Kérte: Frog
„ Senki sem lehet tökéletes. ”
Chan-wook Park Bosszú-trilógiájából ezidáig csupán az Oldboyhoz volt szerencsém, ami méltón vált Dél-Korea legismertebb, és legelismertebb filmalkotásává. A trilógia zárórésze a bosszú asszonya címet viseli, és ha stílusban annyira nem is, de történetben mindenképpen különbözik a rendező előbb említett klasszikusától. Dicséretet érdemel az úriember, amiért a bosszúfilm kategóriáján belül legalább kétszer ( A bosszú urát még nem láttam ) sikerült eredetit alkotnia ( ha nem is feltétlenül ugyanolyan minőségűt ), és nyoma sincs még egy bőrlehúzásnak.
Geum-ja ( Yeong-ae Lee ) tizenhárom és fél évig ült börtönben. A vád szerint tizenkilenc éves korában megkínzott és megölt egy ötéves kisfiút, majd önként rohant a rendőrség karjaiba. Már ez is gyanús, de Geum-ja mégis leüli büntetését, majd szabadulása után a gyakorlatban is megvalósítja a tizenhárom év alatt megszőtt tervét, amelynek beteljesülésével a valódi gyilkos halálnak halálával hal.
Az biztos, hogy Chan-wook Parknak rendkívül egyedi, és ami még fontosabb, eredeti stílusa van. Az Oldboyhoz hasonlóan A bosszú asszonya is végig, de különösen a film első felében, elvont hatást kelt. Személyes kedvencem a tisztán szimbolikus szánkós gyilkosság: A főhősnő tulajdonképpen végez gyenge, esendő énjével, aki akadályozhatná terve végrehajtásában. Emellett jelen van egy nagyon különleges elem a produkcióban, ami példának okáért hiányzott az Oldboyból. Ez pedig nem más, mint a morbid, fekete humor, ami szinte már nem is vicces, inkább természetellenes ingereket kelt a nézőben. A természetellenes ezúttal nem negatív értelemben értendő, hiszen ez a hatás tulajdonképpen a film - és úgy általában a bosszúfilmek - főmozgatórugójaként szolgáló igazságtalanság metaforájaként is felfogható. A kissé groteszk hangulatot Seung-hyun Choi eszelősen jó zenéje teszi teljessé.
A forgatókönyv ellenben nem olyan jó, mint az Oldboy esetében. Különösen a játékidő első felében, Geum-ja tervének összeállásában éreztem rendezetlenséget. Nagyon rossz ötlet volt az időben való ide-oda ugrálás, amit néhány szimbolikus fantáziakép is megszakított. Idővel nagyjából rendeződnek a szálak, de mire sikerült felvennem a fonalat, már eléggé idegesített a dolog.
Egészen eszelős váltást produkál A bosszú asszonya, ami szinte egyik pillanatról a másikra megy végbe. Geum-ja elfogja a valódi gyilkost, összehívja az áldozatok szüleit, és innentől fakulni kezd a kép. Szó szerint, a fényképezés színhasználata szürkés tónusokra vált, majd a dühös bosszú elsöprő tombolása után ténylegesen is eltűnnek a színek, és a kép abszolút fekete-fehér lesz. Ez a vizuális változás ellentmond a történetnek. Amíg az ember inkább szereti feketében és fehérben látni a dolgokat, addig a valóság ennél sokkal árnyaltabb, ám az előbbi megoldás elfogadása milliószor könnyebb az emberi lélek számára.
Geum-ja karakterét egyszerűen imádom. Igazán kevés bosszúfilmet láthatunk női főhőssel, így igazán becsülendő ez a darab, főleg, hogy tényleg A bosszú asszonyát láthatjuk megelevenedni. Valóban megdöbbentő a változás, amin a főhősnő keresztül megy a börtönben, és hátborzongató a megszülető kegyetlen személyiség. Yeong-ae Lee játéka pazar, szerintem ázsiaitól ilyen remek színészi játékot még nem láttam. És hasonló jókat lehet elmondani a gárda többi tagjáról is, remekül sikerült a casting.
A bosszú asszonya nem olyan jó film, különösen történetét tekintve, mint az Oldboy, de hangulatilag ellenben nagyon érdekes. Egy jó kis csattanó még kellett volna a cselekmény végére, de ettől függetlenül megérdemel egy 7,5/10-es értékelést.
