Tudom, hogy az utóbbi napokban kissé megritkultak a posztok, de pánikra semmi ok, ugyanis semmi többről nincs szó, mint az egyetemi vizsgaidőszak nevezetű, átmeneti apróságról. Persze, nincs akkora mennyiségű tanulnivaló, ami távol tudna tartani kedvenc kannibál pszichiáteremtől, a jónál is jobb Dr. Hannibal Lectertől.

Célegyenesben a második évad! Bizony, szinte mintha tegnap láttuk volna az évadnyitó epizódot, erre tessék, pillanatok alatt elrepült tizenegy hét. Az aktuális részen kívül már csak kettő adag van hátra, aztán megint szünet a remélhetőleg érkező harmadik szezon előtt. Abban azt hiszem, bátran egyetérthetünk, hogy ez a második szezon biztos kézzel veri az elsőt, ráadásul úgy, hogy az is egészen kiváló volt.

A nyitójelenetet megint rendesen odatették. A születésmotívum keveredik a már jól ismert, régi barátként üdvözölendő szarvasszimbólummal, hogy ezáltal egy elképesztően horrorisztikus hangulatot generáló, hátborzongató hatású összképpel rendelkező nyitány kerekedjen a képernyőn. Rémisztő és nagyszerű!

Érdekes hullapozitúrákkal találkozunk a 11. epizód nézése során, de hiszen ezt már megszokhattuk a Fuller-brancstól. Freddie Lounds holtteste lángolva száguld végig a mélygarázson, és amikor azonosítják az újságírónőt, kétségbeesünk, hiszen ezzel biztossá válik, hogy Will feladta a Hannibal elleni harcot, és inkább hasonult a nagy árnyékhoz. Aztán láthatunk egy Siva-pózba helyezett tetemet is, ami, ahogy Hannibal is elmondja, jól példázza a pusztítás és az alkotás kettős képét.  

Hannibal és Will kapcsolata egyre bensőségesebbé válik. A jó doktor meglepő mélységekig hajlandó megnyílni tanítványa előtt. A két figura egy húron pendül. A nézőn a kétségbeesés, a szomorúság, és a kíváncsiság pazar hangulati egyvelege kezd eluralkodni, látván a pozitív hős hanyatlását, és a démon felemelkedését.

Alana Bloom ezúttal fontos szerephez jut, hiszen a nő szeme végre kinyílik, és felfogja, hogy milyen borzalom veszi körül, az egyik oldalról Hannibal, a másikról Will képében. Ideje volt már, hogy a doktornő észhez térjen.

A Verger-szál is nagyon fontos vonulata a történetnek, ráadásul most már Will is aktív résztvevője az ezen a szálon zajló történéseknek. Mason Verger karaktere remekül van kidolgozva, maximálisan átjön az őrült intelligencia hatása. A gyermekkönnyel felturbózott ital fantasztikus motívum. Mason annyira beteg, hogy még maga Hannibal is nyugtalannak tűnik a közelében.

Az epizódot záró néhány perc során az írók által tökéletesen szerkesztett, és ahogy észleljük, részek óta készülő fordulategyüttes érkezik. Az állunk leesik, és végre megkapjuk az igazi választ arra a bizonyos kérdésre. Ám ezáltal felvetül még egy kérdés. Hová az istenbe lehet ezt még fokozni?! 9,5/10.