Az egyén számára gyakran elképzelhetetlen, hogy nem ő a világ közepe. Hogy a történések, a környezet elemei, és a körülötte mozgó személyek nem körülötte forognak. Úgy gondolja, mindenki állandóan őt figyeli, méregeti, és őróla formál véleményt. Mintha a többiek számára nem létezne semmi egyéb a világon, csak és kizárólag ő. Ha nem is mindig, de legalábbis időnként mindannyian beleesünk abba a hibába, hogy így gondolkodunk. Nem kizárt, hogy valamiféle életrevalósági szintet mérhetünk azáltal, hogy megfigyeljük magunkon, milyen gyakran elemezzük ilyen módon a környezetünket. Semmiképpen sem előnyös, ha minden kétséget kizáróan úgy gondoljuk, hogy mások számára is körülöttünk forog a világ. Nem jó, hogyha ravasz rókának tartjuk magunkat, miközben nem vagyunk többek egy kétbalkezes majomnál.

Róka úr egykor szárnyastolvaj volt. Kijátszotta a farmereket, és magáévá tette csirkéiket. Szerelme hatására azonban letért erről a veszélyes ösvényről, családot alapított, és újságíróként kezdett dolgozni. Miután észleli, hogy rendesen benne jár már a korban, ám családja mégis szegényes körülmények között él, hirtelen elhatározásra jut. Társával, az enyhén kómás Kómával karöltve kifosztják a környék három legrettegettebb gazdájának raktárait. Ezzel főhősünk megtölti otthona éléskamráját, ám az emberek nem hagyják annyiban, hajtóvadászatot indítanak a ravasz róka után.

Az még önmagában nem nagy dolog, hogy az állatok mindennapjait az emberi élet rendszerének megfelelően mutatja be a film, úgy viszont már érdekesebb a dolog, hogy mindeközben a szó szoros értelemben vett, valódi emberek is jelen vannak a történetben. Ezáltal megjelenik a műben az emberek és az állatok (vagy tágabban a természet) közötti kölcsönös tisztelet, pontosabban annak hiánya. A rókák számára igazából nem is számít bűnnek lopni az emberektől, ahogy az emberek számára sem kihágás például az állatok levadászása. A fantasztikus Róka úr elismeri, hogy rohadtul bosszantó lehet, amikor az éléskamrát kifosztja valamilyen állat, ugyanakkor elítélendőnek tartja a mindent felemésztő, pusztító bosszúhadjáratot, amit a farmerek indítanak a főhős ellen. Ilyen szempontból egybeolvadva érvényesül egy nagyon is hétköznapi jelenség, és egy komolyabb, spirituális mondanivaló az ember és az állat egymás mellett éléséről, és ez eléggé egyedi, kissé talán szürreálisnak is nevezhető ízt ad a produkciónak.

Megjelennek a különböző emberi kapcsolatok, amelyek azért igazán érdekesek, mert az állatszereplőkön keresztül kerülnek bemutatásra. Az emberek jelen vannak, ám inkább a világot, a környezetet jelképezik, a mélyebb személyiségrajzokba a rókákon, a borzokon, és az egyéb állatokon keresztül mélyül el a forgatókönyv. Miközben megismerjük a különböző személyiségeket, és az ő kisebb-nagyobb mértékben jelentős konfliktusaikat, az önfejűség főszólama adja tiszteletét, és értelemszerűen válik a történet legfontosabb témájává. Róka úr képében láthatjuk a makacsságot, a konokságot, ami veszélybe sodorja a főhős széles környezetében élőket. A film azt mondja, hogy ne állandóan a saját fejünk után menjünk, hanem vegyük észre az összetartás és az összetartozás fontosságát, és vegyük tudomásul azt, hogy tetteink kihatással vannak mások életére. Végső konklúzióként mindössze annyit tanácsol a produkció, hogy ne akarjuk megváltani a világot, inkább örüljünk annak, ami van. Örüljünk annak, hogy élünk, mert ebben a világban már ez is épp elég jelentős kincs.

Wes Anderson rendezése kreatív meglátásokban gazdag. A direktor minden jelenetet maximális átgondoltsággal komponál meg, miközben érezhetően szem előtt tartja a változatosságot és a gördülékenységet egyaránt. Ennek megfelelően a produkció üteme gyakorlatilag egyetlen pillanatra sem ül le, a cselekmény pörgős áramlás keretein belül zajlik, miközben jelen van egy visszafogott, egészen kicsit ironikusnak is mondható humorvilág. A rövid játékidő is segíti a magával ragadó tempó kialakítását. A gyönyörű, és kiválóan alkalmazott stop motion animáció hihetetlenül egyedi kisugárzást kölcsönöz a produkciónak, a jelenetek élettel és energiával töltődnek fel. A figurák kidolgozása egészen lenyűgöző, mindenkit megismerünk valamennyire egyszerűen csak a külső adottságokból, amelyek egyértelműen a lehető legtudatosabb tervezői munkára vallanak. A színvilág nem zongorázik végig széles skálát, ám a főleg a barna, a fekete, és a sötétkék árnyalataiból összeálló egész szép burkolatot ad a stop motion számára.

A fantasztikus Róka úr szórakoztató, egyedi, és nézői szándék szerint elgondolkodtató animációs film, amit nem érdemes kihagyni az életünkből. 8,5/10.