„Kezd elsötétülni a világ. Jöjjön, aminek jönnie kell.”

A 2005-ös mozifilmben három nagyobb történetet dolgoztak fel a készítők. Marv bosszúhadjáratát, Dwight és az óvárosi vérfürdő históriáját, valamint John Hartigan pokollal kikövezett útját, ami a megváltásba tart. Ez utóbbi A sárga rohadék című képregény alapján készült, és ezen műről esz most szó.

Hartigan a Sin Cityben dolgozó kevés tiszta zsaru egyike. Régóta üldöz egy pedofil sorozatgyilkost, aki azonban védve van, hiszen a nagy hatalommal bíró Roark szenátor fia. A történet kezdetén Hartigan fülest kap, miszerint a kis Roark éppen most kínozza legfrissebb áldozatát, a tizenegy éves Nancy Callahant. A rendőr elhatározza, hogy bármi áron, a koszorúér-szűkülettel, és áruló partnerével egyaránt felvéve a harcot, megmenti a szerencsétlen kislányt. És meg is menti. Azonban a hőstetteknek ára van. Sin Cityben nem is akármekkora...

Rendkívül erős történetről van szó, amit Hartigan mesterien megírt, fantasztikusan komponált mondatokkal operáló narrációja kísér oldalról oldalra. Frank Miller elképesztően mélyen mutatja be a városban tomboló korrupciót, az egekig magasodó mocskot. Mindennek közepén ott sínylődik a nagypapakorban járó Hartigan, egy igazi, pozitív főhős. Évtizedeken át képes volt megőrizni tisztaságát Sin Cityben, ám amikor már nyolc éve ül szűk kis cellájában, fogvatartói lerombolják utolsó épen maradt emlékét, az egyetlen dolgot, ami még tartotta benne a józan észt. A szegény, ártatlan Nancy képét. Ekkor éktelen haragra gerjed. Miller zseniálisan vezeti le Hartigan személyiségének átalakulását, a gátlások eltűnését, a harag, a bosszú előtörését. Szenvedő lelkét, megviselt elméjét, és öreg testét egyedül Nancy iránt érzett szeretete tartja egyben. Bármilyen árat hajlandó megfizetni a lány biztonságáért, és ezt bizonyítja is a fantasztikus csattanót prezentáló zárójelenetben.

A rajzok ezúttal zseniálisan jók lettek. Miller néhány ügyes beállítással szinte már szuperhősnek, emberfeletti erővel bíró alaknak festi le Hartigant. Nagynak, erősnek, legyőzhetetlennek ábrázolja, ezzel felállítva a figura gyötrődő személyiségrajzának totális ellenpólusát. Nancy alakja is remekül sikerült, hiszen Miller vonzó, jó nőt rajzolt, ám nem hagyta ki belőle a kislányos mellékérzet megnyilvánulását sem. Utóbbit elsősorban a lány arcának finom vonásokkal való elkészítésével éri el. A sárga rohadék kilóg a sorból, na de nem azért, mert rosszul van megrajzolva, hanem mert a szerző szándékosan olyan visszataszító, undorító alakot akart bemutatni, aki még a bűnözés szemétlerakójaként üzemelő Sin Cityből is kilóg. Remek negatív figura!

Fantasztikus képregény A sárga rohadék, talán még az Ölni tudnál érte címűt is veri. 10/10.