Fabricius Gábor filmjét a Magyar Filmhéten láthatta a hazai közönség. A mindössze 12 perces kisjátékfilm Torontóba is meghívást kapott. A központi motívum a kilakoltatás, és egy ember, aki rákényszerül, hogy olyan dolgokat tegyen, amelyek ellentmondanak saját értékrendjének, és világszemléletének.

Tibi (Szőke Tibor) sok pénzzel tartozik. Annyival, amennyit nem tud megadni, így inkább melót vállal, ami azonban nem neki való. Aktív szerepet kell vállalnia egy kilakoltatásban. Ez a férfi a lehető legrosszabb helyen van. A játékidő mindössze 12 perc, így csak sugallatok alapján érthetjük meg a karakter lényegét. Egy eltévelyedett, önmagában és a világban egyaránt csalódott fiatalemberről van szó, akinek nap nap után szembesülnie kell a lelketlen, szürke világgal. Apropó szürke! A fényképezés egészen zseniális! A kiváló operatőri munkának köszönhetően egy szinte túlviláginak ható, fakó színvilágban megelevenedő, gonosz Budapestet láthatunk manifesztálódni a mű során. A távolról ragyogó Nap halvány, depresszív fénye megcsillan a porlepte ablaküvegeken, miközben a kigyúrt, kopasz, ijesztő kisugárzású férfiak kegyetlenül elveszik a szerencsétlenektől az otthonukat. Elkeserítő, fájdalmas magyar valóság kel életre ebben a 12 percben, és a Sintér által közvetített képet könnyűszerrel képesek vagyunk leképezni az egész világra. Mert az egész világ igazságtalan és szürke.

Szőke Tibor nagyon szépen helytáll a főszerepben, kifejezetten hitelesen kelti életre a zord külső mögött rejtőző, kiábrándult férfit. Rajta kívül még Rába Rolanddal és Petrik Andreával találkozhatunk a filmben, előbbit nemrég az Isteni műszakban láthattuk, utóbbi pedig az Utóéletben alakított igazán szépen. Meg kell még említeni Révész Istvánt is, aki a maga néhány másodpercében igazán szívfacsaró produktumot prezentál.

A kilakoltatás-jelenet szívbemarkolóan nyers, durva, erőszakos. Elmondható, hogy az összkép lehetne kiforrottabb, kreatívabb, változatosabb is, de összességében azért nincsen sok okunk a panaszkodásra, hiszen a rendező kétségtelenül eléri a kívánt hatást. Kiránt minket biztonságérzetünkből, felzaklat, és gyomron vág. Erőteljes, és nagyon életszagú műről van szó, ami olyan élethelyzetekről mesél, amelyek sokunk esetében csupán a rémálmokban jelennek meg. Vannak viszont olyanok, nem is kevesen, akiknek ez a szívtelen, szürke magyar valóság.

Kevés a 12 perc egy ennyire összetett, és ilyen sok lehetőséget magában rejtő téma kivesézéséhez, ám Fabricius Gábornak sikerült úgy összeállítania alkotását, hogy az összkép tolmácsolni tudja a lényeget, és képes legyen megragadni a néző lelki világát. 8/10.