Movie Tank

Egy levegővel #42

2014. április 24. - Sparrow

Életrajzi filmekről, szakácsnőkről, és egy meleg politikusról.

Julie & Julia - Két nő, egy recept (2009)

julie-julia-movie.jpgNagyszerű ötlet, hogy a film kettő életrajzi történetet mutat be párhuzamosan, amik természetesen összefüggnek, de szorosan nem kapcsolódnak, viszont, hogyha csak az egyiket prezentálná a produkció, valószínűleg egy kifejezetten gyenge mozgóképről számolhatnék be. Így viszont egy igazán korrekt, összességében jól megkoreografált, könnyed hangulatú filmről írhatok. Az egyik történetszál Julia Childot (Meryl Streep) követi nyomon, amint a huszadik század közepén, már eléggé benne járva a korban, haszontalan politikusfeleségből profi szakácsnővé válik. Kifejezetten lenyűgöző a karakter, hiszen egyáltalán nincsenek nagyra törő tervei, csupán azért veti bele magát a főzés művészetébe, mert nem tud mit kezdeni üres napjaival. Meryl Streep játéka egész egyszerűen fantasztikus, a színésznő sokszínű, érzelemgazdag produktumot prezentál, öröm nézni az alakítását. Aztán ott van a jelenkori szál, amelynek főhőse Julie Powell (Amy Adams), aki szürke kisegérként tengeti napjait, amelyek leginkább nyolcórás telefonos munkából, majd esti főzőcskézésből állnak. Utóbbi hatására indít blogot a hölgy, és egy év leforgása alatt az egyik, ha nem a leghíresebb gasztroblogger válik belőle. Amy Adams szokásához híven rendkívül erőteljes játékot nyújt még ennek az egyszerű figurának a bőrében is, könnyedén tartja a lépést Streeppel, persze, kissé azért lemaradva a nagy színésznőtől, bár alakításának eme jegye nyilván nem szándékos. Nem egy eget rengetően jó film a Julie & Julia, de egyszeri kikapcsolódásnak mindenképpen ajánlható, hiszen nemcsak a konyhaművészet előtt tiszteleg igencsak ízléses formában, de még a bloggeréletet is hitelesen mutatja be. Ezenkívül pedig kedves történetet prezentál tehetségről, lelkesedésről, és kitartásról. 7/10

Milk (2008)

Ez a film a kelleténél sokkal melegebb. Láthattunk már egészen remek, homoszexuális férfiakról szóló mozgóképeket, hiszen ott van például a Túl a barátságon, ami egy rendkívül erőteljes szerelmi történet, vagy az I Love You Phillip Morris című, rendkívül igényes dramedy. A Milk is beállhatna ebbe a sorba, hogyha hagyná magát az igaz történet által vezetni, és politikai drámaként érvényesülne. Ám ehelyett, rengeteg, de tényleg zavaróan sok milk.jpgfölösleges jelenettel operálva, inkább válik egyfajta idegesítő homo-parádévá. Pedig Harvey Milk (Sean Penn) nagy dolgokat tett az amerikai politikai élet színterén kalandozva, hiszen egy olyan időszakban mert bátran harcolni a meleg jogokért, amelyikben még a feketék egyenjogúságát is csak éppen hogy kezdte megemészteni az amerikai nép. Az első nyíltan homoszexuális képviselőként nevetséges, diszkrimináló intézkedések ellen vívott sikeres háborút, és azon jelenetek, amelyek Milk életének ezen vonulatáról szólnak, kifejezetten ütősre sikeredtek. Viszont. Túlságosan nagy hangsúlyt fektet a szkript a főhős magánéletére, meleg barátira, homokos ismerőseire, és szexuális természetű kapcsolataira. Sok a puszi-puszi, a simi-simi, szóval a politikai élet mellé a kelleténél sokkal több buzulás kerül, ami leginkább azért baj, mert így komolytalanabbá, és ami még fontosabb, unalmasabbá válik az összkép. Ebben a filmben több a töltelékjelenet, mint a valóban lényeges képsor, és ez azért is fájó, mert utóbbi kategória képviselői rendkívül erőteljesre sikeredtek. Persze, Sean Penn még a fölösleges jelenetekben is brillírozik, szinte már emberfeletti, amit a színész csinál. Pazarul, és maximális hitelességgel vedlik át a homoszexuális képviselővé, és szerepéből egyetlen pillanatra sem esik ki. A fontosabb mellékszerepek tekintetében is van kit dicsérni, így a szenzációsan rideg játékot produkáló Josh Brolint, és a homi selyemfiút pazarul hozó James Francot. Összességében jó film ez, csak ne akarná ilyen gyakran közölni, hogy Ja, amúgy itt melegekről van szó. Figyelsz? Hallod, hogy melegek!? Igen, tudjuk, hogy melegek, ahogy a Túl a barátságon nézése közben is tudtuk, pedig ott egyáltalán nincs túlzásba víve a melegeskedés. Nem úgy, mint a Milkben. Kár, mert a főhős homoszexuális magánéletével foglalkozó képsorok a játékidő jelentős részét elhappolják a történet érdemi része elől. 7/10.  

A bejegyzés trackback címe:

https://movietank.blog.hu/api/trackback/id/tr686082066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SemBoga 2014.04.25. 12:02:07

hát de ha milknek magánélete is volt, aminek még hatása is volt a politikai életére? próbálták mindkét oldalt ábrázolni, ami "kívülállók" számára meglepő lehet

Sparrow · http://movietank.blog.hu 2014.04.25. 12:43:04

@SemBoga: Persze, értem én, hogy a magánéletét is be kell mutatni, de nem úgy, hogy a politikai pálya meg szinte csak mellékzönge legyen.

Fedor · http://fedor.blog.hu/ 2014.04.25. 13:44:58

Mivel a Milk a magánélete miatt lett politikus, elég nehéz lett volna ezt a szálat kihagyni. Szerintem pont, hogy erősítik a mondanivalót a "töltelék" részek, hisz azok teszik érthetővé a mozivációit.

Amúgy én egyáltalán nem éreztem, hogy ezektől az a film komolytalanabbá vált volna.
süti beállítások módosítása