Chan-wook Park nevét egy, az átlagosnál valamivel tapasztaltabb filmszeretőnek már nem kell bemutatni, a blog olvasóinak pedig abszolút semmi mentségük nem lehet, ugyanis a múltheti III. Olvasói Hét keretein belül kiveséztem a Bosszú-trilógia záró darabját, de korábban az Oldboyról is volt már szó. Parkot, nem nagy meglepetésre, gyorsan be is rendelték az USA-ba, idén jelentkezhetett, nálunk csak DVD-n, a Stoker című produkcióval, amelynek magyar címe Vonzások lett.

India Stoker ( Mia Wasikowska ) különc, tizennyolc éves lány, tipikusan az osztály csodabogara, akin senki nem tud kiigazodni, ő a fekete bárány. Egyetlen igazán jó barátja az édesapja ( Dermot Mulroney ), aki azonban különös körülmények között, autóbaleset következtében életét veszti. A halotti toron megjelenik a rejtélyes Charlie bácsi ( Matthew Goode ), akiről India eddig még csak nem is hallott. A férfi beköltözik a lány és édesanyja ( Nicole Kidman ) mellé a villába, de természetesen hamar kiderül, hogy nagybácsi nem pontosan az, akinek mondja magát, és idővel nagyon rossz hatással lesz a főhősnőre.

Park imádja a szimbólumokat, de olyannyira, hogyha a néző figyelme akár pár percre is lankad, máris kevesebb lesz néhány ügyesen kivitelezett jelkép megismerésével az általa tapasztalt filmélmény. Nem kizárt, hogy célszerű a mielőbbi újranézés, ugyanis élvezet keresni a sok-sok, az első látszatnál jóval többet jelentő motívumokat. Megemlíteném a három, számomra igazán kiemelkedő szimbólumot a Stoker tárházából. Az egyik a felnőtté válást remekül végigvezető cipősor, ahogy láthatjuk India lábbelijeinek méretváltakozását, ráadásul visszafelé, a legkisebb felé haladva; A lány, apja elvesztésének következtében, újra védtelen kisgyereknek érzi magát. A másik kedvenc motívumom a pók, ami egyre feljebb mászik a lány lábain végül pedig beszökik a szoknyája alá. Az állat maga a gonoszság, ami végül felizgatja a lányt, ezért enged a bűn csábításának. Ehhez párosulva a zuhanyzós jelenet egészen megdöbbentő, és letaglózó képet fest a gonoszság meggyökeresedéséről a fiatal lány fejében és lelkében. A harmadik pedig a film végén visszatérő nyitó kép. A produkció elején láthatjuk, amint India egy napsütéses délutánon áll egy zöld mező közepén, és a környezet determináló hatásáról narrál, eközben pedig igazán szép piros-fehér virágokat mutat a kamera. Eme szimbólum nyitját természetesen nem lövöm le, de ahogy Park új értelmet ad a film végén a nyitóképeknek, az maga a nagybetűs FILMMŰVÉSZET.

India szociopata. Ezt viszont sokáig ő sem tudja magáról. Charlie kell, hogy felébressze a lányban szunnyadó szörnyeteget, őrá van szükség, hogy besegítse a pókot a szoknya alá. India tulajdonképpen önmagát diagnosztizálja, és a rendező kimért stílusa, illetve Wentworth Miller remek forgatókönyve hihetetlenül élvezetessé teszi a folyamat kibontakozását. Ugyanakkor viszont haragszom is Parkra, ugyanis elhagyta saját eredeti stílusát. Persze-persze, szimbólum szimbólum hátán látható a Stokerben, de mégsem érezhető az Oldboy és A bosszú asszonya vérfagyasztóan szokatlan távol-keleti elbeszélésmódja, és bizony ez lesz a film legnagyobb hibája: Park úgy rendez, mintha önmaga másolója lenne, mint egy másik direktor, akit ő ihletett meg. Egy direktor, aki jól koppint, de mégsem ugyanaz.

A Mia Wasikowska iránti érzelmeim a fejemben és a szívemben gyorsabban váltották egymást, mint Jigsaw áldozatai a kínpadon. Kezdetben nagyon irritált, utána nagyon szerettem, végül pedig az egész megtelepedett valahol a kettő között. Matthew Goode kiváló választás volt a pszichopata szerepre, hiába, erre születni kell, az irritálóan kényelmetlen hatást kiváltó arcberendezés az alapelvárás. Viszont Nicole Kidman az, aki abszolút lopja a showt. Vérfagyasztó játékot mutat be, még egy rövid, de bitang módon hatásos monológgal is megörvendeztet bennünket. Benéz Jackie Weaver is, akinek a teljesítményét természetesen nem kell ecsetelni.

A forgatókönyvben helyet kap egy aranyos kis fordulat is, bár egy ilyen történettől valamivel nagyobb csattanót vártam ( igaz, végül tulajdonképpen azt is megkapjuk India horrorisztikus lélekdeformálódásának képében ). Azonban felfigyeltem egy eléggé zavaró logikai bakira is:

Spoiler:

Charlie ugye szétveri Richard fejét a kocsiban, végül mégis autóbaleset lesz a halál oka. Ne mondják már nekem, hogy sem a rendőrség, sem pedig a mentők nem szűrték le a sebhelyek alapján a tettlegességet.

Spoiler Vége  

Végső soron a Stoker a rendező eddigi legszórakoztatóbb műve, ugyanakkor filmművészetileg túlságosan is amerikanizálódott, ami nagyon nem tetszik. 7,5/10.