Movie Tank

A Hangya (2015)

2015. július 20. - Sparrow

Csak sikerült felépíteni azt, amire világszerte vártak a képregényrajongók tömegei, és a Marvel filmes univerzuma ma már azok számára is kézenfekvő, kedvelt jelenség, akik a mozin kívül korábban nem igazán találkoztak ezekkel a hősökkel és gonosztevőkkel. A fázisokra bontott világépítés második felvonásának végéhez érkeztünk, ezúttal egy vadonatúj karakter, Scott Lang, azaz a Hangya teszi tiszteletét. Elég nagy késésről beszélhetünk, ha azt vesszük, hogy Stan Lee első Avengers-képregényében már alapítótagként szerepelt ez a szuperhős. Nagy felháborodást váltott ki, amikor Edgar Wright elhagyta a produkció fedélzetét, ám érdekes módon pont az úriember kézjegyét elvileg továbbra is magán viselő forgatókönyv az, ami sántít az összképben, míg Peyton Reed rendezésére nem igazán lehet panaszunk.

antman_1.jpg

Dr. Hank Pym (Michael Douglas) évtizedekkel ezelőtt kifejlesztett egy olyan képletet, ami segítségével élő szervezeteket lehet káros mellékhatás nélkül rovarméretűre zsugorítani. Amikor a tudós rájött, hogy mekkora veszélyt jelentene a fejlesztés, amennyiben kutatásai rossz kezekbe kerülnek, minden fontos információt elrejtett, és elhintette, hogy a hangyaember csupán egyszerű mese, amivel a szovjetekre akarták a  frászt hozni. Azonban Pym cégének újdonsült, nagyravágyó vezetője (Corey Stoll) rájön a titok nyitjára és kifejleszt egy mikroszkopikus hadi páncélt. Hank és lánya, Hope (Evangeline Lilly) elhatározzák, hogy meggátolják a veszélyes fegyver forgalomba kerülését, ám ehhez szükség van valakire, akinek van gyakorlata a rablásban, és akiért nem kár. A választás a frissen szabadult, Robin Hood stílusú tolvajra, Scott Lang-re (Paul Rudd) esik.

A bevezetőhöz visszatérve tehát az a leszögezendő igazság, hogy eléggé középszerű forgatókönyvről beszélhetünk A Hangya kapcsán. A dramaturgia annyira konzervatív módon képregényes, hogy az a huszonegyedik századi néző számára már inkább gagyi. Nem arról van szó, hogy a történet rossz lenne, hanem arról, hogy az elmúlt tizenöt esztendő képregényfilmjei után ez a faék egyszerűségű, klisés sztori már nem elég. Felhozhatnám A sötét lovag szériát vagy a Watchmen-t is, de bőven elég, ha maradunk szigorúan a Marvel-nél és visszaemlékezünk A tél katonájára, az Ultron korára, vagy A galaxis őrzőire. A Hangya csak azzal bizonyítja, hogy előrébb tart ezeknél, hogy szó szerint kimondott információkkal és egy kis meglepetéssel tudatja, hogy az előző Bosszúállók-mozi után járunk időben. Poénok kellenek, ez nem is vitás, viszont számomra csalódást okozott, hogy a fővonal egyértelműen a vígjáték vonalára lett felfűzve, ráadásul a számos valóban humoros jelenet mellé azért becsúsztak túl idióta, vagy egyenesen gyerekfilmszerű megmozdulások is. Egy-két komolyabb, súlyosabb jelenet mutatja, hogy milyennek kéne lennie az összkép egészének, amennyiben az alkotók igazán robbantani akarnának.

antman2.jpg

A karakterek borzasztóan egydimenziósak. Megkapjuk a zseniális tudóst, az őrült tudóst, a határozottnak látszó, de belül szomorú, apját keresztnevén szólító jó nőt, a bűntudattal küszködő, viccelődő jófiút, és a nagy dumás, inkább irritáló, mint szórakoztató havert a sittről. Ennek megfelelően a színészi játékok is átlagosak. Nem rosszak, de egy tűrhető alapszintnél többre a gárda egyik tagja sem képes. Evangeline Lilly kifejezetten erőtlen, és Michael Douglas sem nevezhető igazán emlékezetesnek. Paul Rudd hozza a kötelezőt, csalódást semmiképpen sem okoz, és Corey Stoll is korrekt főgonoszként.

A romkomokon és televíziós produkciókon edződött Peyton Reed kockázatos választás volt a rendezői posztra, ám a végeredményt elnézve pont az ő teljesítménye az, amibe tényleg nem lehet belekötni, sőt, bőven van okunk ámulni és bámulni rajta. A karmester jelenetkoreográfiái ugyanis többnyire elképesztően profin, precízen, és változatosan állnak össze elragadó egészek sorozatává. Nyilvánvalóan az elképesztően jól mutató CGI is kellett a sikerhez. Scott összezsugorodott kalandjai és akciói hihetetlenül jól néznek ki, továbbá viszonylag kevés a kamerarángatás és az összevissza vágás.

A Hangya tehát nem rossz film, elképesztő látványa miatt mindenképpen érdemes moziban megnézni, ám fontos megjegyezni, hogy a második fázis többi Marvel adaptációjához képest alaposan elmarad. 7/10.

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr37641610

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása