alkalmi melókból tartja fenn magát és pornóra rejszol, persze csak abban az esetben ha épp nem kell hánynia a temérdek mennyiségű bevitt alkoholtól. A világ lemondott róla, ahogy ő is lemondott saját magáról. Ez a tragikus karakterrajz adta az első rész erejét és egyben kiforgatott, morbid báját, és ez az az energia, ami a folytatást nyitó jelenetek alatt hallható narrációból szintén kicseng. Olyan érzésünk van, mint amikor egy minőségi második részt nézünk. Azt mondjuk: "Igen! Visszatért! De jó újra látni, ráadásul egy egészen új kalandban!"

Ráadásul, még ha pocsékul megírt és még rosszabbul megrendezett belépővel is, de feltűnik a színen a főhős anyja. Lehetőségünk nyílik megismerni egy szegletet Willie múltjából, ami azért fontos, mert tudjuk, hogy így esetleg választ kaphatunk a tapló piagép félresiklott életének mikéntjére. Sunny gyors ecsetvonásokkal felfirkált jellemrajza hamar helyre is teszi a dolgokat, hogy ezáltal máris egyértelművé váljon a tény, miszerint a tragikomikus főhős mögött meghúzódó gyermekkori traumák szériája generálta azt a senkiházi naplopót, akin tizenhárom évvel ezelőtt olyan jókat nevettünk.

Ezek lennének a pozitívumok. A leírtakból esetlegesen úgy tűnhet, mintha a felvázoltak számottevő értékei volnának a produkciónak, ám itt leszögezném, hogy ez tévedés, vagy inkább részemről enyhén aljas félrevezetés, mert eme forgatókönyvi élelmességek bizony a játékidő első tíz percére koncentrálódnak, hogy aztán fokozatosan elhaljanak a funkciótlan káromkodások zajának tengerében.

badsanta2.jpg

Az teljesen jó, hogy folytatás lévén végre valamit megismerünk a főhős múltjából is, viszont ha a sablonosságtól el is tekintünk, akkor is megemlíthetjük a múltba révedés problémáját. Willie gyerekkora szar volt. Értjük. Ám a film lecsupaszítva nem több, mint eme tény unalmas párbeszédes jeleneteken keresztül történő feszegetése, miközben a kronológia aktualitása jóformán teljesen jelentőségét veszti. Formálódik ugyan valamiféle bűnügyi szál és feltűnik egy vonzó női karakter is, ám ezek a vonulatok abszolút jelentéktelenségbe burkolóznak, miközben az alkotók foggal-körömmel azon igyekeznek, hogy hatékonnyá tegyék az anya-fia dramedy-t. Mindent megtesznek, sikertelenül.

Az első film nagy erőssége volt, hogy a karácsonyi hangulatot, valamint a kapitalizmusba ágyazott, anyagias és eltúlzottan szentimentális boldogságkultuszt hatékonyan és merészen forgatta ki önmagából. Mark Waters rendező megpróbálta újrázni ezt a különleges atmoszférát. Törekvései azonban végül csúfos kudarcba fulladnak, hiszen hiába környékezik a töméntelen bunkóságot karácsonyfák, utcai díszek és ünnepi dalok, a karikaturisztikus jelleg nem tud érvényesülni. Nincs meg az a kémia a rendező és a történet között, mint az első részben. Terry Zwigoff, az eredeti produkció direktora spontán öngyullad majd, amikor meglátja, mit műveltek remek alkotása nyomán. Hiszen nem csupán hangulatában, hanem komplett összképében is olyan a Tapló télapó 2., mint az első felvonás lélektelen, műanyagszagú változata, ami valahogy előkerült a vágószoba szennyeséből és most poénból bemutatják. A fináléban akad egy dalbetétes jelenet, ami szinte csodaszámba menő módon ékes kivételt képez és megidézi az eredeti mű érzelemvilágát, de az összképet megmenteni már egyáltalán nem tudja.    

Életunt, nihilista szövegek, pofátlan trágárság és rengeteg felfokozott szexuális perverzió. Stílusosan, mögöttes tartalommal előadva. Ezen röhögtünk 2003-ban, és a folytatás készítői ezt az erőt próbálják feltámasztani azzal, hogy a karakterek szájába most még rondább szavakat és még mocskosabb sértéseket erőltetnek. Mindez azonban mérhetetlenül nevetségessé és gyakorta kínossá válik. A poénok tíz százaléka tényleg vicces, de a humor nagy része túlzásokból vagy rosszabb esetben mérhetetlen ízléstelenségből épül fel. Komolyan, ebben a filmben még a hullagyalázásból is viccet csinálnak... Egyszerűen sok. Aki ilyesmire vágyik, hívja fel legelvetemültebb haverjait, hozzon össze egy sörözést és lehet nyomatni a prosztó vicceket. Ez még talán olcsóbb is a mozijegynél.

badsanta3.jpg

Az a helyzet, hogy legyen akármilyen rossz ez a produkció, Billy Bob Thorntonnak még ebben a pocsék történetben is jól áll a suttyóság. Egyszerűen élvezi a fickó, hogy elengedheti magát és szórhatja a fuck-ot úgy, ahogy nem szégyelli. Ő tényleg hozza az első rész színvonalát, de szigorúan csak ő, egyedül. Mert Tony Cox feledhető, és tény, hogy Kathy Bates sose volt túlságosan felkapott színésznő vagy igazán nagy sztár, így kénytelen időnként részt venni gyengébb produkciókban is, de azért egy ilyen, karakternek bélyegzett rakás szemetet nem szabadott volna elvállalnia. Nagyon rosszul fog mutatni az Oscar-díjas filmográfiában. Továbbá nem lennék meglepődve, ha nemsokára a könyvesboltok polcaira kerülne Christina Hendricks Nagyot alakítottam a Mad Men-ben, hogy aztán Billy Bob Thornton seggbe kúrjon egy sikátorban című, szégyenkező hangvételű életrajzi kötete. Komolyan tudnak olyan gázsit ajánlani, amiért egy tehetséges és már úgy-ahogy hírnévvel is rendelkező színésznő idáig alacsonyodik? Félreértés ne essék, nem a szexjelenetekkel van a baj, hanem azzal a nőiességet ledegradáló tálalással, amelynek keretein belül Hendricks szétteszi a lábait.

A Tapló télapó 2. nagyon rossz film. Az első rész igazi kiválóság a fekete komédia műfaján belül, hiszen szabad szájú, életellenes tartalmi töltetét hitelesen és hatásosan, a felcsillanó remény közreműködésével mutatta be. A második felvonásra ez a varázs elszáll és csak gecik meg bazmegek maradnak a helyén. És ez nem jó. Hanem egyenesen szomorú. 3/10

 

Ha tetszett a poszt, like-old a blog Facebook-oldalát! Köszönöm!

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr3111990576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kommentes nikk 2016.11.24. 10:08:03

Érdeklődnék, hogy a szerző nőnemű-e, mert már az elejétől gyanús volt, de a végén ennél "Félreértés ne essék, nem a szexjelenetekkel van a baj, hanem azzal a nőiességet ledegradáló tálalással, amelynek keretein belül Hendricks szétteszi a lábait." már biztosra vettem. Ha nem nő, akkor viszont baj van, kacsintó szmájli. Plusz nem kenyerem a nyelvtannáciskodás, de a ledegradálni az olyan, mint a baconszalonna, ezt azért már ne, ha nyilvánosan posztol valaki.
süti beállítások módosítása