Igazság és Hazugság

Célegyenesbe érkezett a Borgiák második évada, már ami a magyar premiert illeti. A 8. epizód annak ellenére lett igazán erős, hogy tulajdonképpen nem több, mint egyszerű levezetése a Forli ostromának, illetve előkészítése a szezon remélhetőleg nagyon zúzós fináléjának.

Juan visszatér Forli alól, és önmagát hős túlélőnek állítja be, mikor a néző jól tudja, hogy valójában gyáva módon futamodott meg a harc elől. Korábbi betegségének és a harc elején szerzett súlyos sérülésének keverékeként Juan haldoklás közeli állapotba kerül, és az orvos sem jósol neki túl fényes kilátásokat. Caterina Sforza fiát, Benitot, Hernando megmentette a kötél általi haláltól, és most Cesarera és Michelettora bízza a fiút. Mindeközben pedig Lucrezia végre dűlőre jut abban a kérdésben, hogy hajlandó e igent mondani rendkívül hosszú ideig várakoztatott kérőjének.

Ahogy olvashatjátok, ezek egyszerű utórengések az előző 1-2 rész eseményeihez, mégis remekül tesznek pontot a nyitva hagyott kérdésekre, hogy az utolsó két részt a néző teljes figyelemmel tudja követni. Ami különösen nagy erőssége az epizódnak, az a remek hangulat. A sorozatra eddig nem túl jellemző, nyomasztó atmoszférát teremtenek az alkotók, amihez egyaránt járul hozzá a fényképezés és a rendezés által a forgatókönyv melankolikus módon való megfogása. Emellett még a bűnös erotika is helyet kap ebben az ötven percben, vegyítve a tüzes romantikával, hiszen Lucrezia ezúttal már nagyon közel kerül kérője sokkal jobb képűbb öccséhez. Sándor pápa pedig a nagy kavalkádban nagyon azt se tudja hol van.

A színészi játékok még a szokottnál is erősebbek, különösen Jeremy Irons hozza jól a lassan totál összezavarodó, türelme végén járó Szentatyát. De Holliday Grainger is a megfelelő ridegséggel nyúl Lucrezia figurájához, és az Arnaud-Harris duó is jobban működik, mint valaha. Külön ki kell emelni Noah Silvert Benito Sforza szerepében, aki remekül érzékelteti a nyálas, elkényeztet úri gyerekből megviselt hadifogollyá váló figurát. 

A remek hangulatot és karakterábrázolást a szokatlanul változatos, kissé melankolikus zene összeállítás teszi végleg felejthetetlenné. A végértékelés 9/10. A 9. és a 10. rész pedig hatalmas finálét ígér. Reméljük, nem kell csalódnunk!