Nagy lókötő ám ez a Luc Besson! Már nem most volt, hogy a a világ egyik legjobb rendezőjeként tartották számon a francia úriembert. A nagy kékséggel kezdte a tündöklést, majd a Léon, a profival filmtörténelmet csinált. Utolsó erőteljesebb rendezése Az ötödik elem volt, de az is már tizenhét éves. Mindenki leírta őt, dirigálásait fércműveknek kiáltották ki, halálhírét keltették a nagy zseninek. És amikor már épp kezdtünk róla megfeledkezni, amikor már épp kezdtük semmibe venni, amikor már épp kezdtük kinevetni... akkor ő, visszaröhögött.

Mert Besson 2014-ben olyat csinált, amitől a füled is kettéáll! Nézd meg a Lucyt, mert ilyet biztos nagyon valószínű, hogy még soha ezelőtt nem láttál.

És a sohát úgy értsd, hogy rohadtulkurvára soha.

A stílusosan vezetéknév nélkül élő Lucy (Scarlett Johansson) nagy gebaszba kerül újdonsült pasijának köszönhetően. A férfi ráveszi, hogy vigyen be egy csomagot egy bizonyos Mr. Jangnak (Min-sik Choi) egy hotelbe. Lucy érzi, hogy benne van a pakliban a kínos végkifejlet, ebből kifolyólag fél is rendesen. Van is oka rá, hiszen hamarosan koreai gengszterek között találja magát, egy vadonatúj, minden korábbinál brutálisabb droggal az alhasában. Egyik fogva tartójának elborul az agya, és jó párszor hasba bikázza a lányt, ennek köszönhetően kiszakad a cucc zacsija, és a kék szemek felszívódnak Lucy szervezetében, aki ennek köszönhetően fokozatosan megtanulja agya kapacitásának egyre nagyobb százalékát használni. 100-ig nincs megállás...

Ennek a filmnek betegesen király hangulata, és brutális tempójú sodrása van. A forgatás nyilván úgy nézett ki, hogy Besson a stáb minden tagját végigkínálta a drogvilágban fellelhető legelőkelőbb, legütősebb cuccal, majd leült a direktori székbe, bedobott ő is egy-két löketet, majd várta, hogy mi sül ki a dologból. Az eredmény az évtized agymenése! Elképesztő, hogy Besson milyen megrázó hirtelenséggel rántja be a nézőt. Nem szarozik, már a legelső jelenettel belecsap a lecsóba, és a történet első harmadát elmésen kiválogatott illusztrációkkal színesítve meséli el. A cselekmény alakulását szimbolizáló bevágások zseniálisak. Kedvencem az egérfogó körül szimatoló rágcsáló, de a prédára leső, majd arra lecsapó gepárdok jelenléte is kimeríti a telitalálat fogalmát. Aztán ahogy hallgatjuk Morgan Freeman előadását, megjelennek a különböző természeti képek, amelyek megintcsak pazar színesítőelemei a produkciónak. Kár, hogy eme képek idővel elmaradnak.

Luc Besson elképesztően koreografálja meg a film látványvilágát, ötletei betegesen zseniálisak. A vizuális effektek kivitelezése szép, így remekül mutatják be a Lucyben végbemenő folyamatokat, és a címszereplő újdonsült világlátását. Bessonra jellemző, hogy kevés akciójelenettel képes pörgős filmet rendezni, és ez a Lucyre is igaz, bár itt azért több a zúzás, mint mondjuk a Léonban. A tűzpárbajok kellően, de nem túlságosan véres tálalásmódban, remekül eltalált lassításokkal érkeznek, de a csúcs, természetesen, az autós képsor. Nem üldözés, csak egy egyszerű, sietős vezetés, de ahogy ezt a felturbózott agyú lány prezentálja, az valami észvesztő. Elképzelhető, hogy a friss élmény hatására túlzásba esek, de úgy gondolom, hogy eme képsor formájában Besson eddigi életművének legfaszább jelenetét készítette el. És persze, nem feledkezhetünk meg a fináléról sem, amiben őrjítő látványorgia érkezik, és gyakorlatilag katartikus erejű bomba robban.

A sztoriba ezer ponton bele lehet kötni. Ne kérjetek példákat, mert a játékidő felénél elhatároztam, hogy nem gyűjtöm tovább őket, az addig elraktározottakat pedig elfelejtem, de az biztos, hogy logikai szempontból a Lucy szinte minden másodpercben vérzik. De igazság szerint ez nem zavarja a nézőt. Azért nem, mert ez a francia agyalágyult olyan leleményes forgatókönyvet írt, ami szinte rákényszerít, hogy felhőtlenül szórakozz. A szkript nemtörődöm kiscsajként vezeti be a történetbe Lucyt, majd a lány szervezete megkapja a fél kiló drogot, és átmegy egyfajta badass igazságangyalba, aki a futárokkal elküldött drog nyomába ered, miközben saját átalakulásával is tartja a lépést. Ahogy Lucy egyre okosabbá, és egyre erősebbé válik, úgy távolodik az ember általunk ismert fogalmától, és csak ritkán csillannak meg benne érzelmek, de ezeket a momentumokat Besson remekül tálalja (az a telefonbeszélgetés a muterral nagyon fasza).

A forgatókönyv gondolkodásra próbál késztetni, hiszen az emberben rejlő zsenialitás, és az agyi kapacitástól való elzártságból eredő, felületes érzelmesség paradox párhuzama kerül terítékre, miközben a létezés az idő szempontjából történő újraértelmezése is felvonul a Besson által leterített vörös szőnyegen. Ám mindennek kurvára semmi értelme sincsen. A forgatókönyv mondanivalónak nevezett vonulata rendszertelenül, találomra egymásra pakolt gondolatokból tevődik össze, és a sokat sejtető mondatok mögött valójában semmi más nem rejtőzik, csak egy őszbe hajló francia fickó, gúnyos vigyorral az arcán. Besson úgy rugaszkodik el a földtől, hogy jól tudja, az egésznek semmi értelme, ez a sok marhaság nem tart az égvilágon sehová, de pont ettől válik az összkép kegyetlenül magával ragadóvá, pofátlanul szórakoztatóvá, sőt, még viccessé is. Mert ez az agyalágyult baromság valami hihetetlen profizmussal mutatja magát intelligensnek, és te vagy olyan hülye, hogy miközben nézed a filmet, maradéktalanul hiszel is neki.

Scarlett Johansson kegyetlenül jó a címszerepben. Én eddig is kedveltem a színésznőt, de ettől függetlenül meglepetést okozott a Lucyben produkált, részletgazdag alakításával. A színésznő profizmusa leginkább akkor érződik, ha összevetjük, hogy miként kelti életre a bedrogozás előtti, és a bedrogozás utáni Lucyt. Luc Besson megérezte, hogy kotyvalékának hatása akkor lesz teljes, ha belekever az üstbe egy egységnyi Morgan Freemant is, aki természetesen kiválóan helytáll tucattudós karakterének szerepében. Az Oldboy és az I Saw the Devil ismerői jól tudják, hogy Min-sik Choi számára ez a szerep nem volt több egyszerű ujjgyakorlatnál, a koreai aktor természetesen kiváló a gonosz szerepben.

Eszelős hülyeség a Lucy, de annak kiváló. Néhány éven belül akkora kultfilm lesz, hogy ihaj! 8,5/10.