„ Öt perc alatt többet élsz át a motoron, mint sok ember egész életében. ”
Vannak a történelemben olyan emberek, akik hiába híresek, teljesen fölösleges filmet készíteni az életükről. Ilyen például Mark Zuckerberg és A közösségi háló, ami nálam egyértelműen a Ki nem szarja le?! kategóriába került, de példának okáért a Dühöngő bika miértjét sem értem ( annak ellenére, hogy egészen jó film ). Ugyanakkor akadnak olyan alakok, kiknek élettörténete, vagy életük fontos részének históriája megéri a nagy vásznas adaptációt. A hihetetlen mértékű emocionális bombaként funkcionáló Emlékezz a Titánokra! is ilyen, de James Mangold Johnny Cash - filmje is megérte a belefektetett pénzt. Utóbbi produkciók sorába illeszkedik a sportfilmkerettel operáló road movie egy beteg, ám annál erősebb és szenvedélyesebb szív históriája, A leggyorsabb indián.
A film az új-zélandi Burt Munrora ( Anthony Hopkins ) funkcionál, a történet a hatvanas években játszódik. Burt már nagyon öreg, beteg a szíve, és egy egészen kicsi, gaztengerrel körülölelt fészerben éli mindennapjait. Legféltettebb kincse 1920-as indián motorja, legnagyobb szenvedélye pedig a sebesség. Nagy nehezen sikerül összegyűjtenie elég pénzt ahhoz, hogy az Egyesült Államokba utazzon, ahol nekivág akadályokkal tarkított túrájának, melynek végcélja a Bonneville - i gyorsasági verseny, ahol Burt új rekordot akar felállítani.
Egy életrajzi filmnek nem szabad úgy nekiállni, hogy azt hiszed, kizárólag a színtiszta igazságot fogod látni, ahogy az a valóságban is megtörtént. Az alkotók színezik a dolgokat, hogy a néző számára izgalmasabb szórakozást nyújthasson a kész produkció. Viszont kivétel nélkül lehet érezni, hogy az alap elég erős-e, hogy a központi figura érdemes-e a mozis adaptációra. Burt Munro érdemes rá. Lenyűgöző karaktert láthatunk újra megelevenedni a filmen. Végtelen nyugalom sugárzik belőle, tudja, hogy élete már nem tart sokáig, éppen ezért nem is siet sehová. Higgadtan áll hozzá még a legnagyobb problémához is, és ezért válik a mellékszereplőknek, és nekünk, nézőknek is végtelenül szimpatikussá. Minél betegebb főhősünk szíve, annál hangosabban dobog, annál jobban vágyik célja elérésére, ahogy ő mondja, hogy különlegesebbé váljon, mint a többi anyaszomorító. Az biztos, hogy Burt mindenkinél különlegesebb, óriási kitartása, ugyanakkor mégis nyugodt jelleme elragadja a néző lelkét, és a film megnézése után példaképként fogunk tekinteni erre az igazán nem mindennapi fickóra. Természetesen nem az öregkori magány, és nem is a szívbaj fog meg minket benne, hanem a világot uralni képes kedély, az egyéni élet értelmét feltétlenül megtalálni vágyó magatartás ég bele tudatunkba. Felmerül bennünk a kérdés, hogy vajon mit kezdtünk mindeddig az életünkkel. A válasz kiábrándító, és pontosan ezért rendelkezik hatalmas motivációs erővel A leggyorsabb indián.
A produkció annak ellenére ragad el bennünket, hogy Roger Donaldson forgatókönyvírói-rendezői munkája közel sem makulátlan. A cselekményvezetés, a dramaturgiai megoldások túl sokszor sugároznak kissé B-kategóriás hatást magukból, ami időnként képes kizökkenteni az elképesztően mély karakter világában elmerült nézőt. A rendező néhol nem képes megfelelően ábrázolni az emberi kapcsolatokat, kialakulásukat elsieti, bemutatásukat elnagyzolja. Az operatőri munka viszont jó, a motoros jeleneteknél remekül átjön a pusztító méreteket öltő sebesség hatása, különösen akkor, amikor ez kiegészül a remek filmzenével. Ugyanakkor egy Martin Scorsese, vagy éppenséggel egy James Mangold kezei között jóval ütősebbre sikeredhetett volna az összkép.
Anthony Hopkins nagyon nagy színész, valóságos óriás, kivételes művész. Amit A leggyorsabb indián főszereplőjeként produkál, az már egész egyszerűen hihetetlen. A film készültekor 68 éves, ám halhatatlannak tetsző legenda eddig nem látott arcát mutatja meg Burt Munro életre keltésével. Ha alteregója látná, biztosan elképesztően büszke lenne, amiért egy ilyen remek tehetség kelti őt életre a vásznon. Különösebben tehetséges mellékszereplők nincsenek a filmben, de ha lennének, akkor is eltörpülnének Hopkins ragyogó csillogása mellett. Pusztító erő sugárzik ebből az emberből, és tehetsége rendkívül széles skálán mozog.
A leggyorsabb indián a valaha készült egyik leginkább magával ragadó életrajzi film, amit egyértelműen főhőse, illetve az őt életre keltő Anthony Hopkins játéka tesz maradandóvá, hiszen az írói-rendezői munka erősen hagy kívánni valót maga után. Utóbbi miatt CSAK 8/10.
