Egyik kedvenc filmrendezőm, Martin Scorsese, már hetven fölött jár, ám leélt évtizedei nem voltak hiábavalók. Az elmúlt negyven esztendő során Scorsese ontotta magából a nagy hatású mesterműveket, és műfajok egész skáláját végigzongorázva ragadta magával a nagyérdeműt újra és újra. Már jó ideje tervezek toplistát írni a Mester életműve alapján, és habár a nagy karrier még közel sem tekinthető befejezettnek, úgy határoztam, hogy nem is várom meg a végét, legfeljebb majd később frissítem a rangsort az esetleges új címekkel.

10. A tégla (2006)

Miután az Akadémia észrevette magát, gyorsan hozzávágott Scorsese-hez egy Oscar-díjat, hiszen hirtelen leesett nekik, hogy ez az ember évtizedeken át sorozta a mozikat remekeivel, ám mégsem méltatták soha aranyszoborra. Mielőtt beállt volna a rangos elismerés nélkül távozó rendezők sorába Fellini, Hitchcock, és Bergman mellé, A tégla behúzta a rendezői Oscart. Így lett a Mester legtúlértékeltebb filmje, ám ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó ez a fekete humorral átszőtt, beépített bűnözőket és rendőröket egymásnak eresztő gengszterfilm. Stílusos, pörgős, magával ragadó, ráadásul zseniális színészgárda tolmácsolja a narratívát.

9. Lidérces órák (1985)

Scorsese a karakterdrámát és az erőteljes társadalomkritikát keveri megindítóan hatásos módon ebben az enyhén szürreális, éjszakai kalandban. A főhőst dinamikus tálalásban kíséri végig a sötétedés után teljesen más arcát mutató utcákon, miközben masszív hangulatot teremt, és megrendítő sorstragédiákról rántja le a leplet. Méltatlanul keveset emlegetett alkotás. Itt bővebben.

8. Nagymenők (1990)

Martin Scorsese kapcsán a legtöbben elsősorban a rendezőzseni gengszterfilmjeire asszociálnak, és ez nem is baj, hiszen maximálisan indokolt. A Nagymenőkben Scorsese pályafutása első felének nagy kedvencével, Robert De Niro-val forgatott, mellé pedig behozta a sátánian röhögő Ray Liottát, és a brutális karaktert mutató Joe Pesci-t. Az igaz történeten alapuló alkotás a maffia szorításában eltöltött évtizedekről szól, egy ember életének lassú összeomlásáról, a bűn világának kontextusában bekövetkező, teljes csődről. Erőteljes, zsigeri, és emberközeli.

7. A holtak útja (1999)

Minden bizonnyal ez Martin Scorsese legalulértékeltebb filmje, pedig bőven lenne okunk arra, hogy sokat beszéljünk róla. A Nicolas Cage főszereplésével készült produkció szürreális hangulatának megkomponálása mesteri, az áldozatait szedő város sötét utcáiban játszódó történet pedig lélektani szenvedéstől terhes lelkek kálváriáját mutatja be, mentőautók szirénáinak gyilkos vijjogásától sújtva. Itt bővebben.

6. Casino (1995)

Ismét egy gengszterfilm, méghozzá a műfaj történetének egyik legemlékezetesebb darabja. Scorsese háromórás históriája a szerencsejáték biznisze köröl formálódó szervezett bűnözésre fókuszál, cselekményvezetését pedig a narráció fővonalában bonyolítja le. A két főszereplő a játékidő elejétől a végéig kommentálja a látottakat, nem csupán körítő, vagy keretet adó elemről van szó, és ettől válik ez az alkotás igazán egyedivé, főleg, hogy a direktor remekül használja. A főszerepekben De Niro és Joe Pesci parádéznak emlékezeteset.

5. Krisztus utolsó megkísértése (1988)

Ez az a film, ami talán a leginkább kilóg a nagy életműből, na persze nem minősége, hanem témája okán. Scorsese pályája változatosságát erősítette meg nagyban ezzel a Jézus-filmmel, amelyben, nyilván nem véletlenül, olyan színész játssza a címszerepet, aki nem igazán hasonlít arra, akit fejünkben a Megváltóként elképzelünk. Willem Dafoe maximálisan meghálálja a belé fektetett bizalmat, hiszen rendezője vezénylete alatt óriásit alakít ebben a monumentális, kereszténypukkasztó, hatásos mesterműben, ami könyörtelen ítéletet mond az emberiség felett, ám mégis meghagyja a remény csíráját. Itt bővebben.

4. A komédia királya (1982)

Robert De Niro-val nem csak véresen komoly alkotások születtek a Scorsese-életmű gyarapodására. A komédia királya könnyed hangvételű vígjáték, ám tartalom szempontjából egyáltalán nem fordul lazaságba. Fókuszba az álmodozás kerül, ahogy Rupert Pupkin, a lelkes komikus igyekszik karriert csinálni magának a showbiznisz kegyetlen sodrásában. Szórakoztató jelenetkoreográfiák és harsány nevetések közepette bontakozik ki a sorstragédia, ami mégis pozitív hangulatba hoz minket. Hiszen Rupert meglépi azt, amire oly sokan nem vagyunk képesek. Király lesz egy éjszakára, ahelyett, hogy vesztes maradna egy egész életen át. Itt bővebben.

3. Viharsziget (2010)

Valószínűleg a modern thriller iránti nagy szeretetem az oka annak, hogy Scorsese még egészen frissnek mondható feszültségbombája egy egészen kicsivel, de beelőzte A komédia királyát. A Leonardo DiCaprio főszereplésével készült, sötét hangulatú mestermű elejétől a végéig fogva tartja a nézőt, miközben mesterien megírt cselekményvezetése során valóságos pokolba taszítja főhősét. Scorsese még egy műfajban letette a névjegyét, csak a rend kedvéért, és mi ezt nem fogjuk neki elfelejteni. Hanem jó sokszor megköszönjük.

2. Taxisofőr (1976)

A '70-es évek egyik, ha nem a legfontosabb filmalkotása, a drámák terén mindenképpen trónol (összességében nézve azért volt akkor Texasi láncfűrészes, Star Wars, meg Alien is, szóval nem olyan egyszerű a dolog). Scorsese a huszadik század második felének a huszonegyedik században is ugyanúgy aktuális társadalomkritikai elemzését nyújtja nekünk maró őszinteséggel tálalva. Fókuszban a lassacskán eszét vesztő vietnami veterán, aki csak annyit kér, hogy jöjjön végre egy igazi nagy eső, és mossa el ezt a sok mocskot az utcákról. Itt bővebben.

1. A Wall Street farkasa (2013)

Martin Scorsese kevés vígjátékot csinált az évtizedek során, de amikor eme műfaj mellett döntött, beleadott apait-anyait. Talán ő az egyetlen olyan filmrendező, aki egy ennyire termékeny, minőségi pályafutás vége felé képes volt megalkotni élete fő művét. Jordan Belfort háromórás históriája a tőzsdei csalás mocskában sodró lendületű, veszettül szórakoztató, és egyetlen másodpercig sem unalmas. Leonardo DiCaprio óriási a főszerepben, de Margot Robbie és Jonah Hill is nagyot alakítanak. A Wall Street farkasa intelligens, kreatív komédia, telepakolva fetrengve röhögős, zsigeri humorbombákkal. Itt bővebben.

Csak épphogy csúsztak le a listáról:

Dühöngő bika: Tudom jól, hogy a legtöbbeknél ez top3-as, meg alfa, meg omega, meg miegymás, és szerintem is jó film, ám ugyanakkor nagyon túlértékeltnek is tartom. Scorsese rendezése remek, a színészi alakítások úgyszintén kifogásolhatatlanok. Viszont a történet karaktereit túlságosan ellenszenvesnek, az atmoszférát pedig nagyon laposnak találtam.

Aljas utcák: Nagyon fájt a szívem, de kénytelen voltam lehagyni a listáról a Mester első komolyabb remekét. Mindenképpen kötelező néznivaló, erőteljes gengszterfilm, remek színészi alakításokkal, köztük egy mai szemmel már szinte hihetetlenül fiatal Robert De Niróval. Nem volt elég a top10-hez, de mégis kihagyhatatlan.

Cape Fear - A rettegés foka: Dinamikus, kreatívan megrendezett remake, megint csak a nagyszerű De Niróval a főszerepben, ám az igazi krémtől azért távolabb van.

A leleményes Hugo: Hangulatos, megindító tiszteletadás a filmművészet, és azon belül Georges Méliés előtt, de szintén nem a rendező élvonalát képviseli. Ettől függetlenül én nagyon szeretem ezt a filmet.